Tegyük fel, hogy egy nagyobb csapat vezetője vagy, és van egy másik bagázs, amit az esküdt ellenségeid alkotnak! Hogy jól megkülönböztethető legyen a két tábor, egy színt kell választanod. Tegyük fel azt is, hogy alternatív a választás: vagy pirosak lesztek, vagy kékek. Ha a filmtörténetre hagyatkozol, akkor gonoszként a pirosra, jófiúként pedig a kékre szavazol. De vajon miért ennyire kézenfekvő ez a mellérendelés Hollywood környékén?
Nem találtam még olyan értekezést, amelyben a fent megfogalmazott törvényszerűség teret kapott volna, ezért bekészítettem egy bozótvágókést. Lehet, hogy szükségem lesz rá, miközben három film szövevényén keresztül próbálok meg eljutni a végső konklúzióig.
Haladjunk időrendben! Az első mintavételkor egy messzi-messzi galaxisba keveredünk (időpont: réges-régen). A korszakot alkotó, és aztán hosszú-hosszú diadalútra induló film címe: Csillagok háborúja – Egy új remény. A színkódolás ismertetésénél mi sem egyszerűbb, elég csak Luke Skywalker és Darth Vader fénykardjának huhogó kontúrját felidéznünk. 1977-et írunk ekkor, még bőven “dúl” a hidegháború. Ha ebből indulunk ki, akkor már meg is van a megoldás: George Lucas a Szovjetúniót jelképező színnel bélyegzi meg a gonosz Birodalmat, a Lázadók vezérének kezébe pedig a kék színt helyezi. Miért pont a kéket? (Na igen, a zöldet könnyebb lenne megmagyarázni, hiszen a tilos-szabad ellentétpárban ez a szín pirosunk pajtása.) Azért, mert a két szembenálló fél olyan, mint tűz és víz? De eszünkbe juthatnak a fürdőszoba csapjai is. Piros és kék. Milyen vicces lenne, ha kiderülne, hogy Lucas kiskorában leforrázta magát a zuhany alatt!
Lépjünk tovább! Még mindig a nagyhatalmi szembenállás időszakában vagyunk, amikor egy méltánytalanul elfelejtett kibereposz kerül a mozikba TRON címmel. 1982 júliusában egy szuperszámítógép belsejében ismétlődik meg a piros kontra kék párharc. Steven Lisberger filmjében is egy “ember” kezében van a siker kulcsa, akárcsak a Csillagok háborújában, itt azonban a gonosz erőt a piros Mesterprogram (MCP) testesíti meg, aki kíméletlen (és piros) programjai segítségével igyekszik kiölni a felhasználókat istenítő (és kék), szebb világra vágyó programokból az ellenszegülést. További párhuzam, hogy mindkét film csak egy-egy színésznek jelentett igazi ugródeszkát (Harrison Ford és Jeff Bridges), de ehhez már tutira kellene a machete. A TRON vizuális megjelenítésénél egyébként ott bábáskodott Jean Giraud (Moebius) is, de nem hinném, hogy egyedül az ő nyakába varrható, hogy a kék-piros csata tovább folytatódott Hollywood álomgyáraiban.
Az utolsóként górcső alá kívánkozó alkotás több mint két évtizeddel a Star Wars IV. után, a Star Wars – Episode One-nal egy évben formálta át a filmkészítésről addig alkotott képet. Első pillantásra a Mátrix talán kilóg a sorból, hiszen a piros és kék szócskák kapcsán Morpheus két előrenyújtott marka, és a bennük tartott kapszulák jutnak az ember eszébe. És valljuk be férfiasan, Neo bizony a pirostól gajdul meg annyira, hogy ráfolyik a tükör, kicsivel később pedig megszabadítja az emberiséget a szemellenzőtől. Elsőre én is beleszaladtam ebbe. De nézzük csak meg a felderítők és egyéb robotfajták uralkodó színét! Aztán pedig az elnyomás rabigáját levetni igyekvő emberek hajóinak fényét! Piros és kék. És még a sorrend is stimmel. Pedig ez az Úr 1999. éve. Azaz 8 évvel a hidegháború és a Szovjetúnió vége után járunk. Ezek szerint valami más van itt, kérem, a levegőben, így a kommunista-liberális dolgot el is felejthetjük.
Ha további párhuzamokat keresünk a három filmben – itt most megerősíteném, hogy a Csillagok háborújánál és a Mátrixnál is csak a kezdőfilmről van szó -, nincs nehéz dolgunk. Azt már láttuk, hogy elnyomás vs. felszabadítás a fősodor. Emellett mindháromban egy karakterre hárul a megváltás (Luke, Tron, Neo), akiért mindannyiszor egy másik szereplő kész feláldozni az életét (Obi-Wan, Flynn, Morpheus). Kezd gyanússá válni a sztori. Mintha ez egy másik bestsellerből is ismerős lenne, bár ott a megváltó és az önfeláldozó ugyanaz a személy. Ennyire egyszerű lenne? Kék = Menny? Piros = Pokol?
A konklúzió levonása előtt jöjjön egy kis pszichológia. Bizonyított tény, hogy a sportpályákon a piros mezben játszó csapatok tisztességtelen előnyhöz jutnak, mert ehhez a színhez aggressziót, haragot, férfi dominanciát társít tudat alatt a szembenálló fél. A kék viszont idegileg készíti ki az ellent, mivel ez a szín az elme, a szellemi koncentráltság kolorisztikus megfelelője. Lélektanilag tehát az erő és az ész háborújáról szólnak a fent említett filmek. Lássuk be, hogy ez is jó megoldás lehet, hiszen az aggresszorok erőfölényével szemben mindig a maroknyi lázadók fifikája győzedelmeskedik. Tehát akkor többet ésszel, mint erővel?
Akkor most vegyük sorra még egyszer a lehetséges megoldásokat:
TŰZ <=> VÍZ
POKOL <=> MENNY
ERŐ <=> ÉSZ
De az is lehet, hogy George Lucas tényleg leforrázta magát…
Linkek:
- Star Wars IV – A new hope (hivatalos trailer)
- TRON (nem hivatalos trailer)
- Matrix (hivatalos trailer)