— Film

— 2007. December 16. 14:16

— Írta: Nagy Nikoletta Anna

Póz és vér

Mindig imádtam a vámpírokat, mindenféle vackot képes voltam megnézni, ha vérszívók szerepeltek benne, így aztán szinte mindent (na jó, majdnem mindent) láttam már ebben a műfajban, rengeteg rossz és néhány jó alkotást. Visszagondolva összeszedtem azokat a filmeket, amelyek az utóbbi negyedszázad terméséből valamiért a legnagyobb hatást gyakorolták rám. Ez az abszolút szubjektív lista a számomra legfontosabb alkotásokat tartalmazza.

A krokodilok bölcsessége (Wisdom of the Crocodiles)

Aki meg(rém)álmodta: Po-Chih Leong, aki ezt a mesterművet készítette, rögtön azután, hogy hazájában abbahagyta a filmrendezést, és közvetlenül azelőtt, hogy bérrabszolga lett Hollywoodban, hogy lecsúszott, B kategóriás “sztárok” mélyrepüléséhez asszisztáljon.

A vérszívó: az acélkék tekintetű szívtipró, Jude Law, aki egyszerre hideg és megnyerő, vonzó és állatias.

És a többiek: szereleméhes lányok, hűvös modorú, brit nyomozók, kisebb és nagyobb stílű bűnözők, high class juppik és különösen a bájos akcentusú, asztmás építészlány.

Amin összeakasztják a szemfogukat: a vámpír elpusztul, ha nem jut szerelemtől dús vérhez. El kell érnie, hogy a nő vakon és visszavonhatatlanul elvesszen az érzelmeiben. De mi tröténik, ha ez nem jön össze, ráadásul lerázhatatlan kopók lihegnek vérmocskos nyomában? Melyik győz: az állati ösztön vagy az önfeláldozás?

Amit soha nem tudtunk volna meg a vámpírokról, ha nincs ez a film: hogy egyik kezükkel portrét tudnak rajzolni, míg a másikkal versrészletet írnak az Énekek énekéből, és persze azt, hogy a vér a szerelem hordozóközege.

Megérdemlik-e a halhatatlanságot? mindenféleképpen. Elképesztően izgalmas karaktert teremtett a film Law a ragadozótermészetű amorozójával, akinek három lelke van, egy ember, egy ló és egy krokodil…

Az éhség (The Hunger)

Aki meg(rém)álmodta: A kevésbé sikeres Scott testvér, Tony. Azért az ő nevéhez is fűzödik még maradandó alkotás, példának okáért Az igazi románc.

A vérszívó(k): elsősorban és mindenek felett a francia film leggyönyörűbb asszonya, Catherine Deneuve, nem kisebb sztárokkal az oldalán, mint David Bowie és Susan Sarandon. Deneuve egyiptomi származású Miriamja az origo, az ősanya. A többiek már csak az ő vére és szerelme által válhatnak többé-kevésbé halhatatlanná.

És a többiek: tudósok, majmok, gótok.

Amin összeakasztják a szemfogukat: Miriam aktuális kedvese haldoklik, mert a gyönyörű vámpírnő már nem lángol érte. Felkeresi a hirtelen öregedéssel foglalkozó kutatóorvost, aki segíteni már nem tud, viszont teljesen összezavarodik és halálosan beleszeret a vérszívóba.

Amit soha nem tudtunk volna meg a vámpírokról, ha nincs ez a film: Az éhség a vámpírpózerek kincsesbányája. Egyetlen live rpg-s vagy gót vámpírfreak sem “élhet” ankh (az örök élet szimbóluma) és Bauhaus nélkül.

Megérdemlik-e a halhatatlanságot? Naná, már csak azért a jelenetért is, amikor Deneuve és Sarandon között Delibes: Lakmé című operájának dallamaira alakul ki a “kémia”. A zeneválasztás elsőrangú. Ugyanakkor szinte érezzük a liliomok gyilkos illatát, a fénysugarak melegét az alabástromszobrokon, a selymek puhaságát. Operatőri remekmű.

Interjú a vámpírral (Interview with the Vampire)

Aki meg(rém)álmodta: Neil Jordan, kultfilmgyáros, aki leginkább “ír szabadságharcos” és “meleg”, valamint “meleg, ír szabadságharcos” témáiról ismert (lásd: Síró játék, Reggeli a Plútón, Michael Collins), de otthon van az érzékeny, szolid kamaradarabok terén is (Egy kapcsolat vége).

A vérszívók: tinilányok és negyvenes családanyák legfőbb bálványai egy rakáson: Tom Cruise, Brad Pitt, Antonio Banderas és Christian Slater. A főkolompos természetesen Cruise, a címszereplő azonban Pitt. Mindenki szép, gazdag és nemes, mint egy romantikus lányregényben. Ha nem lenne a gonosz Lestat de Lioncurt (Cruise), belefulladnánk a vérszínű málnaszörpbe.

És a többiek: csak vámpírok és dekoratív áldozataik (gyönyörű kurtizánok, mulatt szolgálók, halálos beteg gyermekek).

Amin összeakasztják a szemfogukat: háromtagú vámpírkotéria belső villongásai, az atya (Cruise) becsapja, elhagyja gyermekeit, akik bosszút esküsznek ellene, de magányosan még jobban gyűlölik halhatatlan létüket, mint gonosz teremtőjükkel.

Amit soha nem tudtunk volna meg a vámpírokról, ha nincs ez a film: hogy igazi szerelem csak két (vámpír)férfi között létezik.

Megérdemlik-e a halhatatlanságot? Nehéz kérdés. Jordan jó rendező, aki a társtól elszakított halhatatlanság fájdalma és a vámpír belső látásának ábrázolásában alkotott nagyot (egyébként a film alapjául szolgáló regény erősségét kidomborítva). Kellemesen andaloghatunk a polgárháborús dél kulisszái közt, vagy reszkethetünk a párizsi szín moralitásjátékán. Hangulatteremtésből ötös, ugyanakkor rendkívül dagályos és szépelgő film az Interjú.

Reflecting Skin

Aki meg(rém)álmodta: Philip Ridley, a látomásos, szürreális témákat és kifejezésmódot kedvelő, összesen két játékfilmet jegyző kreatív polihisztor.

A vérszívók: a szép özvegy, aki a kanyaron túl lakik, vagy talán mégsem?

És a többiek: egy kisfiú, aki számára a valóság és a fantázia végletesen összekeveredik, az erőszakos, mániákus apa és nem kevésbé veszélyes anya. Családi “idill” vidéken, ahová most tér vissza katonai szolgálat után, a báty.

Amin összeakasztják a szemfogukat: nincs miért kivillantani a fogakat, ebben a környezetben inkább célszerű láthatatlanná válnia annak, aki különbözik, aki más, mint a nagyátlag. Bár a valósággá váló rémmesében még a legártatlanabb is meglakolhat.

Amit soha nem tudtunk volna meg a vámpírokról, ha nincs ez a film: hogy talán nem is léteznek, pontosabban az emberi butaság és korlátoltság, rosszindulat kelti “életre” őket.

Megérdemlik-e a halhatatlanságot? Feltétlen. Felkavaró víziók és látomások a halálról és az örök élet illúziójáról egy gyermek szemén keresztül. Az ártatlan szembesülése a bűnnel és a felnőttek kegyetlen világával. Álomszerű, egyedi színvilággal festett, különleges atmoszférájú alkotás.

(Bram Stoker’s) Dracula

Aki meg(rém)álmodta: Hollywood egyik nagy öregje, A keresztapa atyja, Francis Ford Coppola.

A vérszívó: maga Darcula (Gary Oldman csodálatos átlényegülése), a modern vámpírklisé, akit egy önértékelési zavarokkal küzdő, kis titkár álmodott meg az ő imádott uráról. Olyan is, két lábon járó közhely, elegáns, művelt, mélyérzésű, önző, gonosz, vonzó és ellenállhatatlan.

És a többiek: áldozatok és vadászok. Mina (Wynona Ryder), az örök szerelem, van Helsing (Antony Hopkins), a vámpírvadász, és a szerencsétlen, elhagyott vőlegény, Jonathan Harker (Keanu Reeves)

Amin összeakasztják a szemfogukat: röviden, Minán. Dracula vonzereje elveszi a lány eszét, de a vadászok és a barát igyekeznek megakadályozni, hogy az évszázados, lélekvándorlással, délszláv romantikával súlyosbított szerelem beteljesedjen.

Amit soha nem tudtunk volna meg a vámpírokról, ha nincs ez a film: semmi fontos, talán, hogy hisznek a reinkarnációban, és nincsen szebb vámpír Monica Belluccinál.

Megérdemlik-e a halhatatlanságot? Klasszikus darabról beszélünk, de ez nem volna elég. Amiért mégis érdemes megemlíteni, az a finoman megteremtett erotikus és baljós hangulat, a történeti hűség, a remek szereplők és kiváló fényképezés. Feledhetetlenek azok a tájak, rideg kastélybelsők, havasi panoráma, melynek díszletei közt zajlik a hajtóvadászat.