Amikor jegyet váltottam Sas Tamás új alkotására, a közönségfilmként beharangozott 9 és 1/2 randi-ra, könnyű, péntek esti szórakozásra vágytam. Abban reménykedtem, hogy a nagy (magyar szinten monumentális) reklámhadjárattal útjára indított produkció valóban az lesz, aminek látszani akar. Távol jártam a valóságtól.
A legbosszantóbb az, hogy ebből az ötletből nagyon sokat ki lehetett volna hozni, de ez most sem sikerült. A forgatókönyvíró, Köbli Norbert egy olyan világot tár elénk történetében, amelyet minden valószínűség szerint tökéletesen ismer. Főhőse, a futtatott, népszerű, “az élet császára” szerepben tetszelgő ifjú író, forgatókönyvíró, Debreceni Dávid. A konfliktus dióhéjban annyi, hogy Debreceninek, a nőfaló aranyifjúnak alkotói válságát kiadója végleg megelégeli. A kiadó vezetője azzal bízza meg, hogy írjon a szingli nők életéről, párkeresésükról, kudarcaikról és sikereikről. A terv szerint tíz nap alatt tíz randevút kell lebonyolítania párkereső, nagyvárosi nőkkel, és a tudtuk nélkül rögzített beszélgetésből kell feldiktálnia a reménybeli sikerkönyvet.
A film lendületesen indul, és nem is lenne semmi komoly probléma vele, ha már az első szárnycsapásoknál nem éreznénk a hamisságot. Kicsit minden jobb és szebb és úgy egyáltalán színesebb-szagosabb, mint a valóságban. Tény, hogy budapesti helyszíneken járunk, de mintha New Yorkra lenne hangszerelve a képi világ. Egyébként a fényképezést és a zenét nem akarom szidni, az rendben van, persze nem vártam sokat.
A magánéleti problémákkal küzdő Debreceni találkozik a kvázi riportkönyv alanyaival. Itt akár érdekes fordulatot is vehetne a sztori, de nem vesz. Látjuk a lányokat, darabonként pár perc az átlag. Előásták a párkereső oldalak arzenálját (ostoba fitneszliba, vallásos szende-szűz, 
kiégett bulizós, tizenéves, lelkes bulizós, fegyvermániás, “erős-fiús” lány, tantrahívő elvont, megkeseredett és idegbeteg nő, természetesen az “IGAZI” is, valamint nem éppen szándékoltan a pánikbeteg főnökasszony). Kapunk tehát klisékből bőven az arcunkba. Ezzel még nem is lenne baj, sőt.
A gond ott van, hogy a darab egyáltalán nem lett szórakoztató, legfeljebb édes-bús. Mulatságos, könnyed jelenetekből nem láttam sokat. Volt helyette moralizálás, szenvelgés, sírás, hazudozás, valamint semmitmondó (mert valójában meg sem történő) személyiségfejlődés. Fenyő Iván a főszerepben egészen addig hiteles, amíg nőcsábász alfahímet domborít, akinek nincsenek erkölcsi aggályai. Amint előtör belőle a (szerepe szerinti) szentimentalizmus és a “jellemfejlődés” hatásai ki kellene, hogy ütközzenek, teljesen erőtlen és érdektelen lesz. A lányok persze szépek, és van köztük említésre méltóan érdekes figura (Pelsőczy Réka, Stefanovics Angéla, Söptei Andrea, Kéri Kitty, Szávai Viktória), valahol mégis Fenyőn áll vagy (ebben az esetben mindenképp) bukik a dolog.
Ráadául a forgatókönyv nem elégedett meg a Debreceni szerelmi életét és munkáját taglaló részletekkel, teljesen szükségtelen és dramaturgiailag hibás döntésekkel csavar még párat a szálakon, hogy aztán végül teljesen valószerűtlen események után belefulladhassunk a nyálas végkifejletbe. És akkor még nem is beszéltem az eleinte csak fárasztó, később azonban kifejezetten idegesítő reklámdömpingről, ami elönti a vásznat.
A film trailere
Sajnálom, hogy megnéztem a 9 és 1/2 randi-t. Nem vicces, nem könnyed, nem szórakoztató közönségfilm. Van benne egy rakás jó ötlet, amit így celluloidra tékozolva látni szomorú élmény. A műfaji skizofréniában szenvedő zsáner sajnos céltalan, értelmetlen próbálkozássá lett, és csak remélni tudom, hogy Sas Tamás következő filmjében mer majd “kevésbé eredeti” lenni.
Linkek: