A mozgófilm, története során, többször tett már kísérletet arra, hogy valódi hősöket teremtsen, és arra is, hogy a történelem és a mítoszok nagyjait életre keltse. Ezek a filmek olyan világba, olyan környezetbe vezetik a nézőt, amely rég eltűnt már, amit csak a képzelet tud feléleszteni. Spartacustól Nagy Sándoron át, rég kihalt kínai császárdinasztiákon keresztül egészen Kolombusz Kristófig vagy épp VIII. Henrikig számtalan uralkodó, hadvezér és felfedező éledhet fel a vásznon. A történelmi vagy mitikus figurák modern újragondolásának egyik legaktuálisabb darabja, a hazánkban nemrégiben bemutatott Mongol.
A Mongol Szergej Bodrov alkotása, mely az orosz (ebben az esetben részben kazah) filmgyártás új, nagy költségvetésű, nemzetközi szinten is sikeres, többek között az Éjszakai őrséggel megalapozott vonulatába illeszkedik. Csodálatosan megkomponált audiovizuális élmény, mely a National Geographic természetképei és a misztikus-fantasztikus (művész)filmek metszéspontjára illeszthető. Zenéjét az ifjú finn szerző, Tuomas Kantelinen jegyzi, és a főként autentikus dallamok modern feldolgozásai méltó aláfestéséül szolgálnak a sztyeppék népéről festett monumentális tablónak.
Belső-Ázsia kietlen pusztaságain járunk, hegyektől övezett, füves vidéken, ahol a kán fia mindössze kilenc évesen kell, hogy szembenézzen szinte elviselhetetlen traumákkal, és dönteni kényszerül egész életét meghatározó kérdésekben. Először arát kell választania, de szemtanúja lesz annak is, hogy apja gyilkosság áldozata lesz, a rivális törzsek pedig felprédálják birtokát. A gyermek uralkodói sarjból válik egy pillanat alatt üldözötté, megkínzott, megalázott, éheztetett kisfiúvá. Ő azonban már kisgyermekként is érzi, hogy kiválasztott, és a mongolok (egyik) istenének, Tengrinek kegyeltje.
A kis Tamüdzsin viszontagságos vándorlása során többször majdnem meghal, találkozik a nagy Tengrivel, megtanul nem félni a mennydörgéstől, vérszerződést köt, és ezzel egy életre szóló barátságot. Hosszú idő után megtalálja, majd el is veszti gyermekként választott aráját, sereget toboroz, hogy visszaszerezze, de ismét elveszíti. Kalodába zárják, kínozzák, eladják rabszolgának, hogy aztán végül kitartó (és gyönyörű) felesége segítségével visszatérjen, és minden mongol kánjaként betölthesse azt a szerepet, amire egész életében készült, s ő legyen Dzsingisz Kán.
Mongol trailer
Semmiképp sem lehet tehát azt állítani, hogy eseménytelenül telik a moziban töltött bő két óra, a néhány csatajelenetet leszámítva azonban pörgősnek nem nevezhető a cselekmény. Ahogyan az az istenek által kiválasztott, már-már mitikus hősök esetében lenni szokott, a dolgok többnyire “csak úgy megtörténnek”, s ezzel nincs is semmi baj. A történelmi hitelességet is kár volna számon kérni egy mítoszon. Tamüdzsin alapvetően (a puszták véres valóságát és ősi, kegyetlen törvényeit szinte meghazudtolva) idealista: hisz a szerelemben és az örök barátságban, hűségesen szereti feleségét és vértestvérét. Feltétel nélkül hisz abban is, hogy toteme, a nagy Tengri mindig megsegíti, és hogy képes lesz egyesíteni a mongol népet. Igazi pozitív hős, akit nagyon lehet szeretni, és talán még azt is elfeledjük a filmbéli kánnak, hogy feldúlta a fél ismert világot.
Jó volt nézni a Mongol visszafogottan szép képeit, elmerülni a belső-ázsiai nomádok szokásainak, hitének, háborúinak világában, hallgatni a sámánok énekét és gyönyörködni a különleges (részben elsőfilmes) színészek izgalmas arcában, remek játékában. Bodrov alkotása akkor is megérdemli a népszerűséget, ha csak részben hű a valósághoz, és néha kicsit eldagonyázik a téma pátoszában. Rászolgált arra, hogy nemzetközi sikert érjen el, és igazán örülhetünk annak, hogy ennek következtében mozivásznon élvezhetjük a itthon is.
Linkek: