A legeljére tartozik, hogy nem olvastam a Hellboy-t képregényben, úgyhogy sztori és várakozások szintjén ez nálam nem játszott. Ezért is lepett meg a Hellboy 2 trailere, amiben az első részhez képest feje tetejére állt a világ, és az egy-két furcsa szerzetből hirtelen többség lett – és működött! Olyan volt az egész, mint egy Gaiman-adaptáció Hellboy crossoverrel, ami del Toro keze alatt a legjobb helyre került. És éljenek az elfek, meg a magyar nevekkel teletömött stáblista!
A Hellboy első része után a második nem egy továbbragozott, erőltetett valami, hanem egészen más, és éppen ettől lett baromi jó. A Paranormális Kutató és Védelmi Iroda alaposan felszívta magát, és Vörös (Hellboy), Kék (Abe) és a csaj (Liz) után már egy egész sor monstert próbálnak arra hangolni, hogy az embereket segítse. Ebből mondjuk a főszereplők közé plusznak csak Johann Krauss-t kapjuk meg, a merülőbúvár szerkóba csukott ektoplazmát, akinek német akcentusa van, fegyelemmániás, és a csapat új vezetője lesz. Az ellenség pedig ezúttal az elf Nuada herceg, aki megelégeli, hogy a nem-embereknek rejtőzniük kell (mert hogy kiderül, hogy egy egész világnyi él ilyenekből a föld alatt), és háborút hirdet az emberiség ellen. Aztán lesz ebből sok nagy harcolás, monumentális freakshow, romantikus szerelmes szál, steampunk géphadsereg és talán nem spoiler, hogy a világ megmentése.
Az utóbbi felsorolásban az a jó, hogy nagyjából minden tetszett belőle, kivéve a romantikus részét, ami persze kell minden szélesvásznú moziba, de azzal egy kicsit túlzásba esett a történetíró, hogy a hat főszereplőből (úgy mint a fentiek plusz az elf herceg tesója) négyet keresztbe-kasul kötnek össze a szerelmi szálak. Ennek pedig legfeljebb húszpercenként nyomatékot ad, ami a történetet vezető főbb döntéseknél persze a logikátlan irányba tereli a dolgokat, de hát a szerelem már csak ilyen, amúgy meg túlélhető. Pláne kárpótol a látvány. Mikor hőseink bejutnak az emberi világ elől rejtett piacra, ahol mindenféle lény van, csak ember nincs, másodpercenként látunk vagy harminc új fajt a vásznon megjelenni, kétfejűtől a mutánson át a trollig. Ez az egész rész nagyjából egyenes áthallás Gaiman Neverwhere-jéből: a város alatt elbújó furcsa vásár kiköpött Floating Market a London Below-ból. A monumentális jelenetek között meg ott van például az erdőelementál megjelenése, ami a halálakor virágba borít egy egész háztömböt (gyönyörű jelenet), meg persze a hetvenszer hetven fős gőzgéphadsereg, ami színaranytól csillogva menetel.
Ami nekem kifejezetten és különösen tetszett a filmben, az az elfek megjelenítése, mondjuk azt az egy apróságot leszámítva, hogy ezek nem elfek voltak. Nekem legalábbis azonnal a Salvatore-sorozat sötét elfjei jutottak eszembe, a földalatti élettel, a scarification jellegű vágással az arcon (tényleg, amúgy ilyenből Hellboyon is volt, nagy body mod fétis ez a film). Ezen belül is gyönyörűen használták a sminkben a színeket, ahogy a jó lelkű elf tesó pirosas árnyalatot kapott, míg az embereket legyilkolni akaró Nuala hercegnek fekete a szája. Aztán ott van még az a lándzsa harc, amit végig villogtatnak, meg az is, hogy attól eltekintve, hogy Nuala speciel le akarja mészárolni az emberiséget, tökre átérezhető. Egyáltalán nem úgy jön le, hogy ő a főgonosz, sokkal inkább itt és most ellenség, de amúgy meg tudom érteni, sőt, szerintem inkább igaza van, mint a személyiségi problémás Hellboynak. Ami pedig az elfek által beszélt nyelvet illeti, átgondoltságot mutat, hogy valami kamu halandzsa helyett gael nyelvet hallunk, ami szép együttest alkot a sok ír-kelta utalással, úgy mint elfek, az ebből a mitológiából vett Nuala (Nechtan), és az Észak-Írországba való visszatérés, mint sztori csúcspont. Nagyon szépen, koherensen van az egész kitalálva, ami szinte már meglepően kellemes érzés egy hollywoodi produkciótól.
Van itt még valami, vagy inkább valaki, aki szót érdemel, ez pedig az Abe-et megszemélyesítő színész, Doug Jones. A pasas amellett, hogy nagyon jól játssza a vízi lény figuráját, két másik alakban is benne van a filmben: ő az elf tanács bejáratát őrző Chamberlain, és a Hellboy életét megmentő Angel of Death is. A szép az egészben pedig az, hogy ha ennek nem olvas utána az ember, soha nem jönne rá, egyrészt a hibátlanul sikerült maszk-ruha-cg együttes miatt, másrészt mert Jones úgy alakítja ezeket a karaktereket, hogy mindegyiknek átadja magát, és teljesen különböző személyiségeket láttat. Itt jegyzem meg, hogy a halálangyal androgün mivoltát mennyire jól adták már át a beszédével is, amiben egyszerre hallható férfi és női hang. Az elfek után ez a második kedvenc.
Hellboy 2 trailer
Az elfeknél említett színek játéka egyébként többször előjön még, mint például amikor ektoplazma fritzünk átveszi az irányítást egy aranykatona felett, és annak a vörös alapfénye kékre változik. Az ilyenek miatt mondom azt, hogy a technikai megvalósítás magasan kilenc per tíz, a sztori meg néhány bicsaklás, túláradó érzelmek és besült vicc miatt legyen egy nyolcas alá. Mindezzel együtt viszont én imádtam, és büszke voltam, amikor a végigült stáblistában legalább annyi magyar nevet láttam, mint angolt. Tuti, hogy be kell szerezni majd dvd-n is, ha másért nem, legalább az elfek miatt.
Linkek: