A nyár egy olyan időszak, amikor nyári filmeket adnak a mozik – tartja az ősi indián bölcsesség. Ez pedig azt jelenti, hogy popcornidőszak van, mélyenszántás és agyalás nélkül, csak beülünk a nagy képernyő elé, és azt mondjuk, hogy szórakoztass. Ha innen nézzük a dolgot, a Hancock nem is hibázik. Vicces is, akciós is, van benne szerelem, fordulat, szuperhős, még ha a világ velejét nem is fejtik meg ebben a másfél órában.
A sztori nem újkeletű, ugyanis már vagy tíz éve kering Hollywoodban Vincent Ngo története, és várja, hogy valaki leforgassa. Nem csoda, hogy óckodtak ettől a produkciós cégek, az egész ugyanis egy kicsit se füle se farka, és nem sokat ad hozzá se a filmtörténelemhez, se a szuperhősfilmek műfajához. Leginkább egy egynek jó kategóriába esik, és most valakinek végre leesett, hogy egy ilyet nyáron egy Indiana Jones és egy Batman között kiválóan el lehet sütni, pláne ha az ember bedob még egy tuti közönségsiker Will Smith-t, és egy bájos Charlize Theront is a levesbe. A rendezőnek azt a Peter Berget választották, aki az egynek jó filmek kiválósága, legalábbis ezt bizonyítja, hogy filmográfiáját nézve egy maradandó alkotást sem találni, viszont egyik sem kapott hét pontnál rosszabbat az IMDb-n, így megállaptíthatjuk, hogy egy erős közepest bármikor össze tud hozni.
A Hancock címszereplője egy csövesként tengődő pasas (Will Smith), aki semmire nem emlékszik a múltjából, csak kvázi tudomásul veszi, hogy szuperhős tulajdonságokkal bír. Ennek ellenére mondjuk senki nem szereti, mert egy büdös, arrogáns piás, aki – bár időnként megmenti Los Angelest – általában több kárt okoz a városban, mint amennyit segít. Ezt indításként mindjárt jól illusztrálják is: miközben Hancock lekapcsol egy rablóbandát, szétzúz egy autópályát és néhány környező városelemet. A véletlen hozza össze egy PR-es pasival (Jason Bateman), aki rábeszéli hősünket, hogy pimpeljék fel az image-ét, ami jót tesz majd a közmegítélésének. A sztorinak ez az egyik fonala, ami időközben mellékszállá minősül amellett, hogy Hancock a pasi feleségének közreműködésével rájön, ki is ő valójában, honnan származik, és miért bír ilyen képességekkel.
Az első dolog, ami meglepett, hogy igazából nem számítottam sokra sztori tekintetében, ehhez képest viszont egész jól ki lett találva a háttér, és nem volt benne egy akkora baki sem, ami miatt lekaptam volna a szék karfáját. A másik dolog, ami gyorsan feltűnt, hogy viccesek benne a viccek. Mondjuk, ez a film eredeti koncepciója szempontjából kétes eredmény, mert eredetileg nem tervezték ilyen mókásnak, csak az MPAA korhatár-minősítése miatt puhították fel több poénnal, viszont ez nem lett kiizzadt, hanem tényleg vicces. Tekintve, hogy az utóbbi egy évben egy olyan új gyártású filmre sem emlékszek, amin tényleg tudtam volna nevetni háttérbe játszott konzervkacagás nélkül, ez már egy elég jó pont.
Hancock trailer
Látvány tekintetében egy nagy mínusz, hogy a számítógéppel rásegített trükkök sokszor kidolgozatlanok, elnagyoltak voltak, amiken ordított a művalóság. Ezt némieg kompenzálta az előszerettel használt reality show-szerű izgő-mozgó kamera, ami jól terelte a figyelmet. Ezzel szemben pozitívum, hogy a valós felvételek nagyon szépre sikerültek, a nagy fináléban a Mátrixot idéző szakadó esőben harcolás és az elszánt tekintetek nagytotálja megadják a hangulatot. Ami a karaktereket illeti, a főgonosz-felhozatal kap egy nagy egyest; szuperhősök ellen beállítani holmi mitugrász embereket, több mint idétlenség. Ezzel mondjuk tovább erősítik Hancock magára találását fősodorként, mint azzal, hogy minden más mellékessé fakul. Na, de nem is megyek jobban a részletekbe, ez a film nem ezért van, nem erre való. Nyáresti agyrágóztató mozizáshoz jó választás, maradjunk ennyiben. Jövőre meg jöhet a folytatás – benne van ez is.
Linkek: