Igazi hamisítatlan zsánerfilm a Sárga zsebkendő. Úgy kezdődik ugyanis, hogy három tökéletesen elveszett és egymásnak teljesen idegen ember elindul egy olyan útra, aminek nem látja biztosan a végét. Elindulnak és megérkeznek végül valahová – földrajzilag és lelki értelemben is. Az utazó kompánia tagjai: egy éppen sokévnyi börtön után szabadult fegyenc (William Hurt), egy nagyon furcsa, autisztikus, zavart viselkedésű kamasz fiú (Eddie Redmayne) és a lány, a csalódott, gyönyörű, fiatal lány (Kristen Stewart), akiről annyit tudhatunk, érezhetünk, hogy többre hivatott, mint amit valóban elért, elérhet a nagy elveszettségben.

Érdekes, hogy az együtt utazók “csak úgy” összeverődnek, nem igazán bírják egymást, de még csak nem is szorulnak egymásra, minden szempontból egymás ellentétei, s végül mégis kialakul köztük valami kapocs a sok nehézség, együtt átélt élmény hatására. Ilyen dolog a közös út, az utazás, amely átformál és összecsiszol. Eddig tehát semmi különös, ami mégis egyedivé teszi ezt az egyébként igazán nem túlbonyolított road movie-t, az a háttérben meghúzódó szerelmi történet, amiben a fegyenc múltja és (egyébként sokáig rejtegetett) fő motivációja elevenedik meg. Ő indul haza, a többiek csak el.

A film elsősorban a gyönyörűséges tájképekre épít, de van némi akció is a Louisiana államot átszelő hármas útján. Eleve olyan viharban indulnak el, ami az egyszerű túrázó eltökéltségét már biztosan letörné, de később sem lesz a helyzet egyszerűbb. Hőseink veszekednek egymással, balhéba is kerülnek, szabálysértenek, és ezért el is kapják őket, lerobban a kocsi is, tehát szó sincs kéjutazásról. A csendes, nyugodt, de valahogy mindig kissé vészjósló viselkedésű volt fegyencet ráadásul folyamatosan gyötrik elcseszett múltjának emlékei. Nem lineáris a visszaemlékezés, itt az emberi gondolkozásnak és emlékezetnek sokkal jobban megfelelő esetleges, össze-vissza képekről van szó, és inkább csak a közelgő találkozás és megérkezés érzelmi feszültségét erősítik fel.

Tisztességesen megrajzolt háttérként az USA déli vidékei suhannak el előttünk, sok a fény, a zöld és a víz. Van unott fejű, ázsiai moteltulajdonos, krokodil kergetés, tornádószerű vihar, mocsár és kígyók, elhagyott romos tanyák és benzinkutak, és a Katrina hurrikán által megtépázott New Orleans, aminek még így, a pusztulás után is olyan romantikus és baljós vonzereje van, ami talán soha nem múlik el, és amitől nagyon odakívánom magam a három utazó mellé, a roncs kocsiba.

A szereplők remekelnek. William Hurt a húzónév és hírnevének megfelelő, erős produkciót nyújt, a bölcs, de kissé szociopata ex-fegyenc bőrében, míg a fiatal színészek frissek és üdék, őszinték, és összességében reális, amit csinálnak. Maria Bello pedig, akit már megcsodálhattunk Cronenberg Erőszakos múlt című filmjében is, érzékenyen, finoman formálja meg May-t a fegyenc múltjából. Nehéz helyzetben lévő , csapdában vergődő, önállóságra, szabadságra vágyó nőt játszik, akinek keménysége mégis felolvad egy különleges szerelemben. Nem kis vállalkozás mindezt nyál és negédes hamisság nélkül előadni, de lényegében sikerül.

Nem különösebben világrengető darab a Sárga zsebkendő, nem véres, nem vicces, mérsékelten filozofálós, a sztori se valami nagy durranás. Udayan Prasad rendező a lényeget a szépséges tájra, és szereplői arcára hagyta, még a szavak sem olyan fontosak itt. Aki a csendesebb, nyugisabb filmeket szereti, ahol lassan, de nem unalmasan csordogáló események zajlanak a varázslatos háttér előtt, biztosan nem csalódik.

Linkek:

• Sárga zsebkendő hivatalos honlap (filmrészletekkel)
  
• Sárga zsebkendő @ IMDb
• Sárga zsebkendő @ port.hu