A sok negatív kritika és a viszonylag gyenge IMDb értékelés (5,8/10) sem tudott visszatartani attól, hogy megnézzem a Szex telefonhívásra (Deception) című filmet, elvégre Ewan McGregor és Hugh Jackman a két főszereplő, meg van még benne egy anonim szexklub és rengeteg jó nő. A fáradt hétfő esték tökéletes kikapcsolódásaként készültem a filmre, és bár utólag elismerem, hogy a sárdobálás nem alaptalan, de azért nem olyan rossz, mint amilyennek mondják.
Jonathan McQuarry (Ewan McGregor) tipikus könyvvizsgáló: minden nap késő estig dolgozik, a cégek, ahova kirendelik, egytől-egyig utálják a munkája miatt, és igazából barátai sincsenek nagyon, nem hogy magánélete. Egy ilyen éjszakába nyúló munka közben ismerkedik meg Wyatt Bose-zal (Hugh Jackman), aki az éppen kivizsgálás alatt álló cég egyik sikeres ügyvédjeként mutatkozik be, majd rögtön el is szívnak egy spanglit az irodában, és jól összebarátkoznak. Bose egy teljesen új életformát mutat be McQuarrynak, aki talán el is kezdi irigyelni őt, amiért mindig laza és hipercool tud lenni, nem mellesleg a szebbnél szebb nők is úgy tapadnak rá, mint a legyek. Egy napon az ügyvédet Londonba hívja a kötelesség, és a nagy sietségben valahogy összecserélik a telefonjaikat (mert persze mindkettejüknek ugyanaz a menő típus van meg), és McQuarry meglepve tapasztalja, hogy különféle nők kezdik el esténként hívogatni, hogy szabad-e. Nemsokára egy anonim szexklubban találja magát, ahol tilos magáról elárulnia bármit is, de ez idővel már nem is zavarja őt, hiszen bombázók kész hadát dugja végig, és elkezdi élvezni az életet úgy, ahogyan ügyvéd barátja szokta. Azonban semmi sem tart örökké: egy ilyen este alkalmával megismerkedik a szőke ciklon S-szel, és örökre beleszeret. Ezzel persze még nem lenne akkora baj, de a következő randijukon valaki leüti őket a hotelban, a nőt elrabolja, McQuarryt pedig elkezdi zsarolni.
Persze végig teljesen nyilvánvaló, hogy mi történik, és ki a rosszfiú, amit az elsőfilmes Marcel Langenegger rendező pár perc után el is árul a nézőnek, és tulajdonképpen még itt sem rossz a Szex telefonhívásra, mert mindkét oldal indokait megérthetjük és elfogadhatjuk, illetve eddig semmi olyan nem történt, ami elronthatná a hangulatot. S ez az első óra végéig ki is tart, és csak akkor kezdődnek a bajok. A Szex telefonhívásra ugyanis abba bukik bele, hogy a készítők egyszerűen kitalálták a tökéletes kibaszást, de a végén mégis le akarják buktatni a rosszfiút, és ez sehogy sem kivitelezhető elfogadhatóan. Túl jól meg lett csinálva McQuarry felültetése, és én még a hatvanadik perc környékén sem értettem, hogy hova ez a nagy hurrogás a film körül, hacsak nem az esetleges szomorú befejezés miatt van, de aztán választ kaptam rá: Langeneggerék gyakorlatilag húsz perc alatt porig tudtak rombolni mindent, amit előzőleg zseniálisan felépítettek. Az utolsó tíz perc pedig már úgy nevetséges, ahogy van, nem is érdemes foglalkozni vele.
Szex telefonhívásra trailer
A másik csalódás számomra Ewan McGregor, aki minél idősebb, annál rosszabb színész. Végig érződik, hogy az unalmas, szemérmes könyvvizsgáló szerepe nem fekszik neki (a szemüveg meg pláne nem); az ember idővel már imádkozik azért, hogy elkezdje felgöngyölíteni az átbaszását, és átmenjen keményfiúba, de már ez se jön össze neki. Az első pillanattól az utolsóig lejátsza őt a vászonról Hugh Jackman, aki viszont valahogy minden egyes filmjével csak egyre jobb és jobb. Tulajdonképpen ő miatta nézhető végig egyedül a Szex telefonhívásra: a pali hibátlan. S még egy dolog: lehet, hogy az én ízlésemmel van a baj, de elég gyenge volt az S-t játszó Michelle Williams-et ábrázolni a nagy szerelemként, meg a mindenkit letaglózó nőként, miközben McGregor szinte kivétel nélkül jobb nőkkel bújik ágyba előzőleg. Hármas.
Linkek: