— Film

— 2009. January 19. 08:46

— Írta: Várnagy Szabolcs

Repo! The Genetic Opera

A Repo! The Genetic Operát csak imádni vagy utálni lehet, köztesállapot nincs. Pont annyira nem veszi magát komolyan, hogy azultradekadens látványvilág ne libbenjen át egy Marilyn Mansonvideóklipbe, ám mégis olyan képeket rakjon elém, amiktől leesett állalkuncogok. Ez az a film, amiben minden benne van a cyberpunk beütéstől adögös zenén keresztül a dögös csajokig, érdekes sztorival, képregényeselemekkel, és meglepően jó alakításokkal. Alexa Vega egyszerűentündéri, és még Paris Hilton jelenetei is beleillenek ebbe a csapongórockoperába, ami bámulatos módon az elejétől a végéig lebilincselt.Ezek után gondolom leesett, én az “imádom” kategóriába tartozom.

Miért csak ilyen szélsőségesen lehet viszonyulni ehhez a filmhez?Mert, bár van története, de a hangsúly nem azon van, hogy mit mondanak,hanem azon, ahogyan mondják. Három perc nézés után már el lehetdönteni, hogy be fog jönni, avagy sem. Hiszen a sztori bár érdekes, deelfajzott gyerekeket, és a múltban összekuszálódó szálakat már láttunkezerszer. Viszont ilyen gót jövőképet még nem, hullahegyekkel és divat-szervcserékkel, ahol a high tech keveredik egy cirkusszal.


Repo! the Genetic Opera trailer

A látványvilág minden gót gyerek legszebb álma a levegőben úszóhatalmas kivetítőkkel, temetővel, alulöltözött, platform cipős, fűzőscsajokkal, egy olyan helyen, ahol sohasem süt a nap. Lévén, hogy aFűrész rendezőjeként ismert Darren Lynn Bousman nevéhez fűződik aprodukció, a kinyitott emberekből gerinckitépés nem meglepő, ám arengeteg belezés ellenére ez mégsem egy horror film.

Ami a legjobban bejött, hogy nem próbál túl komoly lenni. A teljesenabszurd dalok és helyzetek, gonosz poénok és képregényes jelenetek nemhagyják, hogy egy pillanatra is azt higgyük, hogy ezt komolyan kellvenni. Bár akadnak benne csúnya pillanatok, és a végkifejlet mindenképptragikus, ám a film összességében mégis játékos marad. Talán a lázadótinik himnuszának íródott “17 éves vagyok, és apu, azt csinálok, amitakarok” punk-rock dal már egy cseppet túllő a célon, de ezt annak tudombe, hogy öreg vagyok és fanyarú. Ám ettől eltekintve nem tudok rosszat mindani.

A legtöbb esetben az énekek meglepően jók voltak. Alexa Vega, mintmár mondottan volt, imádnivaló. A vámpírokat hentelő Buffy sorozatbólismert Anthony Head pedig amellett, hogy két személyiséget alakít (ő afőhősnőnk apja, és egyben a hivatásos bérgyilkos, aki szerveket turkálki az emberekből), ennek megfelelően két hanggal is operál, ésmindkettőt remekül hozza. A kedvencem Sarah Brightman volt, akinek némely jeleneteinél teljesen elképedtem. És csodák csodájára, a mindenkiáltal utált Paris Hilton sem lóg ki a sorból az elkényeztetett, ámdedúsgazdag lány szerepében.


Repo! the Genetic Opera: Sara Brightman – Chase the Morning

Számomra roppant kellemes élmény volta Repo! the Genetic Opera, mivel sikerült egy hangulatot tökéletesenmegragadnia. Lehet, hogy felszínes, de itt épp az a lényeg. Épp annyitörténet van, hogy legyen mit előadni, de ezt a keveset csillagos ötös,ahogy bemutatják. Épp ezért tehá, nézzétek meg a két beillesztett YouTube videót, és ha nem ragad meg ez a látványvilág, akkor felejtsétek el, de ha bejön, akkor irány nézni a filmet, mert az ezerszer nagyobb élmény, mint ezek a töredékek.

Linkek: