— Film

— 2011. August 24. 09:48

— Írta: Deák Ági

Somewhere (2010)

SomewhereA Somewhere a gazdagok és híresek azon dekadens világát mutatja be, amit Bret Easton Ellisnek köszönhetően már igen jól ismerünk. Igaz, Sofia Coppola legújabb filmjében pszichopata sorozatgyilkosok és vámpírok nélkül kalauzol végig a Sunset Boulevardon, de Ellishez hasonlóan igen jól ragadja meg a sztárok fájdalmasan üres és semmitmondó hétköznapjait.

A partik, a csajok és a pia egy világhírű színész számára sem jelenthetnek földi Kánaánt. Egy idő múlva ugyanis eljön az a pont, mikor belefáradsz a partikba és a kósza numerákba. Ez az a pont, mikor már a Chateau Marmont-i hálószobádban szinkronsztriptízelő szőke ikrek műsorán is csak elaludni tudsz. A mélypont elérése után vagy magadtól felébredsz, vagy van valakid, aki kizökkent ebből a véget nem érő katatón állapotból és megtölti érzelemmel a kiüresedett hétköznapjaidat. Johnny Marco (Stephen Dorff) életében kislánya, Cleo (Elle Fanning) hozza el a sorsfordító változást.

Johnny két filmforgatás között, a hollywoodi sztárok és zenészek kedvenc kastélyhoteljében vegetálja át életét. Egy-két fotózás, pár filmbemutató, néhány interjú szakítja csak meg a gondtalan, ám de annál magányosabb napjait. Johnnyt néha meglátogatja 11 éves kislánya is, de kapcsolatuk ezekben az alkalmi, felszínes találkozásokban ki is merül. Johnnynak fogalma sincs például arról, hogy lánya már három éve komolyan tanul korcsolyázni, de hogy is lehetne, ha hősünk még azzal sincs tisztában, milyen nap van épp. Kapcsolatuk Cleo anyjának hirtelen idegösszeomlása és eltűnése alatt válik szorosabbá.

A lány elkíséri Johnnyt egy olaszországi díjátadóra, ahol éjszaka végigkóstolják a szálloda fagylaltválasztékát pontosan úgy, ahogy anno a rendező Sofia Coppola azt édesapjával is, Francis Ford Coppolával tette. A Somewhere-ben tehát visszaköszönnek életrajzi elemek, de az írónő/rendezőnő tagadja, hogy gyermekkorát, illetve annak ridegségét álmodta volna mozivászonra. Mindenesetre tény, hogy a filmben bemutatott élethelyzeteket és karaktereket Sofia első kézből ismeri, hiszen filmes gyökereinek köszönhetően ebben a világban nőtt fel. Medencés különlakosztály, helikopteres utak, bugyuta interjúkérdések, kínos rajongói túlkapások egyaránt övezik azt az utat amit Cleo és Johnny – és amit Sofia és Francis Ford Coppola – megjártak. A filmbéli szülő-gyermek közeledés ugyan nem tetőzik könnyes összeborulásokban, de egy láthatatlan és mindenképpen erős szál alakul ki a problémák kimondása és a változtatás reménye mellett.

A Somewhere szépségét végletességében és minimalizmusában kell keresni. Már a nyitó képsorok is remek hangulatalapozók; egy fekete Ferrari dönget körbe-körbe a sivatagi tájban. A kocsi el-eltűnik a látókörünkből, ugyanúgy a motor zúgása is folyamatos halkul és erősödik. A repetitíven váltó képek és hangok szinte hipnotizálnak. A metaforikusan sokat, de önmagában igazában keveset mondó jelenetek egymásutánisága a film jelentős részében szinte már elviselhetetlen. A már-már kibírhatatlan közöny és eseménytelenség Johnny sminkmesteres jeleneténél kulminálódik. A színész óráknak tűnő másodpercekig ül arcát teljesen eltakaró maszkban, miközben a kamera lassan rázoomol, az űrt pedig csak szuszogása töri meg. A film talán legzseniálisabb és legidegtépőbb jelenete ez, ami egyszerre sugallja Johnny határtalan magányát és kilátástalanságát. Még nézőként is feloldozásért ordítunk és alig várjuk Elle Fanning megjelenését. Bár a tündéri Cleo azonnal beragyogja a filmet, de Coppola nagyon okosan, csak fokozatosan enged kiutat Johnnynak és egyszerre a nézőnek is. Coppola ehhez megint csak cselekvéseket ismételtet a szereplőkkel; Cleo például fel-alá úszkál a szállodai medencében, de emiatt már nem érzünk szorongást, hanem éppen ellenkezőleg, a film atmoszférája valahogy egyre nyugodtabbá válik. Sofia Coppola a cselekménytelenséggel és az érzelmek manipulálásával csodákat művel. Ahogy a szintén elveszettséggel és magánnyal foglalkozó Lost in Translation végén távolodó Scarlett Johansson miatt sem szorul össze végül a szívünk, úgy a Somewhere végén sincs már rossz érzésünk a mosolyogva elsétáló Johnny Marco láttán.


Somewhere trailer

Linkek: