Ha egyszer összeállítanám a számomra legkedvesebb filmek listáját, az első ötben biztosan helyet kapna Kim Ki-duk Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz című gyönyörű alkotása. Ha ugyan ekkora hatást nem is gyakorolt rám, de a tízbe még tán beférne a finom, érzékeny Lopakodó lelkek (Bin-jip) is. E két (egyébként Magyarországon szerencsére mozikban is bemutatott) film között készült Az irgalmas lány (Samaria), ami magyarul nem rég lett hozzáférhető, dvd-n.
A kiváló koreai művész nagyot nem tud hibázni, bár az utóbbi évek termése (Az íj, Idő, Lélegzet) ugyan meg tudta tartani az erős, kifejezetten a rendezőre jellemző atmoszférát, számomra már nem ütött akkorát, mint a gyakran tökéletes buddhista tanmeseként aposztrofált Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz. Persze ugyanúgy remekül operál a színekkel, az évszakokkal, gyönyörű színészei remek játékával, de mintha hiányozna valami.
A két kedvenc között forgatott Az irgalmas lány sem tudott teljes mértékben meggyőzni, bár elképzelhető, hogy a fanyalgás csak a zseniális alkotásokkal való összehasonlítás miatt tört ki belőlem.
Kim Ki-duk ezúttal is provokatív, zavarbaejtő és nagyon szomorú témát választott, hogy a maga szimbolizmusra és impresszionizmusra hajlamos módján elgondolkodtató mesét szőjön belőle. Főszereplője Yeo-Jin, az ártatlan, szöuli középiskolás, aki viszonylag átlagos és boldog életet él nyomozó apjával, szabadidejét pedig azzal tölti, hogy gyermekprostituált barátnője, Jae-yeong “vállalkozását” menedzseli. Lebonyolítja a lány helyett a tárgyalásokat, megszervezi a randikat, akció közben igyekszik vigyázni társa életére, a nehezen szerzett pénzt pedig minden éjszaka gondosan bezárja kis ládikójába. Mindeközben mocskosnak érzi babaarcú, imádott barátnőjét és önmagát is. Yeo-Jin egyszerre ártatlan gyermek és rafinált kerítő. A lányok megteremtik saját álmaikból és valóságukból szőtt édenkertjüket, és talán működhetne is ez a furcsa szimbiózis, ha a megkapó szépségű Jae-yeong egy rendőri rajtaütés során meg nem halna.
Yeo-Jin (majdnem) beleőrül a veszteségbe és különös ámokfutásba kezd. Felkeresi barátnője kuncsaftjait, szeretkezik velük és visszadja pénzüket. Erről a meglepő jótékonykodásról nyomozó apja is tudomást szerez, és itt válik a dráma igazán véressé. Furcsa körtánccá lesz az apa-lány kapcsolat, ahogyan ködös elmével forognak egymás körül, mint a fénytől elbódult lepkék, miközben a legszörnyűbb bűnök és a tökéletes tisztaság között billegnek.
Kim Ki-duk alkotása számomra akkor vált erőssé, amikor felvillantotta a megváltás, a megértés és elfogadás lehetőségét az egyszerű és tiszta környezetben, Szöul “bűnös fertőjétől” távol, az igazán gyönyörűen fényképezett hegyek és patakok között. Itt, ahol az ingyenszállás mellé még főtt édesburgonyát is kaphat az utazó, és csendes elmélkedése, magába fordulása jutalmául katartikus felismerésekig juthat el. Hosszú utat tesznek meg Az irgalmas lány hősei, járnak egészen mélyen és egészen magasan, aztán megpihennek valahol középen, felnőve, megváltozva, kicsit üresen és nagyon szomorúan.
Ha csak néznek ránk a kifejező arcú, remek koreai színészek, ha csak látjuk a természet egyszerre kegyes és könyörtelen körforgását, többet tudunk meg a sztori lényegről, mint hallgatva a meglehetősen didaktikusra sikeredett katolikus tanmeséket Yeo-Jin apjától. Talán azért nem tudtam magam maximálisan átadni az élménynek, mert túl sok volt a felesleges magyarázkodás. Ettől függetlenül ez egy jól sikerült film, aminek masszív helye van a rendező életművében. Egy dvd-nyi befektetést mindenképp megér, a korongon pedig cserébe werkfilmet is kapunk.
Linkek: