1976-ban az angol kormány eltörli a politikai fogoly státust. Az ír rabok tiltakozni kezdenek, nem viselnek fegyencruhát. ’78-ban elkezdődik az ún. piszkos tiltakozás, a rabok a falra kenik ürüléküket. 1980-ban hét IRA tag éhségsztrájkot indít. Ennek eredménytelensége miatt Bobby Sands, északír képviselő, IRA-vezető egy évvel később újabb éhségsztrájkot indít a Maze börtönben. 66 nappal később meghal. Őt még kilenc fogoly követi a halálba. A következmény: a külföld felháborodik és az IRA politikai fedőpártja, a Sinn Féin megerősödik. Steve McQueen Hunger című, a filmtörténet leghosszabb jelenetét tartalmazó, megrázó filmje Bobby Sands halálát és az azt megelőző hat hét eseményeit dolgozza fel.
A film súlyának megértéséhez először nézzünk egy gyors emlékeztetőt történelemből. Margaret Thatcher, a Vaslady nem folytatott tárgyalásokat az Ír Köztársasági Hadsereggel (IRA), a tagokat az erőszak emberinek tekintette, és így, mint bűnözőktől megvonták a politikai fogoly státust. A tiltakozás a főbb engedmények visszaállítása miatt kezdődött. Ezek a saját ruházat viselésének joga, a börtönmunka alól való felmentés, szabad érintkezés más rabokkal, oktatási és szórakoztatási tevékenységek szervezésének joga, illetve heti egy látogató, egy levél és egy csomag engedélyezése voltak.
Az ír történelemben már 1917-től alkalmazott módszerhez nyúlva 1980-ban hét IRA tag indított éhségsztrájkot, amelyet 53 nappal később fejeztek be, mivel az angol kormány engedett a követeléseknek. Nem sokkal később világossá vált, hogy a kormány csak látszólag teljesíti az egyezséget. Bobby Sands 1981 március 1-én vonta meg magától az ételt. A tiltakozás azonban más formát öltött, a nagyobb figyelemfelkeltés miatt elhúzták a sztrájkot, mivel egymást váltva csatlakoztak ahhoz. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy amint elhullott valamelyikük, sorban szálltak be az új sztrájkolók, így hét hónapig sikerült elnyújtaniuk az akciót, amely összesen tíz IRA tag életébe került. A Sands által indított öngyilkossági sorozat publicitása nem csak hosszúsága, hanem amiatt is biztosított volt, hogy időközben, észak-ír képviselőként parlamentbe juttatták az IRA parancsnokot.
Sands május 5-én hunyt el, a temetésén százezren vettek részt, addig soha nem látott tömegtüntetések kezdődtek. A sztrájkot csak október 3-án állítottak le, mivel a még életben lévő 13 résztvevő családtagjai eszméletvesztés után azonnali orvosi beavatkozást kértek. Az IRA eközben folytatta terrorakcióit; összesen 26 rendőrt és katonát, illetve 5 civilt öltek meg a sztrájk ideje alatt. A tory kormány csak 1983-ban teljesítette a rabok követeléseit. Az ügy nemzetközi felháborodást keltett: több országban utcát, teret neveztek el a belfasti Sandsről. Teheránban a brit nagykövetséghez máig a Bobby Sands utca vezet.
Steve McQueen brit rendező igen kényes témához nyúlt. Egyrészről azért, mert az angol-ír történelem viszonylag friss sebeit dolgozza fel, másrészről a főszereplő figurája is vitatható, mivel mégis egy elítélt gyilkosról van szó, akinek halála részvétet vált ki a nézőből. Ez elkerülhetetlen, mivel torokszorítóak és döbbenetesek a börtön embertelen körülményei. Viszont az angol katonák, rendőrök kegyetlenségei mellett az IRA terrorakciói és a Sands-ben rejlő izzó gyűlölet, agresszió is megjelenik. A kettő természetesen nem egyenlíti ki egymást, a foglyok sorozatos verése és az éhhalál szélén álló csontváz látványa felülkerekedik a nézőn, főleg ha a Véres vasárnap eseményei és azt feldolgozó film is eszünkbe jut.
Hunger trailer
A filmkockákon megjelenő tömény erőszak miatt a 96 perces játékidő közepén tartanom kellett egy kisebb szünetet. Aztán később kiderült, fölösleges volt a pause-ra nyomnom, mivel egy 23 perces, rekord hosszúságú, idegtépő jelenetet ültem végig. Sands és a hozzálátogató Moran atya filozofálásából 17,5 percet nagy ötlet volt egy kameraállásból, statikusan felvenni, mivel McQueen így is fokozta a nézőben a feszültséget. Egy átlagos filmtekercsre 10 percnyi felvétel fér fel, így nemcsak különleges technikára, de profi színészekre is szükség volt. Bár a Sands bőrébe bújó Michael Fassbender korábbi kasszasikerére, a 300-ra, a papot alakító Liam Cunningham a Múmia 3-ra nem hivatkozhatnak, mint karrierjük csúcsteljesítményére, de megérte öt napon keresztül több tucatszor elpróbálniuk a jelenetet. Fassbender előtt külön le a kalappal, hogy megkínozta és betegesen sovánnyá fogyasztotta le magát. Tíz héten keresztül napi kb. 600 kalórián élt, és több mint 23 kilótól szabadult meg.
Nagyon erősen tudok hinni néhány számomra fontos dologban, de egy határon túl, ha enni kell, eszem, ha aludni kell, alszom. A film megnézése óta azon töprengek, vajon tudnék-e olyan eszméletlen erős elszántsággal hinni valamiben, hogy akár az éhhalálig is elmenjek. Nyilván ez a történelmi helyzettől, a haza függetlenségétől, személyiségtől, fizikumtól, csoportpszichológiától és sok más egyéb tényezőtől, is függ, de képzeljünk el egy hasonló szituációt. Te vállalnád az éhhalált?
(A film egyelőre csak filmfesztes rotációban csíphető el a határon túl, de azért reménykedünk egy hazai bemutató vagy DVD kiadásban.)
Linkek: