Tudtam, hogy Tim Burton látomásai zseniálisak, tudtam, hogy énekelni fognak benne, tudtam, hogy Johnny Depp hozza a formáját, és tudtam, hogy Mrs. “Marla Singer” Burton macabre-abb lesz, mint valaha – mégis meglepett ez a film. A Sweeney Todd-tól azt vártam, mint minden Burton-rendezéstől: beteg legyen és mégis édes. A sztori és a látvány meg is adja, amit kérek, a musical része viszont beleragad a közepesbe.
Sweeney Todd, a londoni Fleet Street démoni borbélya egy angol irodalmi karakter, afféle mumus, akit már számos szerző szabott át saját szája íze szerint. A közös nevező az egyenes penge, a sorozatgyilkolás, és a beteg fordulat, hogy segítője, Mrs. Lovette segítendő a gyilkolászást, úgy tünteti el a hullákat, hogy azokból húspitét süt, majd ebből jövedelmező vállalkozást tart fenn. Ezzel nagyjából fedtük is a film alapsztoriját, és jóleső érzés, hogy az ember nem lehet spoiler, mivel egyrészt legendáról, másrészt adaptációról van szó.
Az eredeti ebben az esetben a Broadway musical, amelyet Stephen Sondheim jegyez, aki közismerten nehezen adja be a derekát feldolgozásokhoz, és több Sweeney Todd reinterpretációt dobott már vissza, ez esetben viszont kötélnek állt. Az egyik fenntartása azzal szemben volt, hogy számos neves színésznő közül miért éppen Mr. Burton feleségére osztanák az egyik főszerepet, de aztán állítólag több kazettányi énekfelvétel meggyőzte Sondheimet, hogy Helena Bonham Carter a tuti választás. Szereposztás ügyén mókás adalék még az ügyeletes Ali G felbukkanása, de állítólag Sacha Baron Cohen is kitette a lelkét, hogy megkaphassa a rövid úton lemészárolt kamu-olasz borbély karakterét.
A történet kicsit bővebben abban áll, hogy bizonyos Benjamin Barkert a nagyhatalmú bíró hamis váddal félresöpri a színről, hogy aztán kezelésbe vehesse fiatal feleségét, majd sok évvel később a bosszúszomjas férfi Sweeney Toddként tér vissza, hogy bosszút álljon. Miután első körben nem sikerül elnyesni a gonosz bíró torkát, az időt azzal üti el, hogy borbélyszalonjába tévedő kuncsaftjait öli halomra, akikből szívélyes segítőtársa rendre pitét süt. Plusz mellékszál a történetben, hogy Todd lánya a bíró gyámsága alá került, és az ő megszabadítása ad egy extra löketet a főszereplő eltökéltségének. A mellékszál mellékszála, hogy egy tengerészfiú (aki Todd ismerőse) éppen ebbe a lányba szeret bele, a lányszöktetés nemes feladata pedig innentől nagyjából rá is hárul, Toddnak pedig marad a toroknyiszálás. Azért a dolog nem annyira egyértelmű és happy endbe tartó, mint ahogy ennyiből sejteni lehetne.
Ami jó a filmben. A látvány, a képi világ, a rendezés, a vágások – az egész vizuális rész zseniális. A szinte fekete-fehérre fakult színekkel keltett sejtelmes, horrorfilm-szerű esztétika, és a folyton borult égtől eleve nyomott atmoszféra olyan alaphangulatot teremtenek, hogy az embernek a) elmegy az életkedve, b) előjön a régi horror és/vagy film noire klasszikusok iránti szenvedélye. Ezek a film szerinti jelent ábrázoló fakó színek és a visszaemlékezéseknél, fantáziálásoknál megjelenő élénkebb tónusok adnak egy nagyon találó kontrasztot. A másik jó dolog az adott alapsztori, ami annyira kattantan burtonös, hogy szinte már rá szabták a rendezést – valószínűleg ezt érezte meg Sondheim is.
Sweeney Todd trailer
Ami nem jó. A musicalből adaptált zene, a dalok, amik ugyan erősen megszűrve érkeztek meg a mozivászonra (több számot teljesen kihagytak, és csak kb. három maradt meg teljes hosszúságában), de még így is a kommersz felé húzzák az összképet. Az énekes-zenés betétek egyáltalán nem idegenek Burtontől, de azoknak eddig valahogy megvolt az az ízük, amitől jól illeszkedtek a morbid mesékbe, ez alkalommal viszont nem így van. Teljesen középszerű, átlag musical anyag, amit hallunk, és ez olyan kétes szájízeket hoz elő a tudatalattiból, mint mondjuk az egy ideje itthon is játszott Vámpírok bálja. Ezt ugyan enyhíti néhány tényleg jól eltalált darab, viszont súlyosbítja a nagyon eltúlzott szerelmi szál, aminek bőnyálas dalai már a tűréshatáron táncolnak.
Így lesz a végeredmény egy so-so négyes, amit az ötös irányába húzna az összes alkotó és szereplő, de egy jegy vesztéssel még így is nagyon jól járnak, amiért suli után el lehet gyepálni a zenefelelőst.
Linkek: