A fiatalon befutott brit, akinek neve összeforrt a friss, újvonalas gengszterfilmmel, visszatért gyökereihez. Egyáltalán nem árul zsákbamacskát, pontosan azt hozza ebben az új produkcióban, amihez nagyon ért, feszes tempójú, dögös, vicces, be- és kiszólogatós akciófilmet. A történet nem lett különösképpen csavaros vagy veszettül izgalmas, inkább az elmesélés módja okozza a feszültséget.

A londoni alvilág régi motorosai és feltörekvő ifjúsága (többek közt a Vad Banda fantázianevű lúzerbrigád) csap össze, akiket néhány csavaros eszű játékos rángat a háttérből ügyeskedve. A film azonban elsősorban azokról szól, akik valóban vásárra viszik bőrüket a milliókért. A karakterek jelentős része ült már, ülni készül és minden valószínűség szerint ülni is fog, mert spiclik mindig voltak és lesznek.

Dióhéjban annyi történik, hogy egy orosz ingatlanspekuláns befektetni készül Londonban, és útjai önkéntelenül is keresztezik az egyik helyi nagyágyú, Lenny Cole (Tom Wilkinson) érdekeltségét, aki persze le akarja szedni a maga hasznát a bizniszből, a dolgok pedig nem is alakulnak rosszul egészen addig, míg a rafinált kis könyvelő Stella (Thandie Newton) meg nem látja a saját nagy dobását az ügyben. Innen aztán rendesen összegubancolódnak a dolgok, amiben szerepe lesz a Temze rákjainak, egy festménynek, amit sosem láthatunk, egy összeszokott, de meglehetősen pancser bűnbandának, egy meleg ügyvédnek és néhány nagyon-nagyon kemény orosz verőlegénynek. S akkor még nem is ejtettem szót arról a bizonyos fickóról, akit csak így emlegetnek: RocknRolla, s aki hajlamos a már-már fárasztó költőiség, valamint crack pipája mögé bújva osztani az észt rendületlenül.

Ritchie filmjeinek mindig is a poénok és a karakterek voltak az erősségei a spéci vágások mellett. Karakterek terén talán kicsit kevésbé sikerült pengére a Spíler, de azért itt is vannak bőven emlékezetes arcok. A történetben narrátorként megjelenő Archie (Mark Strong) megtestesíti az eszes és könyörtelen, szürke nagymenőt, aki szinte mindvégig rezzenéstelen marad, csak a haszon és a jól végzett munka motiválja. Sajnos az orosz milliárdos figurája gyengén lett felskiccelve, annál több szerepet kap Lenny Cole, aki egy kapzsi, gonosz és hirtelen haragú bűnöző, a veterán Wilkinson pedig egészen jól megbirkózik a feladattal. A másik oldalon, az ifjak közt One-Two (Gerard Butler) viszi a prímet, egyszerre nyomi és szerethető barom, egészen jól megrajzolt, emberi figura. Stella szép, stílusos, simán elhiszem, hogy csak a lábai és a mosolya kimozdítja a(z al)világot sarkaiból. A mellékszerepekben felvonuló zenei producerek, dílerek és junkiek is rendben vannak, és amennyire meg tudom ítélni, hitelesek.

Spíler trailer

A feszes, de nem túladagolt lövöldözős-verekedős akciók mellett humorral sem spóroltak az alkotók. Elmondhatom, hogy évek óta nem nevettem ennyit moziban (ami jelentheti azt is, hogy nincs humorérzékem, vagy egyszerűen csak nem néztem vicces filmeket, de merem remélni, hogy egyik állítás sem igaz). Mindenképpen említésre méltó a két, lenyomhatatlan orosz verőlegény sebmutogató vagy épp bosszúálló parádéja, de a Vad Banda szinte minden megmozdulását is itt lehet említeni. Még az egyetlen, explicitnek egyáltalán nem nevezhető szexjelenet is muris.

Ritchie bevált recept szerint dolgozott, finoman, jó arányérzékkel rakta össze művét, azzal a technikával, amivel már rengeteg rajongót szerzett magának. Persze ettől még nem lenne több az egész egy profi autóreklámnál, ahhoz kellettek a jó színészek, a remek zene (The Subways, The Clash, Lou Reed, The Hives, Wanda Jackson, The Scientists) és a témában rejlő (részben önreflexív) humor is. Nem mondom, hogy az év filmje, de azt hiszem, még az ínyenc rajongóknak sem okoz csalódást.