— Film

— 2008. February 8. 16:55

— Írta: Nagy Nikoletta Anna

Mint hal a hálóban

A napokban, a Filmszemle keretében láthatta a szélesebb közönség először Mundruczó Kornél új alkotását, a kalandos és tragikus sorsú Deltát. A filmet, ami út közben nagyon eltávolodott önmagától, de végül rendben kikerekedett.

Mindenképpen előre kell bocsátanom, hogy a Nincsen nekem vágyam semmi című filmje óta elkötelezett Mundruczó rajongó vagyok. Ezért kitüntetett figyelemmel olvastam a (már három éve) készülő produkcióról szóló híradásokat. Eleinte csak a műfaj (sci-fi) és a helyszín (Duna-delta) miatt tűnt érdekesnek a forgatás, majd a főszerepet alakító Bertók Lajos halála adott tragikus apropót a figyelemre.

A nagy színész halála felett érzett gyász és ezzel az egész projekt siratása mellett mintha elsikkadt volna a tény, hogy a nagyon tehetséges és még mindig nagyon fiatal Mundruczó végül befejezte művét. Ez már nem az a film, amit Bertókkal tervezett. Saját elmondása szerint megváltozott a történet, az évszak, módosultak a tragédia súlypontjai. A műfaj is változott, az ihletet adó helyszín azonban megmaradt.

Mundruczó Kornél, a rendező A Delta lassú, szomorú film. Gyönyörűen fényképezett külső helyszínek, erős természeti képek uralják. Minden mozdulat, minden hang, minden szó baljóslatú, félelmetes, feszült. Olyan hatalmas energia feszül benne, mint a szélesedő folyóban, erősödő szélben, mint a kitörni készülő viharban. Borongós és sötét Gaia arca.

Itt említem meg az olykor a természet erejéhez mérten monumentális, máskor az emberek világához igazodóan játékos-pajkos, bús-keserű zenét, amely jelentős részben a közben főszereplővé is avanzsált Lajkó Félix műve. Kétségtelenül kiváló aláfestés, az egyik legjobb, amelyet az utóbbi időben hallottam. A hangulat tehát adott. Egyetlen percre sem tudtam kivonni magam a hatása alól. Végig gombóc a torokban, az a kellemetlen, szorongató érzés a gyomorban.

Lajkó Félix a filmbenA Delta egy férfi (Fiú) visszatérése a közösséghez, a családhoz, amelyet régen elhagyott. Apja örökébe lépve házat kezd építeni, fából, cölöpökre a Dunán. Vállalkozását részben közöny, részben ellenszenv kíséri a vízi emberek részéről, akik nem fogadják el sem őt, sem céljait. Egyetlen ember áll igazából mellé, a családja körében szenvedő, elnyomott, terrorizált lánytestvére. Kettejük közt az első pillanattól kezdve ott vibrál a vágy, az egymásrautaltság és a szerelem. Vonzás és csábítás természetesen bontakozik ki közöttük, szeretetük egymás iránt mély, és a vonzalom csak teljesebbé teszi kapcsolatukat, ami felett örökké ott lebeg a meg nem értés, az irigység és az ostobaság gyilkos réme.

Tóth Orsolya, Mundruczó kedvenc színésznője egyszerre erős és gyenge, kiszolgáltatott, védtelen, de ha kell bátor. Az ő figurája nagyon erős, egyértelmű kontúrokkal rajzolt. Szép és sebezhető kis lény. Mozdulatai, teljes színészi játéka, jelenléte igazodik a témához és a vízi emberek világához. Nagyon meggyőző alakítás.

Lajkó Félix a (másik) főszerepben erőtlenebbnek tűnik, de szerintem kiváló ő is. Erős és érzékeny figurát hoz, megrendíthetetlen, szikár és makacs férfit. Keveset beszél, nagy körsvenkek tárják fel rezzenéstelen vonásait. Különösen a film első részében meghatározó a jelenléte, de később sem okozott számomra csalódást.

A többi szereplő hitelesen hozza a vízi emberek panoptikumát, a kis, zárt közösséget, amely nem tűri meg a mást, a kívülállót, azt, amit/akit nem ért meg. Sajnos itt azért picit túloz a rendező, nagyon egyívásúak lettek ezek a figurák, rosszindulatúak, mohók, akiket csak az ösztöneik és érdekeik vezérelnek. A csend bennük üresség, míg a főszereplők közti csendben millió érzés és szó feszül.

Tóth Orsolya

A vetítőteremben ülve végig próbáltam hinni a testvérpár szerencséjében, de éreztem azt is, hogy minden hiába. A sorsszerűség, az eleve elrendelés egy görög tragédia dinamikáját követve kötélként szorult a szép-naiv pár köré. Miután felgyúltak a fények sokáig nem tudtam még felocsúdni, szabadulni a film hatása alól. Egyetlen negatívumot leszámítva (a hang minőségét – néhol teljesen érthetetlenek voltak a dialógusok) elégedett vagyok a Deltával. Szép-szomorú, gondolkodásra késztető filmet alkotott Mundruczó. Remélem, azok után, hogy a szakma nagydíjjal ismerte el a többek közt Tarr Béla produceri segédletével alkotott művet, hamarosan sokan láthatják majd mozikban is, osztozva a felkavaró élményben.

Linkek: