Kezdjük ott, hogy a biohorror kultikus státuszban tisztelt zászlóvivője utóbbi három filmjében meglehetősen visszavett abból az iszonyatból, mely a legalapvetőbb félelmekből táplálkozik, és amit rá annyira jellemző formában tudott közvetíteni. Az Erőszakos múlt és a Gyilkos ígéretek egyáltalán nem rossz darabok, mégis könnyen felejthetőek, hiszen mondjuk gengszterdrámaként definiálható zsánerükben bőven vannak erősebb nyomot hagyó mesterművek. Összeköti azonban az utóbbi hét év munkáját a rendkívül sokoldalú tehetség, Viggo Mortensen személye, aki zord tekintetű múzsaként dominálja mindhárom filmet. A Sigmund Freud és Carl Gustav Jung kapcsolatát feldolgozó Veszélyes vágyban is meghatározó a jelenléte, bár az abszolút főszerep már nem az övé.

Ellentétben azzal, amit a filmplakát háromszög-geometriája sugall, a Christopher Hampton színdarabjából filmre adaptált történet középpontjában nem is a Jung bonyolult sorsú pácienséből orvossá váló Keira Knightley áll (Sabina Spielrein szerepében), hanem maga Jung, akit Michael Fassbender kelt életre. Fassbender kifejezetten erős évet tudhat maga mögött. A nemrégiben hazánkban is bemutatott Shame – A szégyentelen szexfüggő hőseként példának okáért a bőrénél is tovább vetkőzött, olyan régiókba vezetve el szenvtelen, szikár és felkavaró játékával, ahol ritkán járhatunk. A modern pszichológia és pszichiátria egyik atyjaként számon tartott Jung megformálása nem kevésbé izgalmas feladat, Fassbender azonban itt korántsem nyújt akkorát, mint A szégyentelenben, pedig a lehetőség adott volna.

Cronenberg a már emlegetett filmplakát szimbolikájával megegyezően a két rendkívül meghatározó tudós, Freud és Jung közé, mintegy katalizátort helyezi el utóbbi egyik ifjú, szexuális neurózissal küzdő páciensét, az orosz zsidó családból származó Sabinát. Mégis helyesebb volna Jungot tenni a középpontba, hiszen a film hiába mutatja be Sabina sorsát, végig megmarad Jung nézőpontjánál. Azt követhetjük nyomon, hogyan küzd szakmai és magánéleti problémákkal tarkított útján a svájci orvos. Hisz Jung az, aki szinte istenként tekint a nála jóval idősebb és tapasztaltabb Freudra, majd letaszítja őt a mindentudó bölcs trónjáról, és ő az, aki Sabinával folytatott terápiája során a legkomolyabb orvosetikai kérdésekkel találja szembe magát. Nevezetesen: megteheti-e egy orvos, hogy minden etikai szabályt felrúg azért, hogy meggyógyítsa a betegét. A film szüzséjét lényegében ezzel le is írtam.

A fantáziának nehéz túlszárnyalnia a valóságot. Azért pattintom elő ezt a klisét, mert a sztori mögött épp csak felsejlik egy sokkal bonyolultabb és izgalmasabb mese, amit nincs idő és tér kibontani. Sabina alakja besűríti a filmet, annyira, hogy Freud és Jung lázas levelezése és egymás munkájának folyamatos megtermékenyítése szinte elveszik a sűrű kovászban, amit Sabina és Jung kapcsolata olt a masszába. Azért is fájó felismerni, hogy Cronenberg csak a felszínen tapogat, mert ez eddig nem volt jellemző rá, most mintha szétcsúszna kezében az anyag. Talán az is hozzátesz csalódottságomhoz, hogy Keira Knightley rettenetes, egyszerűen elviselhetetlen alakítást nyújt. Saját bevallása szerint nagyon komolyan tanulmányozta Spielrein személyiségét (feltételezem kevés jobban dokumentált személyiség létezik a világon), de a végeredmény komikus és modoros lett. Ráadásul Sabina és Jung kapcsolata kiszámítható, nem rejt izgalmas dramaturgiai fordulatot, ellentétben Freud és Jung párosával, amely sokkal jobban működik, szinte kiragyognak a filmből kettősük közös pillanatai.

Mivel a Veszélyes vágy tipikusan az a film, amit a szereplők visznek el a hátukon, érdemes megemlíteni, hogy bár Knightley miatt sajnos nem tudom egyértelműen dicsérni a castingot, Mortensen most igazán kitűnő, sajnálatos, hogy viszonylag kevés idő jut neki, sőt Fassbender is nagyon rendben van a magánéletében és szakmai útján is meghasonlott hős figurájában. Valahol szomorú ez az egész, mert a rendező, a forgatókönyvíró, a szereplők és maga a zseniális alapanyag miatt is többre érdemes alkotás vérzik el a szemünk előtt.

Személyes csalódottságomtól függetlenül persze a Veszélyes vágy egy olyan film, amit érdemes megnézni, mert olyan történések közé vezet, amely a mai napig nagyon erősen meghatározzák életünket. Jung archetípusai, álomelemzése, maga a pszichoanalízis, a Freud által leírt szexuális komplexusok (pszichoszexuális fejlődés részletes tanulmányozása) vagy az egóval kapcsolatos gondolatai beépültek a köztudatba. Nélkülük a modern pszichológia valószínűleg nem az lenne, ami ma. Kettejük kapcsolata olyan izgalmas, hogy önmagában is elvinné a filmet, a hisztériát röhejbe fojtó Knightley-féle Spielrein nélkül is.

A Cronenberg rajongóknak azért érdemes felkészülni, a Veszélyes vágy egy konvencionális darab, amit mintha nem is az elidegenedés és a sokkoló transzformációk mestere rendezett volna. Elmerülünk ugyan a psziché belsőbb köreiben, de igazán mélyre nem hatolunk.

Veszélyes vágy trailer