Már írtam arról, hogy mennyire imádom a vámpírsztorikat és filmeket. Szemezgettem a tavalyi termésből. A rengeteg horrorfilmes klisé közt sajnos elvétve találni csak újító, érdekes próbálkozásokat. Nem állítom, hogy a 30 Days of Night-nak ez sikerült, de azért megpróbálta.
A képregény alapján készült film Alaszkában játszódik. A helyszín megválasztása fontos részlet. Egy kisvárosban járunk, ahol az év egy bizonyos szakában az éjszaka kerek egy hónapig tart. A városka készülődik a harminc napnyi sötétségre, gyönyörűen fotografált fényképeken kúsznak a sokszínűre festett felhők az áttörő fény előtt, aztán a nap eltűnik a horizont alatt. A kisvárosi seriff kedélyét őt elhagyni készülő neje és egy furcsa idegen zavarja meg. Az idegen egy őrültnek tűnő, aggresszív férfi, aki aggasztó jóslatot citál. A jóslat pedig nagyon hamar valóra is válik.
A film nem árul zsákbamacskát, percek múlva már nyakig állunk a vérben. Az utcákat mindenhol cafatokra tépett emberek testei borítják. A helybéliek reszketve, kétségbeesetten keresnek menedéket a pusztító szörnyek elől. A vámpírok egyszerű, kétdimenziós ragadozók. Érzelmeik nincsenek, intelligenciájuk egy vadász ravaszsága. Irgalmatlan tempóban vetik rá magukat áldozataikra, pillanatok alatt szívják szárazra őket.
A maszkmesterek kiváló munkát végeztek, Andrew Stehlin az egyik vámpír szerepében
Néhányan maradnak csupán, akik igyekeznek túlélni életük legnehezebb hónapját. Nem állítom, hogy túl sok meglepő fordulatot tartogat az alkotás. Természetesen van itt önfeláldozó bátor, akiből ki nem néztük volna, ideggyenge menekülő, aki kockára tesz mindent, és persze gyerek, szőke nő, paranoia és válságba jutó kapcsolatok. A hurok pedig szorul, ahogy az szintén lenni szokott. A befejezés érdekes, nekem kicsit azért szentimentális, de mindenképp érdekes. Nem állítom, hogy sikerült elkerülni a csapdákat, sem azt, hogy nincsen bőven gyenge pillanat az amúgy nem túl hosszú moziban. A logika sem mindig kristálytiszta, de azért meg kell hagyni, a fiatal rendező hangulatteremtésből jól vizsgázott. A kis csoporton eluralkodó félelem, a szörnyek első megjelenése kapcsán kialakuló pánik, a sötétség miatt egyre növekvő kétségbeesés és zaklatottság mind kiválóan érzékelhetők.
Eluralkodik a paranoia: a film főszereplői Josh Hartnett, Melissa George és Manu Bennett
Dicséret illeti a maszkmestereket és a grafikusokat, remek munkát végeztek, egy-egy karakteresebb arc a szörnyek közül rémálmaink gyakori szereplője lehet ezeken a hosszú, havas éjszakákon. Érdekes és újszerű képi megoldásokat láthatunk, természetesen nem mellőzve a horror kliséelemeit. A vámpírok viselkedése és cselekedeteik vizuális megjelenítése engem a The Descent (A barlang) című film szörnyeire emlékeztetett. Ami nem kis szó egyébként, mert a Descent humanoid rémségeit a celluloidra álmodott talán legijesztőbb lényeknek tartom (műfajában persze).
30 Days of Night trailer
David Slade brit rendező, akit egyébként zenei videók alkotójaként ismerhetünk (Stone Temple Pilots, Apollo 440, Aphex Twin, Muse, System of a Down) és producere, Sam Raimi, a veterán horrorfilmes nem lőtt nagyon mellé. Ezen a hideg, sötét télen különösen érdekes élmény a nálunk (ebből a szempontból) sokkal szerencsétlenebb alaszkaiakért izgulni. Egyszer mindenképp megtekintésre érdemes a 30 Days of Night, egyrészt az emlékezetes képek, másrészt a kellemesen bizsergető borzongás miatt.
Linkek: