Tegyük fel, hogy fiatal filmrendezőként egy hétre elegendő pénzzel a zsebedben elindulsz a sikerrel kecsegtető Los Angeles felé. Útközben balesetet szenvedsz, a kocsid a fejére áll a semmi közepén, de szerencsére neked semmi bajod. Mit csinálsz? A: megbánod bűneid, és hinni kezdesz Istenben; B: a sokkos állapotból próbálsz magadhoz térni, és örülsz, hogy egyáltalán élsz; vagy C: kimászol a kocsiból, lefényképezed a helyszínt, hátha még felhasználhatod egy filmben, mivel egy autóbaleset megrendezése baromi drága lenne. Alex Holdrige az utóbbi lehetőséget választotta. Kattintott néhányat a gépével, a képeket pedig felhasználta In Search of a Midnight Kiss című, nemzetközi visszhangot elnyerő független filmjéhez.
A feleletválasztós teszt után jön a következő, asszociációs feladat. Mi jut eszedbe az amerikai romantikus vígjátékokról? Limonádé, szirup, Kate Hudson meg a Sandra Bullock, kocka hasú macsók, és a finálé elmaradhatatlan csókjelenete. Holdrige mozija is sok csókot ígér, romantika is van dögivel, de minden más sablonos, rózsaszín öntetet szerencsére hanyagol.
Wilsonnak (Scoot McNairy) nagyon gáz éve volt, a texasi Austint hátrahagyva becuccol a kocsijába és L.A. felé veszi az irányt, hogy eladja ígéretesnek hitt forgatókönyvét. Az autóval karambolozik (ugye ismerős?), később a saját felelőtlensége miatt ellopják a laptopját, amin írásának egyetlen példányát tartotta. (A szerencsétlen nem hallott a biztonsági másolatokról?) Totál csóró, de még szánni is alig lehet, miután kiverte a haver barátnőjének photoshoppal feljavított képére, miközben az érintett ráront, mivel a vártnál korábban érkezik haza a közös kéglibe. A helyzetet súlyosbítja, hogy december 31. van, az ember ilyenkor egyszerűen megőrül a magánytól. Ezt a felfokozott szilveszteri kiábrándultságot a statisztikai adatok is alátámasztják: ilyenkor megháromszorozódnak a MySpace és a Craig’s List társkereső oldal regisztrációi. Mindenki kétségbeesett randiszervezésbe kezd, még Wilson is felad egy hirdetést a lakótárs tanácsára. Az első jelentkező Vivian (Sara Simmonds). Csinos nő, de nagyszájú, bunkó mimózaként viselkedik, szemtelensége és váratlan reakciói valahogyan mégis vonzó és főleg izgalmas teremtéssé teszik. Furcsa a csaj, hobbiból elhagyott cipőket fényképez, és Lost Shoe Project néven netes oldalt vezet. (Az oldal valóban létezik, de nem találtam információt arról, vajon a filmhez készült reklám miatt töltötték fel, vagy már egy korábban is létező művészeti megmozdulást használt fel a rendező.)
Wilson és Vivian hasonlítanak egymásra abból a szempontból, hogy mindketten gyökértelen környezetbe lyukadtak ki, mialatt a nagy romantikusokhoz híven az álmaik beteljesítése miatt érkeztek a városba. A szőkeség is művészlélek. Színésznőnek készül, ez talán megmagyarázza a kicsapongásait, de a kép csak akkor kezd összeállni, mikor megtudjuk, alig egy héttel ezelőtt szakított a pasijával. Wilsonnal sem minden oké, mégis valahogy a kisebb buktatókat leszámítva minden gördülékenyen halad. A lakótársnak, Jacobnak (Brian McGuire) is sínen van minden a felszínen; éjfélre megkéri a koránt sem hűséges típusú barátnője kezét, miközben Vivian és Wilson az ex elől menekülnek bele az éjszakába, az éjféli csókba és a reggeli ébredésbe, egy új évbe és még újabb ígéretekbe.
Holdridge páratlan, festői képeket mutat L.A. downtown részéről, a bezárt mozik és bankok elfelejtett épületeibe kalauzol, mindezt pedig visszafogott, fekete-fehér fényképezéssel hajtja végre, amellyel a hollywoodi legendáknak kívánt tisztelegni. Kétségtelen, nagyon jó szeme van a rendezőnek, egyetlen hibája talán, hogy Wilson és Vivian városnéző túráját tíz perccel a kelleténél hosszabbra nyújtotta. A kapcsolatokról, csalódásokról levonható tanulságokat nem sulykolja a nézőbe, végig könnyed, egyszer sem érezni, hogy a film a mindössze 12.000 dolláros költségvetés súly(talanság)a alatt nyögne. A zeneválasztás remekül sikerült, Sybil, Shearwater és Okkervil River dalok sorakoznak egymás mögött. Nem csoda, hogy az In Search of a Midnight Kiss a tavalyi év egyik felkapott indie gyöngyszemeként futott be. A Guardiantól a Times-ig minden nagyobb újság dicséreteket rebegett, az edinbourghi filmfesztig és nemzetközi megjelenésig jutott a film.
In Search of a Midnight Kiss trailer
Holdridge csinált egy remek amerikai, romantikus vígjátékot, ami végre folytatódott az éjféli csók után is, mégpedig azzal a mindenki számára megszokott évnyitó érzéssel, mikor azt hisszük, január elsejével tényleg valami új kezdődik, miközben tudjuk, nem az évszámváltás hozza az igazi változást.
Linkek: