Nem tudok elfogulatlanul szólni a Macskafogóról, gyermekkorom kedvenc meséjéről. Tényleg volt benne minden, amiről kisiskolás önmagam álmodhatott, macskák, egerek, veszély és móka, karakteres szerepek és remek, pörgős sztori. Egy generáció fújta a szállóigévé vált poénokat. Nehéz ennek a múltnak méltó módon örökébe lépni. A Macskafogó 2-nek ez a bravúr nem is sikerült.
Na, de lássuk, mit hozott össze folytatásként az alkotógárda több mint 20 évvel az 1986-os első rész után. A rajzok szerencsére az előd képi világát idézik, és bár felhasználták a modern animációs technikákat, ez nem hat zavaróan, jól illeszkedik az egészhez. A figurák teljesen felismerhetőek, valószínűleg ugyanazokat a “sablonokat” használták. A film zenéje, mely Malek Miklós nevéhez fűződik, szintén rendben van, illeszkedik a történethez, a képekhez. Ötletes, bájos, popos, jazzes. A szereplőket hangjukkal megszemélyesítő színészek névsora abszolút sztárparádé (Rudolf Péter, Reviczky Gábor, Sinkó László, Benedek Miklós, Dörner György, Darvas Iván, Kern András és még sokan mások) teszik is a dolgukat az elvárható színvonalon.
Amin viszont az egész film hosszútávú sikere áll vagy bukik, az a történet. Ezen a vonalon sajnos nem tudtak maradandót alkotni Ternovszkyék. A folytatásokra annyira jellemző hibákat nem kerülték el. Hiába dolgozott az eredeti forgatókönyvíró, Nepp József a produkcióban, hiába vannak itt-ott elvétve jó poénok, vicces helyzetkomikumok, emlékezetes tartalmak nincsenek. Az egész mű önmagára reflektáló, sokszor kikacsintó paródia. Valahol elveszett az eredetiség. Azt sem igazán tudom, ki volt a célközönség. A nosztalgiázó fiatal (vagy kevésbé fiatal) felnőttek, esetleg a harmadik évezred gyermekei? Az én korosztályom nyilván jókat derül majd az előző részből importált szenilis parancsnokon vagy a mexikói bőregereken, netán a patkánybagázson, de ezek csak újra elsütött petárdák, újdonságot nem jelentenek. Akik pedig most látják először Grabowskyékat, azokat zavarhatja a rengeteg utalás az előző részre, illetve a túlburjánzó álaktuális filmparódiák.
Miről is van szó? A történetről röviden annyit, hogy ott kezdődik, ahol az első rész véget ért. A macskák a macskafogó robot hatékony közreműködése jóvoltából szelídek, vegetáriánusok, boldogan szolgálják az egereket. Pafrikában azonban él egy elszigetelet macskatörzs, amely kimaradt a szórásból, és nem hódolt be az egereknek. Egy újságíró pedig hatalmas szerencsétlenségére expedíciója során beléjük botlik. Miután beszél nekik arról, hogy a világban megfordultak az erőviszonyok, a kis törzs vezére és varázslója bosszút esküszik, és megidézi Molochot, a pokol egyik alvezérét. Naná, hogy megint csak Grabowsky tudja megmenteni a világot.
Abba nem megyek bele, hogy részletekbe bocsátkozzak és felsoroljam az összes bénázást, a koncepciótlan történetvezetéstől kezdve a fájdalmasan gyenge poénokon át a feszengős kikacsintásokig. (Csak egyetlen példa, amikor már majdnem kimentem a teremből: Moloch… Malek? Az egy jó zeneszerző.)
A Macskafogó 2 hivatalos előzetese
A moziban ülve azért örültem a teltháznak. Neppék közönségfilmet alkottak, könnyű, koraesti szórakozást, ami nem fekszi meg az egyszeri néző gyomrát. A kultuszt teremtő első filmmel összevetve persze csak gyenge utánérzés, de legalább a régi poénokat, ötleteket fel lehet idézni, le lehet venni a polcokon porosodó DVD-ket, VHS-eket, s újranézni a Macskafogót. Az sem kizárt, hogy most jópáran kíváncsiak lesznek rá azok közül is, akik régebben még nem látták. Ha másért nem, ezért már megérte.
Linkek: