David Cronenberg új filmjének, az Eastern Promises-nek magyar premierjére készülődve (hazai bemutató: március 13.), úgy gondoltam, áttekintem a biohorror mesterének életművét, azokra a momentumokra koncentrálva, amiért megszerettem őt, s amik nem esnek feltétlen egybe legnépszerűbb alkotásaival.
A kiváló rendező most új múzsája, Viggo Mortensen tehetségének felderítésén ügyködik. A kanadai zseni másodszor próbálja ki magát a gengszterzsánerben Mortensennel oldalán; úgy tűnik maga mögött hagyta azt, amiben igazán nagy volt, a fizikai és lelki transzformáció és deformáció témáit. Nyilván oka van ennek is, klasszikus vonalon mozog mostanában, de nem ezért szerettük, de pontosan miért is?
Jöjjenek hát azok az alkotások, amiket mindig szívesen emelek le a polcról, és amiket (talán nem csak én egyedül) alapműnek tartok.
Két test, egy lélek (Alter ego / Dead Ringers)
Aki(k) átalakul(nak): Jeremy Irons kétszer, illetve egyszer, pontosabban egybe. Irons, a kiemelkedő brit színész egy nőgyógyász ikerpárt alakít ebben a filmben, hátborzongató, hideg karizmával.
Az átalakulás története: az ikerpár tagjai közt féltékenység és irigység üti fel a fejét. Nehéz ügy ez akkor, ha figyelembe vesszük a nagyon is árulkodó magyar címet.
Az átalakulás következménye: naná, hogy végzetes. Szerelmes asszony legyen a talpán, aki ezt a férfi(aka)t elviseli.
Sokk-faktor (csak szubjektíven): a film legvégét konkrétan nem bírtam végignézni. Ugyanakkor el tudom képzelni, mi történt. Nagyon súlyos finálé, a horror kisebb mesterei tanulhatnak Cronenbergtől.
Biohorror?: Igen, alapeset. Aki érdeklődik a téma iránt, annak kihagyhatatlan.
Karambol (Crash)
Akik átalakulnak: yuppie párocska, akiknek már az extrémebb szex-kalandok sem jelentenek megoldást kiüresedett és elidegenedett életükre, valamint egy egész őrült szekta.
Az átalakulás története: J. G. Ballard botránykönyve, ahol James Ballard (James Spader megkapó alakítása) autóbalesetet szenved és realizálja, hogy ez jó neki. Fém csikordul fémen, szikrák és forróság, vér és torzulások. Ez még fel tudja kavarni és (szexuálisan) izgatni. Nem sokkal később az is kiderül, hogy James nincs egyedül ezzel a szenvedélyével.
Az átalakulás következménye: Nem is a „műkedvelő” Ballard, hanem a karambolimádó szekta vezére, az Elias Koteas alakította Vaughan törekszik a végső átalakulásra, géppé, szerkezetté válni. Hogy sikerül-e? Nos, a film választ ad.
Sokk-faktor (csak szubjektíven): Bemutatásakor még a liberálisabb államokban is hatalmas botrányt kavart, az általános megítélése ettől igencsak vitatott. Rengeteget kefélnek benne, ez tény, de talán egyetlen film sem volt rám még ilyen elementáris hatással. A kiüresedés, a teljes elidegenedés, az élet értelmetlensége, egy lehetséges és félelmetes jövőkép rajzolódik ki, a csúcspont pedig a döbbenetes utolsó jelenet. Alap.
Biohorror? Nem igazán. A test és fém egyesülése ijesztő, de nem tartozik a horror kategóriába. Vészes és valóságosnak tetsző utópia inkább.
Pillangóúrfi (M. Butterfly)
Akik átalakulnak: francia katona (már megint a zseniális Jeremy Irons) Kínában, kínai kém Franciaországban. Nemek, szexuális és politikai szerepek váltakoznak és zavarodnak alaposan össze.
Az átalakulás története: egy szép és tragikus szerelem, ahol (ahogyan az már lenni szokott) senki sem az, akinek látszik. Nagyon nem.
Az átalakulás következménye: nehezen megszerzett bizalom elvesztése, tisztaság és őszinteség helyett átverés és hamisság. Itt inkább morális-pszichés dimenziókban mozgunk. A főszereplő (akárcsak számtalan embertársa) hajlamos hazudni magának és csalódik, amikor az igazságra fény derül. Ki a hibás: aki hazudik, vagy aki tudja, hogy átverik, mégis belemegy a játékba?
Sokk-faktor (csak szubjektíven): A lassan csordogáló, szép-szomorú történetnek csak a csattanója vág oda keményen az egyszeri nézőnek. Torokszorító (?).
Biohorror? Nem, szó sincs róla. Az átváltozás itt egy természetes folyamat része, nem ijesztő, nem felzaklató, nem baljós, csak az erre adott értetlen és prűd válasz tragikus.
Meztelen ebéd (Naked Lunch)
Akik átalakulnak: a huszadik század legnagyobb (irodalmi) junkieja, William S. Burroughs, valamint az ő kis, arab fiúkái, neje, írógépei és úgy általában minden, ami körülveszi.
Az átalakulás története: főszereplőnk (Peter Weller) aktuális elmeállapotától és kábítószeres befolyásoltságától függően az egész világ átalakul. Nem nagyon van a Meztelen ebédnél autentikusabb írás a súlyosan függő kábszeresek belső világáról. Szinte lehetetlen vállalkozás volt ezt filmre adaptálni, Cronenbergnek mégis sikerült (többé-kevésbé).
Az átalakulás következménye: víziók, látomások, lázálmok világában járunk, semmi sem kiszámítható, semmi sem logikus. Itt az átalakulások teljes mértékben a pszichében mennek végbe, tehát minden megtörténhet, és meg is történik.
Sokk-faktor (csak szubjektíven): személy szerint engem a könyv jobban sokkolt, mint a film. Egyszerűen lehetetlen mozgóképen megjeleníteni az emberi elme és tudatalatti változatos képeit. Nincs az emberi képzeletnél őrültebb, betegebb filmrendező. A könyv azonban képes mindezt plasztikusan ábrázolni. Cronenberg műve a közelébe sem ér, de a próbálkozás dicséretes.
Biohorror? Hát persze, ez aztán mindenképpen. Van itt minden, amit emberi képzelet csak fel bír fogni, sőt olyan is, amit nem.
Holtsáv (Dead Zone)
Aki átalakul: egyik személyes, nagy kedvencem, Christopher Walken változik átlagemberből hőssé (vagy valami hasonlóvá).
Az átalakulás története: Stephen King regényének feldolgozása ez a filmsorozatot is inspiráló, kultikus alkotás. A Walken alakította ifjú tanárember egy baleset hatására kómába esik, majd ebből felébredve látni kezdni a jövőt. E képesség egyszerre hatalmas teher és áldás, legfőképpen nagy felelősség.
Az átalakulás következménye: a hős döntéskényszerbe kerül. Látva a meg nem történtet, a jövőt, döntést kell hoznia arról, hogy beavatkozik-e vagy hagyja a dolgokat a maguk útján haladni.
Sokk-faktor: egyáltalán semmi, a Holtsáv egy igazán jó thriller, se több, se kevesebb.
Biohorror? Nem, hősünk pszichéjében történik a változás, ennek semmi testi jele.