A jó magyar film iránt érzett elkötelezettségem vezetett a moziba, amikor úgy döntöttem, megnézem Goda Krisztina új rendezését, a Kaméleont. Goda letett már pár dolgot az asztalra, és mostanság az új generáció egyik legnépszerűbb közönségfilmeseként tartják számon. A Kaméleon még csak a harmadik nagyjátékfilmje a Csak szex és más semmi és a Szabadság, szerelem után. A bemutatót hangos reklámkampány előzte meg, szokatlanul nagy volt a felhajtás körülötte, de engem sajnos nem tudott megnyerni magának.
A reklámok és nyilatkozatok “szélhámosfilmként” hirdették a Kaméleont, ami nem hangzik rosszul és lényegében fedi is a valóságot, ugyanis a főszereplő, Farkas Gábor (Nagy Ervin) igazi szélhámos. Az alkotók Gábor figuráján és történetén keresztül a beteges hazudozás, a csalás lélektanába ássák bele magukat.
A főhős intézetben nevelkedett, nehéz sorsú férfi, aki társával, Tibivel (Trill Zsolt) Budapestre jött szerencsét próbálni, és azt tapasztalták, a legegyszerűbb pénzkereseti lehetőség számukra a harmincas-negyvenes, magányos nők elszédítése és kifosztása. Megy is a bolt, a jól felépített mechanizmus már szinte a maga útján halad, egyik nő a másik után, egyik lefosztott bankszámla a másik után. Egy házra gyűjt a két csaló, és közel is a cél, de beüt a krach. Gábor kiveti a hálóját a (ex-)balerina Hannára, és ahogyan az a mesékben lenni szokott, azonnal beleszeret. Ez természetesen a legnagyobb hiba egy szerelemipari szakmunkás esetében.
Innentől elszabadul a pokol. A hazugságok lassan már követhetetlen szövevényében egyre nehezebben talál fogódzót hősünk, aki így egyre kellemetlenebb helyzetekbe kerül. Az átverések professzorának lassan szembe kell néznie azzal, hogy az életben sikertelen, magányos nők túl könnyű prédák, túlságosan ostobák voltak. A balerina meghódításához vezető úton át kell még rántani annak apját, pszichiáterét, egy kihívásokról álmodozó sorozatszínészt és a táncosnő gyógyulásának letéteményesét, a kettős életet élő, meleg ortopédsebészt. Ez azonban úgy tűnik, túl nagy falat a kis csalónak.
A sztori úgy-ahogy elmegy, mert nem aludtam el a játékidő alatt, néha egészen jól szórakoztam a poénos és poénosnak szánt jeleneteken. A végére még egy épkézláb fordulatot is tartogat a forgatókönyv, ami tényleg dicséretes. A szereplők közül Csányi Sándor kretén és nagyszájú sorozatszínészét tudom kiemelni, bár nehéz eldönteni, hogy a figura hiteles megformálása alapján a színészt dicsérni pozitív vagy negatív kritika. Hámori Gabriella szoborszerű szépsége, egyes (nagyon) mellékszereplők hangsúlyos néhány perce lehet még emlékezetes. Kulka János kisujjból kirázza a meleg sebész szerepét, de vele nem bánt túl jól a forgatókönyv, mert a karaktert nehézkessé, esetlenné és erőltetetté festette.
Kaméleon trailer
Nagy Ervinben reménykedtem, mert ő már a színpadon és példának okért Mundruczó Nincsen nekem vágyam semmijében is bizonyította tehetségét, de a Kaméleon címszerepében nem nyújtott számomra emlékezeteset. Valahogy sótlan, egysíkú lett, túl hideg ehhez a figurához, pedig rajta állt vagy bukott az egész, ebben az esetben pedig inkább bukott.
Nem tudom, örüljek-e annak, hogy Goda Krisztina egészen jó színészekkel, egészen elfogadható forgatókönyvvel készített egy közepesnél semmiképp sem jobb filmet. Nem tudom, lehet-e örülni annak, hogy a magyar “közönségfilm” eljutott alkotói profizmusában a középszintre. Talán az a baj, hogy a Kaméleon egy hideg és kívülálló alkotás, de lehet, hogy csak majdnem jó.
Linkek: