A Töredék nehéz film, minden szempontból. Mindössze 86 perce folyamatos odafigyelést és elmélyülést igényel. A rendező, Maár Gyula, és a producer, Tarr Béla egyaránt a filmkészítésnek azt a kevésbé populáris irányvonalát követik, amely a magyar alkotásokra többnyire jellemző, amúgy is alacsony nézőszámokat szinte biztosan képtelen nyereséges intervallumba tornászni. Ugyanakkor művészi értéke kétségtelenül jelentős.
A történet nem sokkal a második világháború befejezése után játszódik, vidéken, Majkon, egy katolikus rendházban. Itt él a remete, akit igen népszerű tanítóként és szentírás-magyarázóként ismerünk meg. A remetén kívül találkozunk még jószívű rendfőnökkel, lángoló lelkű kommunistával, dorbézoló, nőkkel, itallal mulató pappal, tiszta tekintetű novíciussal, grófnővel és széplánnyal. Mindannyian részesei lesznek az eseményeknek apátsági tartózkodásuk okán. A főszereplők az ifjú, kommunista pap, az apát és a remete. Mindhárom színész kimagasló munkát végzett, az ő remek alakításukért már érdemes beülni a moziba. A remete (Zsótér Sándor) ihletett lelkesedéssel, prófétai erővel ontja kimeríthetetlen, Istentől származó bölcsességét, a látomásokat és víziókat. Jó alapos kiképzést kapunk általa Simone Weil munkásságából, aki emlékének Maár a filmet ajánlja. (Egyébként az egész film Weil, a kommunista és katolikus filozófus előtt való késői tisztelgés.) Zsótér korunk nagy színházi embere, ajándék őt filmvásznon átlényegülni látni.
Zsótér Sándor a filmben
Az apát ellentmondásos helyzetben van. Öreg, sokat kifejező arcán szuperközelikben látjuk az aggodalom és féltés szántotta barázdákat. Jogos a félelem, mert nem tudhatja, milyen sors vár a rendházra. Igazi apaként vigyáz még a tévelygő báránykákra is, de látszik, hogy egyre nehezebben állja meg a helyét posztján. Közben a kommunista eszmékért lelkesedő ifjú pap tárgyalásra készül az oroszokkal. Őszintén hisz abban, hogy a katolikus hitet össze lehet egyeztetni a kommunizmussal. Politikai elhivatottság űzi, hogy e mozgalom élére álljon, és támogatást szerezzen a katolikus parasztok és munkások között. Mielőtt elindulna, még beszél az apáttal, és gyón remete paptársának. Mindkét izzó beszélgetés katarzis – szép vallomás és egyben búcsú.
Törőcsik Mari és Cseh Annamária, csábító asszonyok a kolostorban
A mellékszereplők hol jobban, hol kevésbé jól jelenítik meg néhány vonással rajzolt karakterüket, humort, vagy elkeseredettséget csempészve a filozófiai magaslatok közé. Haumann Péter keseregve mulató figurája nők és alkohol segítségével próbál túlélni, míg Andorai Péter szerzetese örök delíriumban szédelgi-szenvedi végig a filmet, így menekülve az öregedés és halál árnyéka elől az öntudatlanságba. A nők, akik megjelennek a csak férfiak számára fenntartott cellákban, Cseh Annamária és Törőcsik Mari nem igazi jellemek, csak szórakoztató tárgyak, akikkel inni, táncolni lehet, és nem zavarja őket az üres, értelmetlen fecsegés sem. Annyit tudunk csak meg róluk, hogy nagy túlélők, vérzivataros időkben is parfümtől illatosak és kitűnően öltözöttek. Érdekes, hogy miközben a férfiak a fájdalom és szeretet értelmén filozofálnak, vagy felgyúlt lélekkel protestálnak a kialakulóban lévő világrendért, vagy az ellen, a nők csak a saját kicsinyes egzisztenciájukkal foglalkoznak.
Azért mégis a férfiak világában járunk, ahol a nagyon zárt közösségben a rendtársak egymás szüleivé, barátaivá, szerelmeivé válnak, mert minden érzést, amire egy ember vágyik, csak egymással élhetnek át. Közben pedig bőszen szövik terveiket és álmaikat az egyén és a világ jobbá tételéről. A mű ködös-bús hangulatát kiválóan kifejezi a fekete-fehér filmre rögzített rengeteg szürke árnyalat. Szinte már meseszerű, ahogyan Törőcsik Mari apró körömcipőjében eltipeg a homályba vesző látóhatár széléig, miközben korabeli dallamokat sírnak a hangfalak. A szikár-kemény filozófiai téziseket is sikerül tökéletesen leképezni a fényekkel, színek nélkül. Nem aggódom a magyar filmesekért, amíg ilyen szereplőgárdával ilyen alkotások készülnek, talán csak azért, hogy ezeket a “szerzői” produkciókat a szakmán kívül a közönség is értékelni fogja-e majd, egyáltalán eljut-e hozzájuk. Sajnos nincsenek illúzióim.
Linkek: