A Precious című dráma a közelgő Oscar-gálán akár több kategóriában is esélyes befutó lehet, annak ellenére, hogy nemi erőszaktól kezdve, AIDS-fertőzésen át a Down-kórig minden benne van, amit nemhogy megtapasztalni, de még látni se akarunk, sem a való életben, sem pedig a képernyőn.
Precious 16 évesen második gyerekét szüli az apjától. Anyja sosem segített az analfabéta, túlsúlyos lánynak, sosem az áldozatot látta benne, hanem versenytársként, “mocskos kurvaként” kezelte és folyamatosan bántalmazta. Mikor kiderül, hogy Precious másodszor is terhes, kicsapják a gimiből, ahol korábban csak tanári nemtörődömségből tűrték meg. Precious átkerül egy alternatív iskolába, ahol a megszokottól eltérően tanára, Miss Rain különleges figyelmet szentel tanítványára. A lány megtanul írni és olvasni, az első, Down-kóros gyereke után egészséges fiút szül, és lassan halvány fény kezd pislákolni számára az alagút végén.
Oprah Winfrey még a film Sundance-fesztiválos vetítése előtt lecsapott Sapphire, Push című könyvének adaptációjára. A Lionsgate-nél 5,5 milliárd dolláros forgalmazási szerződést szerzett a filmnek, és természetesen minden lehetséges módon reklámozta a Precioust saját talkshowjában is. Az Oprahtól kapott támogatás, Mariah Carey meglepően jó szereplése és Lenny Kravitz pár perces megjelenése mind-mind nagyot dobott a Precious nem mindennapi fogadtatásán.
A film az én várakozásaimat is túlszárnyalta. Azzal számoltam, hogy majd sokáig rátelepszik a hangulatomra, meg hogy a túlságosan is tömény dráma talán majd átesik a ló túloldalára, azaz hatásvadász és elcsépelt lesz. A történetbe ugyanis minden szörnyűséget belepasszíroztak, amit lehetett: erőszakoló apát, bántalmazó anyát, beteg gyereket, AIDS-et. Talán ami még bosszantó is, hogy a tanár szerepe végtelen sablonosra sikerült, hiszen ahogy az esetek többségében is, így a Preciousben is a fiatalok ember feletti erővel és kedvességgel megáldott jótevője osztálynaplóval a kezében érkezik. Na de még erre is rátettek egy lapáttal, hiszen Miss Rain leszbikus, így rajta keresztül még egy társadalmilag érzékeny témát érint a film.
A dráma súlyossága azonban mégsem nyomja agyon a nézőt. Erőteljes, érzelmeket megdolgozó filmről van szó, de a durva, undorítóan naturalista jelenetek, az erőszaktól kezdve Precious zabálásáig annyira taszítóak, hogy valahogy távol tudok maradni az egésztől. A külső szemlélést emellett segíti, hogy Precious elvágyódik egy csupa csillogással, sikerrel teli álomvilágba, amibe leginkább akkor kalauzol el minket Lee Daniels rendező, mikor Precious valami szörnyűséget él át, vagy mikor csak igyekszik életben tartani magát a képzelete segítségével.
Precious trailer
A film befogadásán tehát könnyítettek, de ami igazán élményszámba megy, azok a színészi alakítások. Arra még a legvadabb álmaimban sem mertem gondolni, hogy a Miss Röfi-imitátor Mariah Carey ennyire emberi és jó színész tud lenni, ha levetkőzi a magára erőltetett hollywoodi glamourt. Rajta kívül a kegyetlen anyát játszó Mo’Nique-ot kell magasan kiemelni az elsőfilmes Gabourey Sidibe-bel együtt. Amit ők ketten művelnek a vásznon, az valóban zseniális. Nem véletlenül szerepelt Sidibe a Golden Globe-jelöltek listáján, Mo’Nique pedig el is nyerte a legjobb mellékszereplőnek járó díjat. Február 2-án hozzák nyilvánosságra az Oscarért indulók listáját, majd március 7-én lesz a díjátadó ceremónia, ahol a nagy esélyesnek tartott Precious remélhetőleg kiadós díjzáporban részesül majd. Lesz miért izgulnunk!
Update: Időközben az Oscar-jelöltek listáját is publikálták. A Precious hat kategóriában szerepel: legjobb film, legjobb rendező (Lee Daniels), legjobb női főszereplő (Gabourey Sidibe), legjobb női mellékszereplő (Mo’Nique), legjobb adaptált forgatókönyv (Geoffrey Fletcher), legjobb vágás (Joe Klotz)