A Waltz with Bashir egy animált dokumentumfilm, amely a libanoni háborút mutatja be egy ex-katona visszaemlékezéseiben, amint 19 éves társaival, énekelve, tankokkaldübörögnek a halál felé. A történet az 1982-es Szabra és Satilamenekülttáborban történt mészárlást dolgozza fel az izraelivédőalakulatok egy fiatal katonájának szemszögéből, aki sorra járja a volttársait, hogy a segítségükkel a kusza emlékeiből kihámozza, minek is volt a részese valójában. Ez a film a példája annak, hogyan kell egy nemzeti traumát feldolgozni rajzokkal, rémálmokkal, nemtúldramatizálva, ám nem is viccelve el, a homályos lidércnyomásokból avalóságba jutva.
Lehet, hogy nem hangzik túl biztatóan, de azanimált dokumentumfilm a tökéletes stílus e téma feldolgozására. Afolyton sokkolt embereket egy szimpla dokumentumfilm nem hiszem, hogymeghatná, mivel már vacsora közben is a Helyszínelőket nézik, aholmotoros fűrészekkel, vigyorogva boncol a doki. Ehhez képest egy csatautáni, halott test már-már unalmasnak tűnik. Talán ebből is adódhat, hogy a Libanoni keringőnem a sokkolást választja eszközéül.
Klasszikus zenével ésrockkal, teljesen emberien mutatja be a katonákat, akik még el semkezdtek borotválkozni, de már puskát nyomnak a kezükbe, és előre küldikőket egy tankban, hogy lőjenek, amit érnek. Itt nem Rambók gyilkolnak, hanem egyszerű emberek, akik a félelemtől reszketvetüzelnek a sötétbe, és a maguk módján próbálnak megbirkózni azzal, hogybármelyik pillanatban ők maguk válhatnak áldozattá. Van, aki úgy éli meg, mintegy osztálykirándulást, van, aki énekelget, és van, aki úgy tesz, minthaegy filmet nézne. Mert bármilyen fantázia jobb, mint a valóság.
Mintha az nem lenne épp elég,hogy az ember saját elméje igyekszik egy sötét bugyorba elzárni atörténteket, még az is nehezíti a visszaemlékezést, hogy mindenki csakutasításokat követ, de amúgy csak töredékeket tudnak a körülöttüktörténtekről. Ám társról-társra járva, a sok fekete folt betöltésrekerül, ahogy a történetek sorával egyre közelebbjutunk a hallucinációktól a valóságig, hogy végül valódi filmbevágásokat kapjunk, ésrájöjjünk, hogy mindez tényleg megtörtént.
Valószínűleg az egyszeri nézőnek már csak az információhiány okán sem annyira megrázó a történet, mint azoknak, akik át is élték. Kíváncsi lennék rá, hogy az olvasók közülhánynak ugrott be a bevezetőben említett Szabra és Satilamenekülttáboráról, hogy mi is történt ott. Nekem legalábbis utána kellettolvasnom. Az a tény viszont, hogy a film izraeli-német-francia koprodukcióban készült,bámulatos, a hitelesség is növeli, ráadásul meglepően éretten szólal meg az egész.
Libanoni keringő trailer
Amellett, hogy a film hiánypótlóan foltoz be lyukakat a kollektív történelmi tudásban, a megvalósítás módjával érdekes látnivalóul is szolgál, és remek zenével és stílusban adják elő. Nem csoda, hogy többek között Golden Globe-díjat kapott, ésmég számtalan egyébre jelölték. Kiemelten ajánlott látnivaló!
Linkek: