Nick Cave írói munkásságából az És meglátá a szamár az Úrnak angyaláthoz volt eddig szerencsém. A mai napig úgy emlékszem erre a könyvre, mint az egyik legnehezebben emészthető és legkegyetlenebb írásra, amit valaha olvastam (pedig nagy Burroughs és Ellis rajongó vagyok, csak a miheztartás végett). Az ajánlat című film Cave forgatókönyve alapján készült. Messze nem annyira szörnyű, mint az említett könyv, de ne számítson senki könnyű szórakozásra, ha úgy dönt, hogy megnézi.
Ausztráliában járunk a 19. században. Azon a földön, amely brit fegyencek és fogvatartóik révén került át a bennszülött népesség kezéből a korona fennhatósága alá, nem kevés harc és erőszak árán. Itt próbál “civilizációt” teremteni Stanley százados, aki egyenesen Angliából érkezett, hogy megregulázza a törvényen kívülieket. A környéket a Burns banda terrorizálja éppen. Utolsó balhéjuk során egy egész családot irtottak ki, gyermekekkel, várandós asszonnyal együtt. A feldühödött lakosok a rendőrkapitánytól várják a megoldást, de Stanley feletteseivel dacolva rizikós döntést hoz az ügyben. Amikor sikerül elkapnia a két ifjabb testvért, titokban alkut ajánl egyiküknek, hogy amennyiben végez bátyjával, megkíméli ő és még gyermek öccse életét. Ha nem tér vissza, a fiú meghal.
Charlie Burns tehát felkerekedik, hogy megtalálja szörnyeteg bátyját, akit fejvadászok serege is üldöz, és akiről már legendák szólnak (példának okáért az, hogy farkasember). A férfi morális küzdelme a családi kötelékek és a becsület metszéspontján ekkor kezdődik. Küldetése valahogy már eleve kudarcra ítélt, hisz egyedül kell átvágnia a halálosan veszélyes sivatagon Arthur Burns búvóhelyéig. Küzdelme önmagával, démonaival és angyalaival egészen zseniális módon jelenik meg a Mementóból emlékezetes Guy Pearce játékában, aki nem csak arcával, de egész testével átlényegül. Egyszerre sebezhető és érzékeny, de erős és kegyetlen is.
Cave hű marad önmagához. Megkapó ausztrál naplementében lovagló hőse gondolatai közé gyönyörű verssorokat fűz, bennszülöttek szájából filozófusként, fejvadászokéból meg udvari költőként beszél. Azonban csak ritkán pihenhetünk meg a poézis ölében, többnyire a véres és erőszakos realitás uralkodik. Az átlagpolgár vérszomjasan liheg bosszú után, még a százados széplelkű neje is (a délutáni tea és a kora esti rózsaöntözés között) beáll a falkába, amikor gyermekbűnözőt állítanak pellengérre. Hiába küzd az angol rendőrtiszt saját módszereiért, azért a szövetségért, amiért becsületszavát adta, senki sem érti.
Az ajánlat trailer
A rendőrök és börtönőrök éppen olyan aljasak, mint a bűnözők. Ijesztő látni, hogy csak azzal lehet eltántorítani őket az önbíráskodástól, ha szabad kezet kapnak “egy kis vadászatra” az “ellenálló” őslakosok között. A színészek kiválóak, egyaránt említésre méltó a meghasonlott, fájdalomtól és tehetetlenségtől feszülő százados (Roy Winstone), vagy az őrület határán egyensúlyozó, tradíciókba, szertartásokba menekülő felesége (Emily Watson), a bűnöző létformát tökélyre emelő, teljesen amorális Arthur Burns (Danny Huston) vagy éppen a középső fivér, aki csak sodródik az események folyamában, és igyekszik jó döntést hozni. Méltó társak a mellékszereplők is, a zavarodott, kívülálló bennszülöttek, a mocskos, elaljasult “hódítók”, a fejvadászok, bűnözők és rovott múltú átlagpolgárok.
John Hillcoat filmjének képei erősek, szépek, a részben a forgatókönyvíró által jegyzett zene bús, baljós és szomorú. A történet, bár viszonylag kiszámíthatóan csordogál előre (nem túl sietős tempóban), azért tartogat némi meglepetést az utolsó pillanatig. Erős idegzet és érett gondolkodás szükségeltetik ahhoz, hogy a nem túl bőbeszédű forgatókönyv számos rétegét értsük és megértsük, de megéri a próbálkozást.
Linkek: