Nem is igazán tudom eldönteni, mire alkalmasabb eszköz egyetlen kamera szemszögéből mutatni egy film cselekményét: költségapasztásra vagy élménydagasztásra. A sort az én ismereteim szerint a Blair Witch Project kezdte, a legutóbb bemutatott ilyen film hazánkban pedig a 2007-ben kelt [Rec], ami egy újabb színfoltja az ébredező katalán filmiparnak. A történet igyekvően életszerű világban indul, majd hirtelen, a mi fejünket is kapkodásra bírva átcsap az erős fikció határtalan valóságába. Maréknyi színész, hétköznapi karakterek és egy túlzottan ambiciózus riporter kishölgy játékával készült a nagy hírverésű, lokális biológiai katasztrófát bemutató film, ami januártól már itthon is megtekinthető.
Mint azt az Unborn kapcsán megemlítettem, nem igazán vagyok mostanság elájulva a horror filmipari termékektől, de ez most egy kicsit másként alakult. Jaume Balagueró spanyol származású filmrendező, forgatókönyvíró eddig csaknem kizárólag e műfajban jeleskedett, és most sem tért le erről a már kitaposott útról, és rendezőtársával Paco Plazaval egy egészen eredeti történetet ötlöttek ki. Már az egyik bemutatott trailer is elütött az átlagostól, hiszen abban nem a vásznon történteket, hanem a nézőtér szinkron-riadását, a nézők arcát mutatták a film közben. A mozi, Pablo, az operatőr szemszögéből, vagyis objektív-lencse szögéből láttatja velünk az eseményeket, anélkül, hogy az imént említett kamerást egy pillanatra is láthatnánk, sok meglepő hirtelenséggel, de azért az alapkomponens torzszülött most sem maradhatott ki.
A történet egy tűzoltósági kapitányságon kezdődik, ahol egy kéttagú tévés stáb készül forgatni a soron következő dokumentarista összefoglalóját, ez esetben az oltókról és mindennapjaikról. A főhős – tehát aki többnyire utoljára hal meg – Ángela Vidal (Manuela Velasco), a riporter hölgy, bizakodva várja, hogy részük legyen valami akciójelenetben, bevetésben is az este folyamán, színesebbé téve a szürkének ígérkező műsort. Ez nem is marad el. A szokványosnak tűnő riasztás egy bérházból érkezik, ahol a közvetlen, mosolygós légkör hamar éles fordulatot vesz, és a lakótömbbe bezárt közösség tagjai intenzív fogyásnak, átalakulásnak indulnak, amivel párhuzamosan a megmaradt szereplők meneküléssel töltött percei lineárisan növekednek.
[Rec] trailer
A sajátos nézet éppúgy szolgálja, mint gátolja az élményfaktort, kissé furcsállom ugyanis, ahogy a kamerás emberünk képes egyszerre tökéletesen a lényegre fókuszálni, és közben hátrafelé rohanni – de hát ez a munkája. A mellékszereplők hitelesen átlagos emberek, akik között éppúgy találkozunk gyermekkel és anyukával, nem túl hetero bájgúnárral, mint kemény öklű tűzoltóval, vagy 2-in-1 orvos-házmesterrel. Alakítások terén a panasz és a dicséret is elmarad, ugyanis a sokszor ugrándozó kamera vélhetően erősen kompenzál e téren is. A beharangozó ellenére a [Rec] egy viszonylag könnyen fogyasztható alkotás, amit mégis ajánlott megnézni. A rendező duett, vélhetően az erős sajtóvisszhang és a számos díj miatt is, már készíti a film második epizódját, ám ez a méltán sikeres Kör esetében sem volt éppen egy túl jó húzás, hogy a Fűrész “a horrortól a komédiáig” szappanoperát már ne is említsük. Meglátjuk.
Linkek: