Van az a fajta film, amelyiknél az ember már csak a szcéna iránti elkötelezettségből is nagyon akarja, de aztán azt kell mondani, hogy not. A Doomsday egy gőzösnyi távolságra helyezi egymástól a Sherwoodi erdőt és a cyberpunk posztapokalipszist, a dolog pedig amennyire viccesen hangzik, pont annyira röhejes.
A Doomsday-re az első trailer eljövetelével kaptam fel a fejem, amiben mutogattak egy baromi lazán felöltöztetett és festett, cyberpunk külcsínyű, nagymellű csajt, volt benne szupervad kocsival döngölés, jövőből szalasztott akcióképes főhősnő. Mindez elég teaser volt ahhoz, hogy azt reméljem, egy, a 28 nappal később zombi alapjánál tovább tekintő, cp alapokra helyezett film fog a mozikba kerülni. Aztán mégsem. A háttérhez és alaphanghoz hozzá tartozik, hogy állítólag szándékos ihletettség okán került a képbe a Mad Max-szerű miliő, a főszereplő karakterét pedig kimondottan a Szabadítás New Yorkból kemény pasija, Snake Plissken inspirálta.
Lássuk a sztorit dióhéjban. Skóciában egy pestisszerű járvány tör ki, ami nagyon gyorsan terjed, és megállíthatatlan. A megoldást egy tollvonás mintájára lépi meg a londoni vezetés: falat húznak (Hadrianus után szabadon) Skócia köré, a bent rekedt népességet pedig hagyják meghalni. A dolog addig szép, míg Londonban ki nem tör újra a járvány, és mivel műholdképeken mozgást látnak a falon belül, egy osztagot küldenek, hogy mivel ott emberek élnek, bizonyára gyógymód is van, és azt ők szerezzék meg gyorsan. Véletlen éppen akad egy korrekt testfelépítésű akciódús nőszemély, akit anno a falon belüli járvány elől menekítettek ki az utolsó pillanatban, és rá bízzák a feladatot, hogy hozza el a szérumot. Miután behatolnak, azonban nem csak néhány kósza túlélőt találnak, hanem két kvázi törzset: egyik a vad steampunk (inkább, mint cp) macskajancsik, akik egymást zabálják, a másik pedig a városokon kívül, 
egy régi várban élő csoport, akik életmódban és külsőben is visszatértek a középkorba. Főhősünk persze keresztüllövöldözi magát az összes ellenségen, és Bruce Willis-t megszégyenítő módon halomra pusztítja a gonoszokat, mellesleg meg (gondolom nem vitás) Angliát is megmenti.
Azt el sem kezdem sorolni, hogy a történet hány sebből vérzik, mert legalább ötpercenként felszisszentem, hogy már megint mekkora baromság került premier plánba. Az ötperces szünetek valószínűleg a kólába bólintós elalvás miatt voltak. Nem csak a főszereplő külseje, de a film bárgyúsága miatt is többször derengett fel az Aeon Flux képe, meg persze ott vannak azok a fentebb említett hatások. A punknak öltözött vademberek tényleg úgy festenek, mintha a Mad Max-ből szalasztották volna őket, ebben nincs hiba, eszük is kábé annyi van. A Plissken-féle áthallás viszont főként abban merül ki, hogy főcsajszinknak is fél szeme van, mert az egyiket gyerekként kiszúrták, ennek a helyére pedig egy műszemet ültettek, amit órájával tud verzéleni. Na, ez viszont már amennyire ötletes sztorielemnek tűnik, annyira jön le komikusan.
És ez a legnagyobb baja a filmnek. Hogy paródiát csinál saját magából. Néhol olyan képek villannak be, mintha a Fight Club-féle pöcs-snitt jelenne meg egy másodpercre, ez pedig hol a Devil Dared Me To-féle abszurdot, hol pedig a vérbeli gore horrorok hangulatát idézi. Egy szétrobbanó nyuszi, egy kerék alatt kipukkadó ember, egy permier plánban ronccsá lőtt fej, nameg ez az ide-odagurított szem… Én nem érzem azt rajta, hogy szándékos komikum lenne, de hogy azzá válik, az kétségtelen.
A filmet egyébként egész komoly várakozások előzték meg, még egy érdekes online kampányt is húztak rá, amelyben te rakhattad össze filmjelenetekből a saját trailered. A csőd szintű fogadtatás után viszont kétséges, hogy egyáltalán bemutatják-e a hazai mozikban. Hátha nem. Aki viszont mégis meg akarja szenvedni a saját vesszőfutását, az július 29-től várhatja a rendelését az Amazonról.
Linkek: