Kisantant-blokkhoz hűen nem szemet gyönyörködtetni hivatott ez a tömény 65 percnyi cseh idill, de a lehúzó, fakó és olykor vontatott képeket kompenzálja az ágyjelenet értő világítása, fényképezése és a film elgondolkodtató cselekménye, ami a Berlini Filmfesztiválon is alaposan megosztotta a nézőket.
Szilveszter másnapján vagyunk, egy durva, de befejezetlen buli után, ahonnan főszereplőinknek (két pasi, egy nő) sietve távozniuk kellett, mert a halkszavú Štěpán gyújtogatósra itta magát. Így a szerelmi háromszög úgy dönt, hogy Kateřina városába utaznak folytatni a dorbézolást. Intermezzo: David és Kateřina nyitott párkapcsolatban élnek, annyira nyitottban, amibe még az is belefér, hogy Davidnak családja, a nem kifejezetten válogatós Kateřinának pedig udvartartása legyen. Az after buli célállomásául szolgáló lakótelepen két prepubertás fiú csatlakozik a történetbe, akiknek kevésbé izgalmasan telik a téli szünet: szánkóznak, tobzódnak a telepen, míg bele nem akadnak a városba érkező három fiatalba.
Ha volt már részünk a húsleves-szagú panelek közt bolyongani vasárnap délben, és tudjuk milyen érzés azon a bizonyos negyven dohos négyzetméteren tengetni a mindennapokat, akkor reményteljesen gondolhatunk arra, hogy bizony nyugatabbra sincs ez másképp. Ott sem zöldebb a fű, nem színesebb a panel-program, a kissrácok sem érnek korábban férfivá, hacsak nem keverednek korpa közé.
Már csak a három korpa nőtagja miatt is érdemes megnézni a filmet. Amellett, hogy Liv Tyler közép-európai teltkarcsú hasonmása, egy kielégítetlen libidójú céda, aki nem fél áldozni a niktofília oltárán sem. Karaktere már egyedül elviszi a filmet, egyik pillanatban gondoskodó anyaként, másikban a ház ellenmondást nem tűrő úrnőjeként remekel, majd a végén egyszerűen átcsap pedofil kéjhölggyé, és még ki is kéri magának a rágalmakat.
Bár nem reprezentatív jellegű hetéránk viselkedése, a Kateřinák bizony köztünk élnek, iskolákban tanítanak, majd a kedves apukákkal, rendfenntartókkal vagy gyerekekkel kéjelegnek. Szintén eltalálták David karakterét, aki végig azon mesterkedik, hogy barátnőjét és Štěpánt összeboronálja egy légyott erejéig. Az aktus Kateřinának sem lenne ellenére, mégis inkább lefekszik mindenki mással, kivéve Štěpánt, hiszen annyira mégsem akar könnyűvérűnek tűnni. Szegény Štěpán.
A casting abszolút szerencsés a két 12 éves kissrác esetén is, bár nem sok szöveg jutott nekik, de tipikus cseh gyerekek, akik a fekete özvegy áldozataiként szürreális szituációkba keveredve egy este alatt felnőnek, még ha olykor nehezen is veszi be a gyomruk. Épphogy kikezdi őket a nemiség kérdése, majd bumm, a közepébe csöppennek annak a szintű szexualitásnak, ami egy életre meghatározhatja identitásukat. Legalább a helyzetek banalitása és a rövid álom-szekvenciák képesek feloldani a feszültséget es elbizonytalanítani bennünket a látottak realitásán.
A soundtrackekért is felelős rendező és a film társírója a 27 éves Olmo Omerzu, aki képregény-szerkesztőkent kezdte, majd a 43 perces The Second Acttel még a prágai filmiskolás évei alatt bezsebelt pár európai díjat.