“Burt, mi lúzerek vagyunk? 34 évesek vagyunk, és még az alapokat sem teremtettük meg.” Verona nem ok nélkül parázik, hiszen már a hatodik hónapban van. Mielőtt megszületne a gyerek, párjával, Burttel úgy döntenek, elköltöznek. A meghitt családi fészek felkutatásáról szól Továbbállók című road movie-juk, aminek tanulsága: a gyerekneveléshez nem feltétlenül van szükségünk támogató nagyszülőkre, biztos anyagi környezetre, nagy házra vagy padlófűtésre. Az igazi otthon melegéhez akár egy tuti hősugárzó is elég lehet.
Először csak az a fontos, hogy egészséges legyen. Aztán az, hogy jól egyen, szépen nőjön, hogy megtanuljon járni, beszélni, hogy ügyesen mondja a mondókákat az oviban, hogy jó tanuló legyen a suliban, hogy jó egyetemre kerüljön, hogy sikeres legyen, hogy jó ember legyen. Közben pedig egyre fontosabbá válik az, hogy a szülő melle is dagadjon a büszkeségtől. Persze, ha nem minden úgy megy, ahogy a nagykönyvben meg van írva – kövérebb a gyerek a kelleténél, vagy kevésbé tehetséges -, akkor persze az ősök nyomják előre szépen szegény párát, kritizálják, megdorgálják a változás reményében, vagy egyszerűen lemondanak róla. Az is megesik, hogy teljesen elszállt szülők ezoterikus baromságok alapján bódult hippivé nevelik a gyereküket. De ha azt vesszük, még ez is szerencsésebb annál, mint mikor egy kislányt csak úgy elhagy az anyja, vagy ha árva az ember.
A Továbbállók párja, Burt és Verona mindezzel, mosolyokkal és könnyekkel, őrült és kiábrándult párokkal, anti- és mintacsaládokkal egyaránt találkoznak, mikor úgy döntenek, a krisztusi kor betöltése után illenék igazi otthont találniuk. Enyhén pánikszagú a felkerekedésük, hiszen kapcsolatuk miatt is kételyekkel küzdenek (Verona nem hisz a házasságban, de Burt hajthatatlanul el akarja venni), arról nem is beszélve, hogy életük legkeményebb megpróbáltatása előtt állnak. Hogyan kell felkészülni egy gyerekre? Kell-e baráti, nagyszülői segítség? Milyen a megfelelő környezet? Egyáltalán alkalmasak-e a szülői feladatokra? Ilyen kérdések zakatolnak a fülükben, de ahogy végigjárják az ismerőseiket és a rokonokat, alapvető igazságokra jönnek rá. Road tripjük olyan, mintha saját jövőjük alternatíváit ismernék meg, vagy mintha párhuzamos univerzumokba kerülnének. Látják mivé fajulhatnak, ha nem vigyáznak egymásra, de olyan pillanatokat is elkapnak, amelyek miatt felértékelődik számukra az, amilyük van.
A boldogság receptjét palacsintasziruppal leöntve tálalja az Oscar-díjas rendező, Sam Mendes (Amerikai szépség, A kárhozat útja, A szabadság útjai), mégsem válik csöpögőssé filmje. Burt szerepében az Office című sorozat Jimje, John Krasinski látható, Veronát Maya Rudolph játssza, aki a Saturday Night Liveból lehet ismerős. Szerethetően bohókás álompárunk mellett feltűnik még Jeff Daniels, Maggie Gyllenhaal és Catherine O’Hara is, akik mindannyian az ellenpólust, a negatív példát szolgáltatják. Természetesen a komoly mondanivaló ellensúlyozására hülyébbnél hülyébb jeleneteket, vicces, helyenként elvetemült szövegeket kapunk a független filmekre jellemző hangulatos zenei aláfestéssel párosítva. A Továbbállók így az a fajta indie film, ami bár nem fogalmaz meg friss, áttörő igazságokat, de néhány nem elégszer ismételt életbölcsességet meglepően humorosan, jólesően és kedvesen képes becsomagolni.
Away We Go trailer