Tíz egész estés mozifilm után J. J. Abrams megpróbálta a Star Trek univerzumot újból vászonra vinni, valószínűleg számolva azzal a kockázattal, hogy ha a végeredmény a trekkie-társadalomnak nem fog tetszeni, az összes lehetséges fórumon sárba tiporják majd. Nekik talán picit buta lett a végeredmény, de harminc évvel az első mozifilm megjelenése után a vérszomjas rajongók az egykori Mr. Spockkal, alias Leonard Nimoy-jal vigasztalódhatnak, a többiek meg egy nagyon igényesen megcsinált, a legendának abszolút megfelelő sci-finek örülhetnek.
Akár ismeri valaki a Star Trek klingonoktól és fézerektől nyüzsgő univerzumát, akár nem, a filmmel kapcsolatban fellépő legelső probléma az lehet, hogy jó fél órán keresztül a tér-idő és más viszonyok rendezgetésével leszünk elfoglalva. Adott az elején egy Csillagflotta-űrhajó, ami éppen valami igen furcsa dolgot akar megvizsgálni az űr egyik kies szegletébe, aztán feltűnik egy másik gigantikus csillaghajó, amit az eddig csak gyengébbnél gyengébb filmeket (Hulk, A másik Boleyn lány) prezentáló Eric Bana Nero kapitánya vezet, és már kész is a haddelhadd. Bár gyakorló Star Trek-hívő vagyok, számomra se volt teljesen világos, hogy mi miért történik eleinte, ahogyan a későbbi “így kezdődött” szálak se egészen állnak össze szerintem egy átlagos mozinéző számára.
Mégis magával sodor a film, és ez viszont már egyértelműen Abrams rendezésének köszönhető. Felismerte, hogy az átlag mozinézőt meg lehet venni a Star Trek-univerzum vizuális részével, másrészről pedig a trekkie-k is örülhetnek, mert végre nem egy B-kategóriás díszletek között moralizáló Patrick Stewartot (az egykori Picard kapitány) vagy egy C-kategóriás sziklák között szörnyekre lövöldöző William Shatnert (a jó öreg Kirk kapitány) kell nézniük, hanem az itt Kirköt játszó Chris Pine-t, és Abrams sikersorozatából, a Hősökből átmentett Sylart, azaz Zachary Quintot. Utóbbi különösen erős Spock szerepében, de ez elvárás is volt. Hiszen már az eredeti sorozatban és filmekben is Kirk volt a magával ragadó, és Spock volt, akit nem értettünk gyakran, de bízhattunk benne, mert túlélt mindent és mindenkit. Olyannyira, hogy az eredeti Spock, azaz Leo Nimoy is feltűnik a filmben, sőt, tulajdonképpen az ő ténykedése körül mozog a film cselekménye, de ne menjünk bele komolyabb spoilerekbe.
További erőssége volt a klasszikus, ’70-es évekbeli csapatnak, hogy rendszerint nem is egy hősnek szurkolt az ember, hanem az egész legénységnek, és tudta, hogy együtt képesek megoldani bármilyen problémát. Abrams pedig szépen sorban állítja össze az új crew-t (Karl Urban, azaz McCoy a Gyűrűk Urából, Simon Pegg (!!!), azaz Scotty az utóbbi idők egyik legjobb akcióvígjátékából, a Vaskabátokból lehet ismerős), és tulajdonképpen mindenki csak annyit nyújt, amennyi elég ahhoz, hogy az újkori Star Trek film egy nagyon pozitív kicsengésű és magával ragadó alkotás legyen. Nálam a film eleji kavarral együtt is erős négyes.
(Utóirat: mindenki nyugodtan merje szinkronnal megnézni, meglepően jól sikerült.)
Star Trek – magyar nyelvű trailer
Linkek: