Mit sem sejtve, egy kis kalandot remélve, vonattal indulunk Moszkvába Pekingből, ahol a gyülekezetünk által szervezett testvérvárosi misszióban vettünk részt házastársunkkal, a rászoruló gyerekek megsegítésére. Romantikus helyzet, ennek megfelelően, mosolygósan, izgatottan foglaljuk el hálókabinunkat, ám a kezdetben csodásan induló utazás hirtelen éles fordulatot vesz, és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy már embert is öltünk, és éppen esélytelenül kell menekülnünk mezítláb a 40 centis hóban egy kopasz és egy mackónadrágos orosz rendőrző elől. Szép kilátások, de akadt, aki még ennél is rosszabbul járt.
Korrupció, gyilkosság, kábítószer, szerelem, szenvedély, feszültség, hazugság: ezekkel a szavakkal tudnám legpontosabban körülírni Brad Anderson legújabb művét. A nagy sikerű Gépész című film rendezője most ismét neves sztárok közreműködésével csábítja a nézőket a vásznak elé. A Transsiberian hogy, hogy nem, döntően a transzszibériai expressz végtelen, töretlenül futó sínpárja felett, mellett játszódik. Igazi eseménydús, némiképp életszerű mozi (mondjuk a Transformers-hez képest biztosan), természetesen a kihagyhatatlan boldog-véggel.
Egyik oldalon találjuk Grinkót (Ben Kingsley), aki orosz rendőr, a kábítószer-ellenes osztály kemény öklű neo-Kojak karaktere, a film elején épp egy kisemmizett, tarkón bökött díler holttestét szemlézi. A másik szálon ott van Jessie (Emily Mortimer), az ex-alkoholista hobbifotós és férje, Roy (Woody Harrelson) az ártatlan, vonatőrült, szociomán vasboltos, akik jótékonysági útjuk keretében Pekingből Moszkvába tartanak, méghozzá vonattal (8961 km, 6 nap), a kies, hideg, mélyorosz Szibérián keresztül. Mindez ugye kevés lenne egy eseménydús mozihoz, így a cselekményt az újdonsült kabintársak, a világjáró spanyol-amerikai páros, Abby (Kate Mara) és Carlos (Eduardo Noriega) kezdik bonyolítani. Szép lassan haladva térben és időben előre, közelít egymáshoz a két történeti vonal, míg nem a végére teljesen egybeérnek: amerikai turisták kerülnek szembe a drasztikus módszereikről ismeretes orosz igazságszolgáltatással. Megannyi bonyodalom, emberi önzőség, az érzelmek és indulatok elcsitíthatatlansága, következetes, a részletekre is adó audiovizuális élmény.
Transsiberian trailer
A színészi alakítás mindenképpen dicséretet érdemel, Harrelson tökéletesen adja kissé esetlen szerepét, filmbéli felesége pedig szintén profi módon győz meg minket zavarodottságáról, kétségbeesettségéről, hogy Kingsley radikális, ugyanakkor kimért személyiségét, meggyőző orosz akcentusát már ne is említsük. A film vázát adó négy fő profil (a két páros), egyszerre van összhangban és ellentétben egymással, aminek köszönhetően kiemelik, felerősítik a másik apró hibáit, egyéniségük mibenlétét. Szépek a helyszíneket jól visszaadó felvételek (habár még sosem jártam ott), kicsit olyan érzésem van, mintha a Csinibabát nézném a fura karakterek (pl. a vonaton utazók, vagy a recepciós a hotelben) és a szocreál épületek miatt, a cselekmény pedig fordulatos, meglepő, de azért amerikaian filmszerű. Amit tanultunk: hűséges házastársak legyünk, és féljünk az orosz rendőröktől, főleg ha drogról van szó. Jó?
Linkek: