Ez vagy nagyon fog fájni, vagy zseniális lesz. Ez volt az első gondolatom az Eagle vs. Shark előzetese után. A film első két percét követően egyenesen mazochistának éreztem magam, majd erősen meglepődtem. Mert ugye az ember hozzászokik a szarhoz, és örül, ha végre kikapar egy gyöngyszemet a szemétdombról, de az végképp letaglózza a nézőt, ha belebotlik egy őrületes baromságba, ami ráadásul jó is, sőt mi több, még értelme is van. Én meg már csak szuperlatívuszokban tudok beszélni egy Zs-kategóriás agyzsibbasztásnak hitt új-zélandi vígjátékról, amiről kiderült, kisujjal veri az amcsi humorbombák tucatjait.

Nagyívű szemléltetés következik! Add össze például a Hot Chip tagjainak külsejét, az így nyert borzalmat öltöztesd lila susinaciba. Sikerült? Gratulálok, éppen most találkoztál Jarroddal. Akkor most képzelj el egy mély hangú, hatalmas szemekkel bambuló, görnyedt testalkatú lúzer csajt, akit a világ összes kincséért sem szólítanál le egy buliban. Ő Lily. Az Isten is egymásnak teremtette őket, csak éppen Jarrodnak ez nem esik le azonnal. Pedig a sasnak öltözött srác és a cápalány már a film legelején összejönnek egy végtelenül szánalmas, jelmezes buli fénypontja, a számítógépes, verekedős játék után. “Do you wanna have sex?” “Yep” – ilyen az ő romantikázásuk, de amilyen gyorsan az kezdődött, olyan hamar véget is ér. A szakítás helyszínénél akár a pokol is milliószor kellemesebb lenne. A dolog ugyanis Jarrod családjánál, egy isten háta mögötti, eldugott kisvárosban esik meg, ahova busz is csak hetente egyszer jár. Lily kénytelen maradni a ritka járatok miatt, idejét a rokonokkal tölti, miközben Jarrod felettébb komolytalanul edzeni kezd, és fenyegető üzeneteket küld egy gimis osztálytársának, akin bosszút akar állni, amiért anno mindig megverte őt.

Nonszensz az egész, de az összes mellékszereplő rátesz még egy lapáttal: Jarrod apja annak ellenére, hogy tud járni, tolókocsiban ül; a nővér a szintén elborult férjjel megbukott melegítőkollekcióval nyomul; Jarrod kislánya, akiről egyébként elfelejtett szólni főhősnőnknek, egy jelenetben olyan félelmetes, mintha ő lenne az Antikrisztus. Aztán kiderül, nem véletlenül olyanok, amilyenek. Jarrod bátyja sok évvel ezelőtt öngyilkosságot követett el. A tragédia feldolgozhatatlan, főleg a családfő képtelen elfogadni az idősebbik fiú halálát, ezért Jarrodot is eltaszítja magától. Lily viszont amennyire csúnya kívülről, olyan szép belülről, közelebb hozza apát és fiút egymáshoz, a happy end garantált.

Nem tudom hogyan, honnan és mennyi idő alatt gyűjtött össze ennyi vesztest a rendező, Taika Cohen, de az is rejtély marad számomra, hogy ez a válogatott társaság miként tudta tökélyre fejleszteni a lúzerséget. Egyikőjükről, a Jarrod egyik haverját játszó Cohen Hollowayről komolyan azt hittem, az életben is van valami szellemi fogyatékossága, de a Lilyt alakító Loren Horselyra is rákerestem, kíváncsi voltam, hogy néz ki normálisan, a férfi főszereplőnek, Jemaine Clementnek meg lételeme a hülyéskedés, hiszen főállásban a Flight of the Conchords egyik tagja. Döbbenetesen tehetséges a színészi gárda, és annak ellenére, hogy valóban full kretének, mégsem erőltetettek. Sőt, nagyon megható is tud lenni helyenként az Eagle vs. Shark; Lilyt nagyon lehet sajnálni, miközben törik a szíve, de a báty halála miatt keletkezett űr is mélyebb tartalmat ad a filmnek, aminek a stop motion jelenetek külön bájat kölcsönöznek.

Eagle vs. Shark trailer

24 órán belül kétszer láttam, fanatikus rajongóvá váltam, de igyekszem visszafojtani az elragadtatottságom, és valamennyire törekedni az objektivitásra. Nagy valószínűséggel két részre osztja a nézőket az Eagle vs. Shark: személy szerint én azok táborát gyarapítom, akik odáig vannak érte, míg mások sikítófrászt kapnak ettől az egésztől. Ha még nem láttad, érdemes lenne kiderítened, te melyik csoportba is tartozol!

Linkek:

• Eagle vs Shark hivatalos honlap
• Eagle vs Shark az IMDb-n