Filmek terén azt a korszakot éljük, amikor már nem menő a katasztrófa, a vígjátszók csaknem kiégtek, Van Damme nyögvenyelős ego-moziban büntet, a háborút már szinte unjuk, a horrorfilmek is lassacskán elérik határaikat, és ez a tendencia újabb témákat, látásmódokat hív életre. Így például a tőlünk távoli világban, elképzelhetetlen körülmények között élő emberek életszerű, mindennapos, kiragadott karakterei is megkezdték hódító hadjáratukat a vásznak csatamezején. Ennek egyik fővezére a díjzivatartól ronggyá ázott, indiai produkcióban készült, itthon fantáziátlan címmel (Gettó milliomos) bemutatott Slumdog Millionaire főhőse, Jamal K. Malik. A film 63 egyéb díj mellett nyolc kategóriában kapott elismerést a filmszakma legismertebb szemléjén.
Danny Boyle, aki számos elismert és eredeti filmet rendezett az elmúlt 10-15 évben, a Trainspottingtól kezdve a Sunshine-on át a 28 Days Laterig, most talán legcsillogóbb fénykorát élheti egy kevésbé korszakalkotó munkájával. Legutóbbi, szintén valósághű és hiteles művében az égtájváltás mellett, szükségszerűen, a szereplők cseréje is megtörténik. Loveleen Tandan társrendezővel karöltve, debütáló színészek játékával ismerhetjük meg az (egyik) indiai valóságot, benne egy fiatalember hihetetlen történetét, amiben végszóként szerelem, anyagi gondtalanság és igazság egyszerre érnek révbe. A történet rettentő szimpatikus, mert ugye egy olyan hétköznapi figura életszínvonali felemelkedését mutatja be, akiről úgy gondoljuk, hogy erre még nálunk is kevesebb esélye volt, és mindemellett egyetértésben bólogathatunk, hogy hát igen, a társadalmi hierarchián alapuló előítélet igenis, hogy létező és súlyos probléma. Azzal, hogy a helyszín most nem a Nyugat, hanem keleten történik mindez, távol tőlünk, sokkal könnyebben beismerjük, és elítéljük, és talán ebben az ujjal mutogatásban, magunk felmentésének lehetőségében rejlik a film túlzott sikere, elismertsége is.
Indiában, Mumbaiban járunk egy nyomornegyedben, vagy ha úgy tetszik gettóban, ahol egy 18 éves fiatalurat, Jamalt (Dev Patel) ismerhetjük meg, aki egy televíziós vetélkedőben igyekszik szerelmét beteljesíteni. A sztori in medias res indul, amint a becsületesen dolgozó, kiszakadni vágyó karakterünk a játékban való csalás vádjával (származásából feltételezett alulműveltsége okán) a helyi rendőrkapitányságra kerül. Ártatlanságát bizonygatva ismerhetjük meg korábbi nyomorúságos, kegyetlen életét: miként veszíti el édesanyját, miként indul neki testvérével a nagyvilágnak, ahol feltalálják magukat, és életben maradnak, hogyan lesz szerelmes a bájos Latikába (Freida Pinto) csaknem egy életre, és hogy e mozzanatok miként segítik hozzá a különösebben nem művelt, de természetesen végtelenül szimpatikus fiút a helyes válaszadásokhoz. Mindeközben láthatjuk az emberi gyarlóság, pénzvágy és képmutatás határt nem ismerő mértékét, aminek nem szab gátat a közös vérvonal vagy a kegyetlen bánásmód sem, és e tekintetben is nyugtató az események távoli mivolta.
Slumdog Millionaire trailer
Prem Kumar (Anil Kapoor), a játékmester kellően antipatikus karakter, látjuk még a fülbevalóján is a csillapíthatatlan hatalomvágyát. Jamal hitelesen alakít, ahogy testvére, Salim három különböző korú alteregója is remekül hozza szerepét. A helyszínek ugye adottak, a képi világ realista, nincsen túlzó módon berendezve, manipulálva, ennek megfelelően operatőri bravúrok sincsenek nagy számban. Mindemellett summázva leginkább egy átlagosan jó mozinak mondanám mindenféle extra vagy szokatlan mondanivaló nélkül, így értetlenül állok az indokolatlan ajnározás előtt, és ez alól a filmzene sem kivétel. A film bemutatja India sötét arcát, ám ezzel a tényszerű vonallal számomra kevésbé összeegyeztethető a hihetetlen életút, beleértve a mindent eldöntő kérdés komolytalanságát is, de lehet, hogy csak azért, mert az egész olyan nagyon messze van.
Linkek: