Nagyon úgy tűnik, hogy Tom Ford rendező (aki egyébként “civilben” divattervezőként is ténykedik) debütáló filmjét, Christopher Isherwood regényéből adaptált A Single Mant nem láthatjuk majd a magyar mozik műsorán – ennek ellenére érdemes pár szót szólni róla.
Tom Ford (aki jelenleg saját neve alatt, korábban pedig a Gucci divatháznak dolgozott) először ült tehát a rendezői székbe, és rögtön egy erős darabhoz nyúlt, amelyet valószínűleg közel érzett magához, úgy gondolhatta, van mit mondania a témáról. Történik ugyanis, hogy a hatvanas évek Amerikájában a meleg irodalomprofesszor, George Falconer (Colin Firth) autóbalesetben elveszíti párját, Jimet (Matthew Goode), akivel tizenhat éven át osztotta meg életét. A tragédia összetöri a professzort, úgy érzi, nincs már miért maradnia, és jobb volna követni társát a túlvilágra. Elhatározza, hogy mindent elrendez maga után, még egyszer találkozik a számára fontos emberekkel, akar még egy szép napot, aztán véget vet életének. Szépen bemegy órát tartani az egyetemre, hosszú beszélgetést folytat egy kedves tanítványával, beszerzi a töltényeket, és legjobb barátjával, Charleyval (Julianne Moore) csapnak még egy görbe estét.
Persze semmi sem a tervek szerint halad, és közben mégis helyreáll “a világ rendje”. A legszebb és egyben leginkább kétségbeejtő, hogy George számára az utolsó napon a szentimentalizmus keserédes ködén keresztül is átszikrázik az élet felemelő, már-már giccses gyönyörűsége. Utóbbi talán a rendező vizuális érzékenységének köszönhető, ahogyan meleg aranyszínbe vagy épp forró és vörös, avagy hideg, kék keretekbe foglalja a festményszerű (vagy inkább divatreklámszerű) képsorokat. A film nagy erőssége egyébként a színészi teljesítményeken túl a képi világ, amelyet lehet akár giccsnek, akár túlzásnak vagy egy reklám utánérzésének tekinteni, de az bizonyos, hogy hatni tud és maradandó élményt nyújtani, akár a flitter alatt a második, az izgalmasabb réteg. Olyan részleteket emel ki, amelyek egy profi fotósnak is dicsőségére válnának, a szépség megszállottjaként közelít témájához: szuperközelik, főként gyönyörű szemekről, ruhák anyagának hullámzásáról.
Colin Firth és Julianne Moore
Colin Firth egészen kitűnő George Falconerként. Nem állítom, hogy élete alakítása, de jól elkapja a kissé görcsös-merev, nagyon kiábrándult, nagyon keserű, de az élet szépségeire fogékony figurát. Körülötte hullámzik az a sok szép és tehetséges ember, akik Julianne Moore kivételével (aki drámázik is nekünk, nem is rosszul) “csak” gyönyörű díszlet lesznek az agonizáló utazáshoz bánatból örömbe és örömből bánatba. A szép díszletek közt láthatjuk Jon Kortajarena modellt, Nicholas Houltot és Matthew Goode-ot. Utóbbinak a halott élettárs szerepében van egy különösen stílusos fekete-fehérré fakított jelenete, amelyre sokáig emlékezni fogok.
Az A Single Man minden jelenete esztétikai élmény. Ford húszévnyi alkalmazott művészete minden tapasztalatát beleadta a filmbe, s így oly mértékű vizuális gyönyört okoz, ami miatt már érdemes megnézni az alkotást. Ugyanakkor mondanivaló szempontjából sem kell szégyenkeznie, Isherwood erős történetét korrektül ültette át vászonra.
A Single Man trailer
Linkek: