Nem véletlenül kezeljük fenntartásokkal a tinifilmeket. A romantikus teen movie-k általában ugyanazokkal a sablonos, nyálas fordulatokkal operálnak, hiába illegeti-billegeti magát Megan Fox újfent a Jennifer’s Bodyban. A tinihorrorok ideje is régen leáldozott, a tinivígjátékok valahol az Amerikai Piténél érték el csúcspontjukat, a High School Musicalről meg inkább ne is beszéljünk. Bár indie vonalon is akadnak ugyan mellényúlások, a független tinifilmekre azért még mindig érdemes lehet odafigyelni. Még akkor is, ha a kritikánkhoz beválogatott három indie produkció közül is csak egynél lehetünk elfogulatlanul elégedettek.
A végzősöket az érettségi és a felvételi mellett általában a szalagavató bál tartja izgalomban, az USA-ban is utóbbi, azaz a prom éjszakája számít az év és talán a gimiélet legfontosabb társasági eseményének. A srácoknak kötelező limuzint bérelniük, csaj nélkül bálozni pedig egyenesen szociális öngyilkosságnak minősül. A szar tinivígjátékok többsége a prom estéjén zárul, ahol a tökéletes mosolyú srác végre felkéri táncolni a mese hősnőjét, Hilary Duffot, Lindsay Lohent vagy az Olsen-ikreket, az utolsó képkockák standard csókjeleneténél pedig magára valamit is adó nézőt maró fájdalom járja át.
A Bart Got a Room is a végzősök báljáról szól. Danny a floridai kisváros egyik szerencsétlenje, a szülei elváltak, a faterja legalább akkori lúzer, mint ő, a szalagavató közeledtével egyre több és egyre kínosabb csajozási tanácsokkal támogatja fiát. A sztori teljesen egyértelmű: a kiszemelt helyes csaj csak havernak tartja és kikosarazza Dannyt, aki legkedvesebb barátját, Camillet csak utolsó opcióként tartja meg, de persze a végtelenségig Camille sem tartogatja magát, így a fiú a prom előtti órákban egyedül találja magát. Emberünk annyira szerencsétlen, hogy az apja által lefizetett, lepattant prosti sem vállalja vele a bálozást. De persze minden jó, ha a vége jó, nem árulok zsákbamacskát, a srác a fináléra a partnere mellett még a családi békét is visszaszerzi.
Az átlagos forgatókönyvekhez képest a független filmesek néha vagy nagyon jó hangulatot tudnak teremteni, vagy valami különleges megoldást tudnak kiötleni, így tettem egy próbát a Bart Got a Roommal, persze kategóriája miatt felfokozott várakozásokról azért nem beszélhetünk. Végülis pont a hangulata miatt tartottam érdemesnek kiemelni a filmet a közelmúlt indie merítéséből, kvázi figyelmeztetésképpen. A történet ugyebár a napfényes Floridában játszódik, mégis olyan szinten behúzott a sztori lassúsága, a szándékosan felvonultatott nyugdíjasok és a flamingós kerti díszek látványa, hogy teljesen elszívta minden energiámat. Az apukát játszó William H. Macy helyére, bár hozta, amit kellett, az Amerikai pitében Jim apját megformázó, vastag szemű Eugene Levy klasszikusabb választás lett volna (aztán lehet, hogy ő is csak rontott volna az összképen). A szereplők közül csak egy valaki, nagyon haloványan, igaz, de azért fenntartotta a kíváncsiságomat. Ő a címben szereplő Bart volt, akiről végig beszéltek ugyan, de csak az utolsó pár percben mászott elő. Mindössze annyi derült ki róla, hogy a város és a suli legnagyobb geekje, aki aztán még Dannynél is tökösebbnek bizonyult ahhoz, hogy találjon magának egy lányt, és, valószínűleg teljesen feleslegesen, de azért kivegyen magának egy hotelszobát. Minden viszonyítás kérdése: Danny végig Barthoz mérte a szerencsétlenségét, de ahogy Dannyről is kiderült, hogy a leggázabb srácnál is rosszabb, úgy megállapíthatjuk, még a szirupos tinivígjátékokhoz viszonyítva is fárasztó a Bart Got a Room.
Bart Got a Room trailer
A gimis filmek túlnyomó többségében a már húszas éveiket taposó színészecskék próbálnak meggyőzően közel tíz évet fiatalodni egy tinirománc hiteles előadásához, vagy a nyomik, geekek, kiközösítettek küzdelmeinek és felemelkedésének megformálásához. Utóbbinál valamilyen ciki, de nem súlyos, lelkiismeret-furdalás nélkül kinevethető, szánható rendellenességgel ruházzák fel a főszereplőt, akinek a családi háttere sincs teljesen rendben (lásd: Bart Got a Room). A Rocket Science is teljesen megfelel ennek a típusnak.
Főhősünk, Hal, annyira dadog, és olyan szinten bátortalan, hogy még pizzát sem mer kérni a konyhai büfében, a bátyja pedig amellett, hogy barom még kleptomániás is. Az apjuk egy veszekedés után elköltözik, az anyjuk a családi házba költözteti az új pasiját és annak kibírhatatlanul vigyorgó fiát. Az éjjelek elviselhetetlenek, mivel az új hapsi hangosan döngeti a mamit, a nappalok meg a suli miatt pokoliak olyannyira, hogy Hal a karbantartó szertárában bujkál. Ginny hoz csak egy kis reményt és izgalmat Hal életébe, ugyanis a lány felkéri Halt, hogy legyen a párja az iskolák közötti vitaversenyen. A beszédhibás fiú nagy fába vágja a fejszéjét, igyekszik a kihívásoknak megfelelni, de inkább csak tanulsággal zárul számára a kaland, mintsem igazi sikerrel. Nem is történhet ez másként, mivel abszurd célt tűzött ki maga elé. Ennek ellenére az adottságainak javításába fektetett munka meghozza a gyümölcsét, még akkor is, ha a srácnak közben át kell élnie első igazi szerelmi csalódását. Az egész hercehurca alatt fejlődik a személyisége, szembenéz a félelmeivel, felnőttebbé válik. Hal a zárójelenetben levon egy konklúziót, tudni akarja mi végre történt mindez, mi az egész értelme. Az élet értelmét nem fejti meg, de megfogalmaz egy számára és talán sokak számára élhető stratégiát és hozzáállást, ez pedig az, hogy nem szabad erőlködni, túlkattogni dolgokat, hanem örülni kell annak, ami van, majd valahogy megtalálja az ember a boldogulás, boldogság útját.
Bár a Rocket Science-t a kritikusok átlagosan jól fogadtak, bevétele jócskán elmaradt a költségvetésétől (4,5 millió dollárból visszahozott bő 755 ezret). Ez talán annak tudható be, hogy a fim, ahogy a küszködő főszereplő is, kicsit görcsös, és csak kevés igazán vicces pillanatot nyújt. A Rocket Science üzenete sem túl nagy durranás, de néhány első csalódáson rágódó vagy szertárban bujkáló tininek azért még hasznos útravalóul szolgálhat.
Rocket Science trailer
Nem véletlen, hogy a Rocket Science után az Assassination of a High School President című filmmel rukkolok elő, hiszen az előbbiben szereplő testvérpár ebben az iskolai krimiben is feltűnik, sőt mi több, Reece Daniel Thompson ismét főszerepben látható, Vincent Piazza meg hálisten a zsíros hajú, idegesítő báty karakterét egy vicces, akcentussal beszélő diákéra cserélte le. Melléjük becsatlakozik Mischa Barton, aki a Narancsvidék óta feledésbe merült, de még Bruce Willis is megcsillogtatja kopasz kobakját.
A filmcím alapján először kétségek fogtak el, de hát Mr. Willis azért csak nem süllyed le arra szintre, hogy egy gimis bohóckodásnak tűnő valamibe csak úgy alaptanul benevezzen. Az érdeklődésemet a film stílusa is felkeltette, mivel nem nagyon találkoztam még az átlag, futószalagon gyártott vígjátékok, a romantikus szirupok, és az elcsépelt tinihorrorokon kívül igazi tinikrimivel. Az Assassination nem hogy a tinifilmek között, de az év krimi választékán belül is megállja a helyét, még akkor is, ha hősünknek, Funky bűnügyi riporternek plüss egyszarvúkkal kell is néha megvesztegetni a szemtanúkat. A klasszikus krimi műfaj és a teen movie-k ötvözését üdítően oldották meg azzal, hogy az egészet komolytalan környezetbe helyezték, mindezt pedig hihetetlenül eltalált humorral és egy sor őrült figurával, (mint az igazgató vagy a spanyol tanár) fűszerezték meg. Van benne annyi sex, drugs and rock ‘n roll, hogy egy leheletnyivel vadabbá váljon az érettségi vizsgasorok (SAT-tesztek) eltűnése miatti nyomozás. Az előbb-utóbb szinte teljesen egyértelmű végkifejlettel rendelkező történet élvezhető tud maradni a film paródia-jellege miatt, ami még az egyetlen egyszer előforduló fingós poént is kivételesen megbocsáthatóvá teszi. Figyelem, merész kijelentés következik! A tinifilmek közül a Kegyetlen játékok óta nem találkoztam annyira emlékezetes darabbal, mint amilyen az Assassination of a High School President, még ha Barton kisasszonynál ezerszer maradandóbb élményt is nyújt Sarah Michelle Gellar a gonosz kurva szerepében.
Assassination of a High School President trailer
Linkek: