— Film

— 2012. April 15. 11:54

— Írta: Nagy Nikoletta Anna

Marilyn örök

Rendkívül hosszú idő telt el azóta, hogy először találkoztam Michelle Williams nevével és babaarcával, de sokáig nem tudatosult bennem, hogy ez a tragédiáktól tépázott sorsú színésznő mekkora tehetség, tovább azonban nem tagadhatom. Most például az itthon februárban bemutatott Egy hét Marilynnel című moziban bizonyít.

Filmet készíteni Marilyn Monroe-ról könnyű sikert ígér, hiszen ő a huszadik század legpontosabban definiálható szexikonja. Egy (több?) egész iparág települt rá, karakterét, szépségét és tehetségét fotósok, írók, filmesek, festők és még ki tudja kik próbálták sikerre és pénzre váltani. Meglovagolni a Marilyn jelenséget még mindig nem késő, valahogy nem tudott a mai napig sem elhalványulni az a mítosz, mely körülötte kialakult. Egyetlen jellegzetes mosoly, frizura, fellebbenő szoknya, kéztartás vagy érzékien elbúgott “Happy Birthday, Mr. President” mind őt idézi. Rengetegen próbáltak már a legenda mögé pillantani, kitalálni, milyen is volt ő, akinek csak a monogramja vagy (felvett) keresztneve alapján egy világ azonnal fel tudja idézni a tragikusan rövid életű művész alakját.

Az eddig számomra ismeretlen rendező, Simon Curtis is ki akarja csípni saját kis darabját a Marilyn tortából, és a próbálkozás egyáltalán nem sikerült rosszul, sőt. Fogtak ugyanis egy önéletrajzi ihletésű regényt, melyet Colin Clark vetett papírra, akinek abban a szerencsében volt része, hogy a színészlegenda Laurence Olivier által rendezett, A herceg és a táncosnő című film forgatása alatt közel kerülhetett a címszerepet játszó Monroe-hoz. Clark regénye autentikus forrás, a film sem szakad el az ő nézőpontjától, és úgy meséli el a történetet, ahogyan a gazdag nagypolgári családból származó, ám a filmek bűvöletében élő fiú átélhette.

A sztori röviden összefoglalható: a némafilmek és színpadok sztárja, a színházi tradíciót megtestesítő, brit Laurence Olivier (Kenneth Branagh kiemelkedő és rendkívül szórakoztató alakításában) úgy dönt, próbál lépést tartani a korral, és táncos-komikus filmet rendez saját főszereplésével, maga mellé pedig a kor legfelkapottabb sztárját, az amerikai Monroe-t (Michelle Williams) hívja meg. A forgatást nem könnyíti meg Marilyn szeszélyes természete, pszichés problémái, magánéletei zűrjei, a körülötte kialakuló elviselhetetlen hype és a megfelelni vágyás leküzdhetetlen kényszere. Marilyn át akar lépni a buta, szőke szextárgy és múzsa szerepén, míg Olivier kíméletlenül ki akarja használni a színésznő hírnevét, hogy visszaküzdje magát a csúcsra. Ők ketten bár sokat remélnek a közös alkotástól, nem bírják elviselni egymást, és itt jön a képbe az ifjú Clark (a modellként is sikeres Eddie Redmayne meggyőző megformálásában), aki Marilyn iránti rajongásától fűtve, de Olivier iránti lojalitással felvértezve igyekszik segíteni a produkció létrejöttét.

Az Egy hét Marilynnel egyrészt a filmnek és a filmezésnek állított izgalmas “emlékmű”, mely a kulisszák közé vezet, miközben elkalandozik Clark és imádott múzsája, Monroe személyes kapcsolatáig. A privát életben éppen Henry Miller (boldogtalan) feleségeként “funkcionáló” Monroe kislányos örömmel veti bele magát a játékos flörtbe, miközben tudjuk jól, hogy Clark számára ez a viszony az elkerülhetetlennek tűnő tragédiáig vezet, hiszen Marilyn igazi szívrabló, aki ártatlanul és értetlenül gázol át lángoló férfiszíveken, mert érzelmileg egy gyermek szintjén ragadt. Kettejük furcsa, néhol szívet melengető, máshol karcosan szomorkás kalandjaira fókuszál a Clark regényéből készült produkció, de akad lehetősége kibontakozni a szarkasztikus humorával remek perceket szerző Branagh-nek vagy a féltékeny Vivien Leigh szerepébe bújó Julia Ormondnak, aki Marilynnel szemben a hűvös és távolságtartó gráciát képviseli Olivier párjaként. Rendkívül emlékezetes perceket okoz a film a filmben anyaszereplőjeként tündöklő Judi Dench is, és érdemes megemlíteni Dominic Coopert, aki Marilyn eldobott fiújaként és aktuális titkáraként szenved rendkívül hitelesen.

Egy Marilyn-film sztárja azonban nem lehet más, mint a dívát megformáló színész, esetünkben Williams. Nem könnyű a feladat, hogy egy annyiszor értelmezett és átértelmezett hős bőrébe bújjon, mint Monroe, aki körül a szeretet és ellenszenv egyaránt megnyilvánult. Williams törékeny, álmodozó Marilynt hoz, saját személyiségével gyakorlatilag összeforrasztja az ikont, az elegy pedig működik. Elhiteti velünk, hogy hőse angyalként lépett a földre és ugyanilyen ártatlan gyermekiséggel élt, miközben elképesztő (pozitív és negatív) hatást gyakorolt mindenkire, akivel találkozott.


Egy hét Marilynnel trailer