Hogy fér meg egymás mellett az élethez való elidegeníthetetlen és a méltóságteljes halálhoz való jog? – Barry Levinson ezt a kérdést teszi fel legújabb, Dr. Halál (You Don’t Know Jack) című filmjében. A kérdésfeltevés módja különösen lényeges, hiszen emiatt Levinson filmje amennyire csak tud, pártatlan tud maradni. Mennyivel egyszerűbb és könnyfakasztóbb lett volna, ha az Oscar-díjas rendező egyértelműen az eutanáziát támogatók táborába áll és úgy teszi fel kérdését, hogy miért kell törvényessé tenni a könyörületes halált. Ebben az esetben a film narrátora egyszerűen Jack Kevorkian lett volna, a nyugalmazott patológus egyes szám első személyben mesélte volna el, milyen kínoktól mentette meg azt a mintegy 130 beteget, akiket a nyolcvanas-kilencvenes években a halálba segített.

Az Al Pacino által megformált Kevorkian nem ebben a prófétai szerepben tetszeleg, hanem felsejlenek hibái, önzősége, zárkózottsága is, aktivista szerepvállalását pedig nemcsak szent küldetésnek, hanem olykor káros megrögzöttségnek is vélhetjük, természetesen annak függvényében, hogy mi magunk hogyan gondolkodunk az eutanáziáról és Kevorkian áldásosnak vagy éppen átkozottnak hitt tevékenységéről. Meggyőződésünktől függetlenül azonban a film több helyen erősen betalál, különösen ott, ahol Kevorkian eredeti, halálos betegekkel készített felvételeit láthatjuk. A film szerencsére nem tobzódik ezekben, nem válik nehezen feldolgozható drámává. Kevorkian kifejezetten szórakoztató és humoros. Amellett, hogy humánus kaszás, zenész és festőművész, magát pellengérre állító botrányhős is egyben, személyisége sokrétű és kiismerhetetlen, ahogy azt a film eredeti, angol címe is kihangsúlyozza.

Kevorkian élete mindezek fényében valóban megfilmesítés után kiáltott, de bármennyire is tud vicces és érdekes lenni, mégsem válik maximálisan szimpatikussá, még akkor sem, ha emlékeztetjük magunkat, hogy megszállottságát segíteni akarás vezényelte. Hiába vezérlik humánus célok Dr. Halálként, tárgyi és jogi eszközök tekintetében is átlépi a határt. Az önfejű orvossal ezeket a határokat sem nővére, sem pedig hozzá hűséges barátai nem voltak képesek betartatni. Kevorkian túlfeszítette a húrt; 1998-ban aktív eutanáziát hajtott végre. A halálos injekciót a korábbi eseteitől eltérően ő maga adta be az ALS betegségben szenvedő Thomas Youknak. A michigani bíróság akkor Kevorkiant gyilkosság vádjával másodfokon bűnösnek találta.

A 2007-ben szabadlábra helyezett Kevorkiannal Al Pacino csak a film premiervetítésén találkozott. A színész ugyan csak Dr. Halál könyveiből és a róla készült felvételekből tájékozódott, de zseniális alakításával Kevorkian elismerését is elnyerte. Az ő kimagasló játéka mellett csak hab a tortán, hogy Susan Sarandon és John Goodman is szerepel a filmben. Hát kérdem én, ilyen felállásban miért HBO-film, és nem moziba szánt hollywoodi produkció lett a Dr. Halálból? A választ maga Levinson adta meg egy magyar napilapnak adott interjújában. Szerinte az álomgyári humanista vonal meghalt, a filmipar a szuperhősökben látja a pénzt, a valós értékek eltűntek, egy ilyen miliőben szerinte még pályafutásának legnagyobb sikerét, az Esőembert is visszadobnák. Negatív véleményét a What Just Happened című filmjében fejtette ki, amiben hiába láthatjuk Robert De Nirot a főszerepben, a film mégsem került mozikba.

Végeredmény szempontjából mindegy, hogy Levinsont jogos felháborodása vagy megalapozatlan sértődöttsége vonzotta a tévéstúdióhoz. A lényeg, hogy a Dr. Halál első osztályú sztárjaival színvonalas filmet sikerült nagyobb tömegek elé, tévéképernyőre vinnie. Ezzel pedig visszaadta a tévécsatornák között fásultan váltogató nézők számára a reményt, hogy a jövőben talán több friss, értékes újdonságot találhatnak majd a már unásig ismételt filmek sivatagában.

You Don’t Know Jack trailer