Van egy olyan generáció, amelyik már látta, de csak halvány emlékei vannak. És van egy olyan, amelyiknek látnia kell. Hosszú-hosszú-hosszú várakozás után idén a kiadó megkönyörült mindkét csoport tagjain. Stefan Wul A Perdide bolygó árvája című regényéből 1982-ben született meg az az egész estés rajzfilmcsoda, ami legalább akkora durranás lehetett volna világszerte, mint a Csillagok háborúja. Talán csak az állt a siker útjába, hogy francia-magyar koprodukcióban készült, nem pedig Los Angeles fehér betűs hegyoldala közelében. Hölgyeim és Uraim! A 25. évforduló alkalmából! Duplalemezes DVD-n! AZ IDŐ URAI!
Negyed évszázad. Ennyi idő telt el azóta, hogy a francia sci-fi regény, Jean Giraud (Moebius) és a magyar animáció akkori mesterei egymásra találtak. Az animációs rendező Hernádi Tibor volt, valamint a vezető rajzolók is honfitársaink. Az együttműködés eredménye pedig egy látványos, kalandos, fordulatokban gazdag, agyat és szemet tornáztató remekmű lett.
Első megtekintéskor kevesen képesek összerakni a teljes történetet, hiszen akkora csavar van benne, mint az Eiffel-torony. De ne szaladjunk ennyire előre az időben! Vagy mégis?
A film “bele a közepébe” felütéssel indul. A Perdide bolygó felszínén robog egy szúnyogszerű jármű két utasával. Aztán csatt és kabong! Claude-nak még egy segélyhívásra van ideje, miután balesetet szenvednek, aztán néhány atyai jótanács után jobb létre szenderül – magára hagyva a veszélyektől hemzsegő planétán fiát, a kábé 5-6 éves Piel-t.
Vagyis nem teljesen egyedül. A piros-fehér, jin-jang jelre hajazó adó-vevő, Miki lesz a legjobb barátja. Az ősi japán szimbólum nem véletlen, hiszen a tojás-alakú szerkezet magában hordozza a kettősséget: a kisfiú számára egy több hangon beszélő társ, a megmentésére siető űrhajó utasainak pedig az egyetlen eszköz, hogy tartsák Piellel a kapcsolatot. Erre szükség is van, hiszen Jaffar, az űrhajó kapitánya, az alvilági Matton herceg és a szemrevaló Belle fényévekre van a Perdide-től.
Útjuk során csatlakozik hozzájuk a jó öreg Silbad, aki korábban már megjárta a Perdide bolygóval – az ott őshonos frelonok meglékelték a koponyáját agyvelő után kutatva -, valamint Jad és Yula, a két gondolatolvasó gnómocska. Együtt szelik át a 4-es szektort, hogy megmentsék Pielt, ám bonyodalmak náluk is adódnak. Arctalanságukban egyforma angyalok utópisztikus társadalma, hősies önfeláldozás attól, akitől legkevésbé várnánk, hatóságnak álcázott kalózok látogatása a hajón. Már majdnem a Perdide-hez érnek, amikor megjelennek az idő urai, illetve közülük egy… és jön a tripla, leszúrt Rittbergerhez hasonlatos csavar a befejezés előtt.
Az ünnepi kiadványra az újrakevert, letisztított, de klasszikus magyar szinkron került (Sztankay István, Kállai Ferenc, Haumann Péter, Halász Judit) – monoban. A főcím francia, de ez zavarjon minket a legkevésbé! Az extrák közt pedig igazi csemegék vannak. Ja, még valami. Amerikai fórumokon inkább ne nézzétek a kommenteket. Szerintem ők fel se fogták…
Linkek: