A bevezetővel valószínűleg feltornáztam a filmmel kapcsolatos várakozásokat, de sajnos a Mission London Londonja semmihez sem hasonlítható a Blöffben már jól megismert brit fővároshoz. Fish & chips, Earl Grey, Mary Poppins és epic káromkodások helyett ezúttal a Richmond parkból lopott kacsákkal, a bolgár nagykövetség korrupt alkalmazottaival és a királyi család imposztoraival kell beérnünk.

Bulgária az Unióhoz való csatlakozását ünnepli a londoni nagykövetségen szervezett koncerttel. A koncert fényén ill. az ország nyugati megítélésén a frissen kinevezett nagykövet, Varadin hivatott javítani. A nagykövetség pincéjében illegálisan folyó alkohol- és cigarettakereskedést ugyan felszámolja, de a korrupt alkalmazottak hülyeségein nem könnyű változtatnia, főleg úgy, hogy Varadin figyelmét egyre jobban leköti a nagykövetségen takarítónőként dolgozó, de sztriptíz táncosnőként is aktív Katya. A nemzetközi helyzet persze akkor fokozódik csak igazán, mikor a bolgár first lady elrendeli, Erzsébet királynőnek is szerepelnie kell az ünnepi koncert vendéglistáján. Varadin mindent megtesz, hogy elintézze Őfelsége megjelenését, de szerencsétlenségére az est leszervezésével megbízott cég, a Famous Connections nem ápol tényleges kapcsolatokat az elittel, csupán imposztorokat közvetít ki főleg perverz megbízóinak. Hogy ebből mi sülhet ki? II. Erzsébet spicces hasonmása majdnem lángra lobban egy rituális törzsi áldozás közepette, miközben a rendőrök rábukkannak a lopott kacsák nyomaira a bolgár miniszterelnökné gyomrában.

A Mission London ünnepelt blockbuster lett Bulgáriában, a mozis bevételei alapján még az Avatart is túlszárnyalta. A bolgár-magyar-svéd-angol-macedón koprodukció a bolgár Alek Popov Londoni kiküldetés című, nagysikerű regényének adaptációja. Emiatt nyilván nagyobb várakozás övezte a filmet, ami viszont sajnálatos módon nem hozta meg a kedvet, hogy Popov elismert regényét elolvassam. Bevallom, értetlenül állok a film remek fogadtatása és az IMDb jónak számító 7,7 pontos értékelése előtt. A kelet-európai önirónia és a történet abszurd kavalkádja akár vicces is lehetne, de bármennyire szeretem az abszurd humort, csak egy-két poént tudtam igazán értékelni.

Számomra a Mission London a Blöff harmatgyenge utánérzéseként maradt meg, pedig Dimitar Mitovski rendező még Brick Topot (Alan Fordot) is kölcsönvette Guy Ritchie–től. Alan Ford megjelenése a Mission London kevés erényeinek egyike, viszont azt már egyenesen gáznak érzem, hogy Mitovski direktbe nyúl Guy Richietől (a Mission London egyik szereplője a film végén gyémántokat akar eladni egy zsidó ékszerkereskedőnek). Az még hagyján, hogy ez a bolgár London Mary Poppinst és Tom Jonest is nélkülözi, de még az eredetiségvizsgán is megbukik. Sült kacsa, Erzsébet királynő, rossz karakterek, még rosszabb szövegek, kibaszott Kelet-Európa… a Mission London sajnos csak ennyi.

Mission London Trailer