Haim Tabakman filmje Jeruzsálembe, egy ortodox zsidó közösség életébe vezeti el a nézőt. Itt él a négygyermekes családapa, Áron (Zohar Shtrauss), aki maga is aktív és megbecsült tagja a vallási közösségnek. Éppen megörökli apja kóser húsboltját, amikor a követni kezdjük útján. Esik az eső, állandó szürkeség uralkodik a városban, amikor ázott és zavart vendég érkezik a boltba. Ő Ezri (Ran Danker), a diák, aki munkára ajánlkozik Áronnál. Áron eleinte meglepődik a fiú közvetlenségén, nem tudja, jól teszi-e, hogy befogadja, és lassan boltján kívül a szívébe is beengedi.

Remek ötlet az angol (és egyben a magyar) címadás: Eyes Wide Open, ami Kubrick legendás, utolsó alkotására, az Eyes Wide Shutra (Tágra zárt szemek) utal. Ott a szereplők mindenféle módszerekkel a tudatalattihoz, az álomhoz, a képzelethez akartak közelebb kerülni, átcsúszni a valóságból egy másik dimenzióba, majd szinte sértetlenül kilépni belőle, és élni tovább a tapasztalat birtokában. A Tágra nyílt szemek hőse, Áron egy jól felépített “álomban” él, amit ősei már évezredekkel ezelőtt kitalálták neki, de az ősök nem nagyon gondoltak arra, mi történik, ha az álom keretei túlságosan, kibírhatatlanul feszítőek lesznek. Áron felébred, feltámad a halálból (ahogyan ő az álmot nevezi), de nyitott szemekkel, ébren járni ezt a világot nem lehet. Pontosabban szinte teljesen lehetetlen.

Csodálatos élmény látni a zsidó közösség mindennapjait, összetartásukat, egymás iránti felelősségvállalásukat, étkezéseiket, öltözködésüket, hitéletüket és általában az életüket. A közösség jó és a közösség épít, de a közösség rossz is, ha valaki szembe mer menni azokkal a tradíciókkal, amelyek a közösséget felépítik. Áron tépelődik, szenved, de amikor vállalja Ezrit, kitaszítottság, megbélyegzettség lesz a sorsa, kilép mögüle a korábban támogató közösség, magára hagyják a gyűlölettel szemben.

Nagyon szomorú film a Tágra nyílt szemek, nem ad feloldozást, sem reményt. A képek is alátámasztják a kilátástalanságot: esik az eső, minden szürke, rideg, tudjuk, hogy itt nincs menekvés senki számára. Egészen kitűnőek a színészek, elsőként mindjárt az Áront alakító Zohar Shtrauss, akinek ugyanolyan fontos a hite, mint a felébredést rejtő szerelem. Már érzi, már tudja, hogy menthetetlenül “elveszett”, de még próbál ellenállni, kihívásként, próbaként felfogni az eseményeket. Gyötrődik és szenved a lelkét kínzó összebékíthetetlen ellentéttől, igazán hitelesen. Ezriként Ran Danker sem kapott könnyű feladatot. Neki kell elhitetni velünk, hogy ő az, aki elhozta a megváltást Áronnak. Ő visz ki a napra, a fénybe, ő a csábító, egy másik élet ígérete. A mellékszereplők is remekelnek, felerősítve az Áron lelkében zajló eseményeket feleségként, rabbiként, barátként vagy épp erőszakos csoportként.

Nekem alapvetően nagyon tetszik, hogy a melankolikus hangnem kezd háttérbe szorulni a melegekről készült filmekben. Mégis, néha kell a figyelemfelhívás, egy felkiáltó jel, hogy a szerelem nagyon sok esetben nem csak a választáson múlik, sőt vannak olyan helyek a világon, ahol emberek még meghalnak a szerelemért.

Tágra nyílt szemek trailer