Ami nálunk a Moszkva tér vagy a Kontroll, az Norvégiában a Reprise. Joachim Trier első, Reprise, azaz Szerzők című filmje azonnal kultrangra emelkedett 2006-os megjelenése után. “Ambition makes you look pretty ugly” – a Reprise főszereplői ennek épp ellenkezőjét bizonyítják. Erik és Phillip bár reménytelenül hajszolják a sikert, mégis a fiatalkori útkeresés és felnőtté válás szép, megható példájául szolgálnak, mert vannak álmok, amiket nem szabad feladni.
A húszas éveik elején járó Erik (Espen Klouman-Hoiner) és Phillip (Anders Danielson Lie) a kortárs irodalom ígéretes alakjaiként igyekeznek debütálni első regényükkel. Könyvének megjelenése után Phillip ölébe pottyan a siker, míg Erik írása még a publikálást sem éri meg. A szerzők kritikai fogadtatása más-más irányba tereli életüket. Phillip hat hónappal később egy pszichiátriáról kijutva igyekszik feltámadni, míg Erik még mindig az írás és a vágyott siker megszállottja. Az őket ért csalódások miatt egyre nehezebbé válik felnőttként is bízni a gyerekkortól dédelgetett álmokban. Phillip kiábrándult az írásból, kreativitását és őt magát is mintha megfojtotta volna a Kari (Viktoria Winge) iránt érzett bizonytalan, illetve olykor túl heves szerelem. Erik szeméből is kezd eltűnni a csillogás, fogalma sincs hol tart a barátnőjével, karrierjével. A haverok gyermeteg tanácsait követi, életének elképzelt ütemtervével jócskán elcsúszott, hiszen igazán még mindig nem ért el semmit sem.
A sorsok közötti kontrasztok egyre élesebbé válnak, mivel eközben ott vannak azok is, akik talán kevésbé ígéretesen kezdték, de mégis bejött nekik az élet. Mi lett volna, ha Eriknek és a Phillipnek úgy sikerül, ahogy tervezték? Mi lett volna, ha mindketten csettintésre befutnak? A “mi lett volna ha…” kérdést a film első néhány percében, illetve a záró képsoroknál Trier nagyszerűen lovagolja meg. A feltételes időben lepörgetett alternatívával a rendező, forgatókönyvíró valamelyest oldja a dráma komor hangulatát, illetve megerősíti a nézőben, hogy a szereplők még rengeteg lehetőség előtt állnak. A történetvezetés sem lineáris, a flashbackek és az egymásba összemosott jelenetek finoman elegyítik az idősávokat. Olykor (főleg Kari és Phillip kapcsolatának kibontása) olyan, mintha a film róluk szóló része csekély változtatással közös múltjukat pörgetné végig, megmagyarázva bizonyos korábban kihagyott ok-okozati láncolatokat – konkréten például azt, Phillip miért is került elmegyógyintézetbe. De valahol ennél sokkal többet is nyújt Trier játéka az idővel, mivel minden képkockában ott bujkál a jövő ígérete is, illetve annak a kockázata, hogy végérvényesen elcseszik az egész életüket. Ugyanúgy, ahogy a filmben megjelenő Sten Egil Dahl névre keresztelt, a norvég kortárs irodalom egyik meghatározó alakjáról, az öngyilkossá váló Tor Ulvenről formázott példakép is zsákutcába juttatja magát.
A Reprise fiataljaira igaz, hogy nehezen vetkőzik le azokat a naiv ambíciókat, amik szerint áldozatok nélkül fognak hatalmasat kanyarítani saját, határtalannak hitt tehetségükből. Ki ne szeretne elismert lenni? Ki ne szeretne sikeres lenni? Ki ne szeretné megváltani a világot? Na ja, ki ne hinné magát halhatatlannak az első ősz hajszál megjelenéséig? Csak hát az élet nem fenékig tejfel, a partik nem tartanak örökké, sem a felhőtlen rózsaszín köd kisszívünk közepével. Ekkor aztán kénytelen az ember felnőtté válni, még ha ehhez kockára kell tennie épelméjűségét (ahogy azt Phillip teszi), vagy csapot, papot (Oslót) kell otthagynia (ahogy azt Erik teszi) Mert mindannyian tesznek végül valamit; visszamennek az egyetemre, megházasodnak, más baráti társaságban találnak magukra, de ez az, hogy végül nem ragadnak le, hanem továbblépnek. A legszebb az egészben pedig az, hogy még így is barátok tudnak maradni.
Szerzők trailer
A különlegesen, szépen fényképezett film több nemzetközi filmfesztivált is megjárt, Trier számos díjat zsebre tett rendezéséért. A karaktereket profin, természetesen formálják meg a Szerzők előtt alig egy-két produkcióban megjelenő színészek. Annak ellenére, hogy drámáról van szó, és annak ellenére, hogy kifáradt kiábrándultság sugárzik olykor a depresszióba zuhant főszereplőkből, a Reprise-t mégis végig valamilyen pozitív, erőteljes, fiatalos lendület hatja át.
Linkek: