Egy srác tud teleportálni. Ez az alap annyira minimális, hogy ebből még bármi lehet, például valami marha jó is. Ezzel a gondolattal a fejben néztem meg a Jumper-t. Csak azt nem gondoltam hozzá, hogy egy faszi, háromszor annyi producerkedéssel, mint rendezéssel a fiókban sokkal inkább látja a pénzt, mint a filmet. Így lett az, hogy a történet csak kicsit gáz, de a megvalósítás teljesen béna.
Egy srác tud teleportálni. Erre úgy jön rá, hogy télen, egy folyóban a jég alá szorulva nagyon ki akar onnan jönni, de nem sikerül, aztán egyszer csak hopp, a könyvtárban terem. Ha meg már az ember rájött, hogy tud teleportálni, francokat fog a molesztáló faterral maradni, irány az “ugyanmár, 16 évesen neked is ez lett volna az első gondolatod”. A fejemben valami mindenképpen szex-relatedet asszociálok, helyette kapok egy bankrablást. Aztán lelépés otthonról, arany élet, világlátás, mert az ember, ha már tud teleportálni, mindenhova elmegy, ahova csak lehet. Eddig stimt a film, be is jött, bár fura volt, hogy ezt az egész önfelismerős részt lezavarták öt perc alatt.
Jumper trailer
Tehát öt perc élvezhető rész van a filmben. Nagyjából. Hősünknek “hamarosan” (értsd: eltelt ugye egynéhány év, felnőtt a tinédzser, megfektett néhány párizsi swingert, bejárta a világot stb.) jön a fekete leves, mert hát nem lehet csak úgy lopkodott vagyonnal élni a világba bele következmények nélkül. Megjelenik a gonosz erő, amit fehérre festett hajú feka szimbólumrendszerben hoznak értsünkre. A lényeg, mint elmagyaráztatik: nem főszereplőnk az egyetlen “ugró”, van belőlük több is, és persze van ellentábor is, a paladinok, akik rájuk vadásznak, a harc pedig már csilió éve folyik, hiszen ugyanez a feszkó állt a boszorkányok, az eretneküldözés és minden egyéb nagy vérontás mögött.
Ez a Da Vinci kódos történelemátíró hókuszpókusz tulajdonképpen az, ami magát a sztorit elviszi a mínuszba, tekintve, hogy semmi hiteles nincs benne, csak egy alternatív történelmi sablon betuszkolása. Ami viszont ennél sokkal zavaróbb, az azoknak az apró kis mozzanatoknak a beépítése, amiktől jellemzően az ember az arcáról lát neki lenyúzni a bőrt. Semmi szokatlan nincs végülis, csak a nagyon sztenderd hollywoodi bénaságok, átgondolatlanságok és mellényúlások. A tinédzserként fellángoló szerelmi szál, ami aztán szamurájkard módjára nyesi ketté az egész sztorit; a kezdő képsorok és a felnőtt srác között eltelt tíz év nagyságrendű szakadékot másodperceknek tekintő párbeszédek; a szereplők tökéletesen ostoba magatartása; a fizika, ami csak akkor nem működik normálisan, amikor éppen jól jön; az akciójelenetek pedig mintha visszamennénk az egy tárral ezret lövő akciófilmek szintjére. Szerelmi szál és a szereplők hülyeségének tökéletes közös nevezője és együttes csúcsa hősünk szívszerelme, aki kedves, aranyos, szerény bombázó külsejét pillanatok alatt porba dönti, amint kinyitja a száját, és kiderül, hogy szerencsétlen kislány buta, mint a föld, és az egy nap alatt feje tetejére állt élet után szétdobott lábak alapján nem is kis ribanc.
Ja, szóval van ez a sztori a srácról, akit még mindig nagyon kergetnek a gonosz erők. Bocs, még egy kitérő: ha egy fél világot kirabló, tisztességes emberek pénzén megélő srácot valaki el akar tenni láb alól, az gonosz? Nekem elég szimpatikusnak tűnik. Persze a moralitás jópofán mellőzése továbbra is divat Los Angeles környékén, úgyhogy ezen már le se ragadjunk. De még moralizálás nélkül sem látok semmi pozitívum jellegű érvet a jumperek mellett. Na, de lépjünk tovább, sztori folytatódik, hősünk vitéz pajtásra talál, szembeszáll a gonosszal, és küzd a szerelemért. Nem fogom lelőni a poént, valószínűleg úgyis baromi nehéz kitalálni.
Apró kis adalék az egész filmhez, mint jelenség: a filmből máris készült képregény, videójáték, kiadják DVD-n, a bevételt pedig sikerült annyire felverni, hogy már fixálják is a folytatást. Na, erről beszéltem, amikor az elején azt írtam, elkerülte a figyelmem, hogy főállású producerhez van szerencsénk a rendezői székben. Az IMDb előrejelzése szerint retteghetünk 2011-ben, mert akkor szándékoznak új bőrt lehúzni erről a förmedvényről. Amúgy a film alapjául szolgáló, 1992-es könyv verzió állítólag nem rossz (bár az alapszitun kívül nem sokban hasonulnak egymáshoz).
Linkek: