Vigyázat, aki az angolokat nem szereti, az tovább se olvasson. Az Inthe Loop egy politikai szatíra, mely nem meglepő módon politikusokrólszól, a tömegekkel és egymással való kommunikációjukról, és arról, hogyezek a szerencsétlenek hogyan hoznak döntést a háborúba menetel ellenvagy mellett. Itt nincsenek robbanások, sem mellek, ellenben akad némigondolkodni való, végig lebilincselő történet és olyan cifrakáromkodások, hogy félúton majdnem elkezdtem jegyzetelni. Eddig eználam az év egyik (ha nem a) legjobb komédiája.
Az In the Loop azért hatott olyan üdítően számomra, mert szinte végig a szövegre koncentrál.Akad némi történés, de az maximum helyváltoztatás és némi helyzetkomikum. Kellemes volt azeyecandyk tengerében egy olyan komédiát (egyáltalán, filmet) látni,ami nem a látványra és a képi humorra megy rá, hanem a szövegre. A történetegy frissen beiktatott miniszter pályafutását követi nyomon, amintlavírozni próbál. Sajtónyilatkozatok, interjúk, miközben ő maga semtudja igazán, hogy miért is van ott, mit is kellene csinálnia, mit várnak el tőle mások,mikor szabad kiállnia a saját értékrendje mellett és mi az a baki, amia politikai karrierje végét jelentheti.
In the Loop trailer
Mint láthatjuk, igazán az irányít, aki a médiáért felel. Nem számít,hogy a miniszter szájából mi hangzott el, havan egy figura, aki utána a szerkesztőkkel meg tudja értetni, hogy ők”valójában” mit is hallottak. Ezt a szerepet Malcolm (Peter Capaldi)tölti be, aki többnyire a csúnya nézésével és káromkodások hosszúáradatával éri el célját. Utóbbit olyan angolosan, rengeteg testváladék,síkosítóval bekent nemi szervek és puszta agresszió lehetőlegkreatívabb keverékével teszi, hogy a szófordulatok előtt a Guy Ritchie filmek összes karaktere is emelné kalapját. Báregyet hiába ragadok ki, mivel az igazi hatást az éri el, hogy egymástérik és hatványozzák a remek egysorosok, de a kedvencemet mégis leírom,ami egy ajtókopogásra a válasz: “Come the fuck in or fuck the fuck off!“
A dolog abszurditását pedig az adja, hogy ezek a szerencsétlen,elveszettpolitikusok az egyik pillanatban még csip-csup ügyekkel foglalkoznak,majd hirtelen a háborúba menetelről fognak szavazni, miközben ateljes fejetlenségben a médiafelelősök próbálják menteni a menthetőt,hogy pártfogoltjaikat jó színben tüntessék fel. Amiigazán lenyűgöző a filmben, hogy a kevés történés ellenére islekötött, figyelni kellett a politikusok folyamatos helyezkedésére, éspersze nem győzni a röhögést az újabb és újabb intellektuális alázásokhallatán. Mondanom sem kell, akinek nem jó az angolja,annak bele sem érdemes kezdeni. A másik pozitívum pedig, hogy ez nem csak káromkodások hosszú sora, hanem itt atetteknek következményei vannak. Itt, ha valaki rosszul helyezkedik,egyik pillanatról a másikra munka nélkül találja magát, hogy egy újabbszerencsétlen vegye át a helyét, így a film végeztével egyfajta lezárást is kapunk, és nem úgy kelünk fel a székből, mint egy átlagos vígjáték után.
Mindenképp színfolt ez a mostani kínálatban, így a nézését mindenképp ajánlom azoknak, akik szeretik ezt a fajta humort. Ha bejött az In the Loop,feltétlen csekkold a The Thick of It című BBC-s sorozatot is, mely ennek az elődje,és nagyjából ugyanazt a színvonalat hozza, mint a film.
Linkek: