Kissé nyugtalanul ültem be az I. e. 10000 vetítésére; nem is tudom, mikor láttam utoljára moziban grandiózus, echte blockbusternek készülő, a közönségszórakoztatást origóba helyező filmet. Elművészfilmesedtem az utóbbi pár évben, ez az igazság. (Közben eszembe jutott, valószínűleg kissrácként valamelyik felújított Star Wars epizód lehetett, yeah.) Roland Emmerich neve sem hatott túl bíztatóan, főleg a Hazafi (The Patriot) után. De végülis jól szórakoztam, meg kell hagyni.
Nem is tudom, a Függetlenség napja, meg a Godzilla, mint referenciális pontok az Emmerich-életmű eddigi részében … nos, ezek ismeretében nem lehet igazán meglepetést várni a rendezőtől, mármint nem a témaválasztás tekintetében, hanem abban, hogy bármit is csinál, a vége úgyis az lesz, hogy két-, háromévente hozzávágnak párszázmillió dollárt, pártucat számítógépes grafikust, ő pedig szállít belőle egy bombasztikus kalandfilmet. Mindenki azt csinálja, amihez ért, nemdebár?
Az I. e. 10000 témaválasztása egészen friss az előző, nagyobb volumenű anyagokhoz képest, nincsenek idegenek, sem csatornavíz színű, benga óriásgyík – Emmerich gondolt egyet, konstatálta, hogy az ősemberek jogai sárba vannak tiporva a filmművészetben (az Apocalypto volt az utóbbi évek szinte egyetlen ősi témákat pedző alkotása, de az se kifejezetten a Neander-völgy környékén játszódott), és összehozta azt a filmet, amivel csak nagyot bukni vagy nagyot kaszálni lehet anyagilag, mindamellett, hogy nyilván fel sem merült, hogy valahogy vissza kéne édesgetni a kritikusokat is a holdudvarba.
I.e. 10000 trailer (magyar felirattal)
Nos, a szokás szerinti, internacionális kritikusi bukó be is vált (sokat elmond, hogy a filmről értekező kritikákat összeszedő és átlagoló Metacriticen 100/33-ra áll a 10000 B.C.), de valóban rossz ez a film. Szó nincs róla; ha úgy nézzük, minek is készült, akkor egy egészen pozitív vélemény alakulhat ki az emberben.
Az ősemberek kálváriájában a leggyengébb pont a történetvezetés – én értem, mi egy blockbuster mozi lényege, de ne nézzenek már annyira hülyének, hogy az ősemberek vándorlásuk során a jeges hegycsúcsokról elindulva egyből megérkeznek egy esőerdőbe (wtf?), amiből megérkeznek egy afrikai törzshöz, akikkel átzúzva a sivatagon, megérkeznek egy épülő piramishoz. Rendben, ősi civilizációk, meg minden, de még jobb sci-fik is ügyelnek arra, hogy a 70-es IQ fölöttiek is jól szórakozzanak. (Azt meg sem említem, hogy az esőerdőben a főszereplőt és kis brancsát megkergeti egy struccszerű dinoszaurusz. Aztán később élete kockáztatásával megment egy kardfogú tigrist.)
A legérdekesebb az egészben, hogy mégis jól szórakoztam. A karizmatikus negatív hős, a grandiózus, valósnak ható képek, a nagyívű kamerakezelések, szóval a nagy mozik kellékei a helyén vannak. A mamutok csodálatosak, helyszínek lenyűgözőek, a feeling megvan. Amikor ennél többet próbál Emmerich, na, akkor kezd el döcögni a dolog, amikor elkezd mitizálni, abból nagyon kínos dolgok sülnek ki. (Az ősemberek olyan jól tolják, hogy a sámánasszonyuk még a halálból is képes feltámasztani a főhős párját. Kemény.)
Tisztes munka, ami abszolút alkalmas késő esti, haverokkal közös mozizásra – nem egy Star Wars, egy Narnia bombasztikusságával vetekedő, de stílusában okés film lett az I. e. 10000. (Külön pluszpont Omar Sharif narrátori tevékenységéért.)
Linkek: