Ez az Alien vs Predator 2… Na, álljunk is meg egy pillanatra. A teljes cím ugye elvileg nem az, hogy kettest biggyesztünk a főszereplő szörnyek nevei után, hanem van egy olyan alcím, hogy Requiem. Ez a túlpatetizált kvázi szlogen olyasmi sztorit vetít előre, amiben valami nagyon durvának kéne történnie, valami nagyon eleminek és végérvényesen súlyosnak. Ehhez képest amennyire béna az egész, közel sem érdemel ilyen alcímet, úgyhogy maradjunk csak a kettesnél. Folytatás, ez vitathatatlan, úgyhogy kettes.

Tehát ott tartottam, hogy van ez a film. Tipikusan olyan, amit nagy várakozás előz meg: egyrészt a kritikusok már termelik a fikát, hogy legyen mit ráontani, a rajongók pedig ismét izzadt tenyérrel veszik át az elővételes mozijegyet a premier előtti vetítésre, és heteken át imádkoznak, hogy ne hagyják őket úgy cserben, mint legutóbb. Aztán a kritikusok tollából jön a jó előre valószínűsíthető legyintés, a rajongók meg vagy leszegett fejjel beismerik, hogy már megint átverték őket, vagy széllel szemben pisálva feszítik a mellük, hogy márpedig ez mennyire kurva jó volt, bárki bármit mond. Utóbbiaknak például azért is rossz, mert muszájból fognak sok pénzért megvenni egy díszkiadású DVD-t, ami úgy fog a polcon porosodni, hogy az életben nem veszik le onnan.

Szóval még mindig van ez a film. Az AvP első része ugyebár azzal zárult, hogy a predátor űrhajó elhagyja a Földet, és mint egy végszóként, kirobban szerencsétlen rasztás űrharcosunk felsőtestéből a “predalien”. A második epizód itt veszi fel a fonalat, űrhajó lezuhan, az űrpestis pedig terjedni kezd. Először egy erdőben kolbászoló vadászt és fiát ugorja arcon az alienspórákat beadagoló minimonster, majd egy város csatornájában kezd tovább szaporodni a gyilkológép. Ez eddig még mondható szokásos alien settingnek, megvan az alap, jöhet a büszke ellenállás. Itt kezdődik a gond.

Már az alienek suttyomban terjedése alatt kapjuk az adagolását az emberi tényezőnek. Meg is jelenik az ügyetlennek festő, de egyébként nagyon jó fej, rossz fiú, de mégis cuki főhősünk, és hasonlóan badboy-sármos bátyja, aztán ehhez hozzájön egy dögös szőke bige, a még dögösebb szőke faszija (aki hiába amerikai legény, kilométerről lesüt róla a dicső árja vér), és a többi. Az egyetlen pozitívum amúgy a karakterek szempontjából – vigyázz, spoiler leszek! -, hogy mind meghal a végére. Leszámítva persze a legfőbb főhősöket, de hát azért valami happy endnek csak illik lenni, ugye.

Szóval, ami az akciójeleneteket illeti, én már az első AvP-ben is képtelen voltam megérteni, hogy miért kell ilyen iszonyat close-upban (és/vagy töksötétben) mutatni a harcokat, hogy a kíváncsi szemeket meresztő rajongó véletlen se csodálhassa meg a teremtményeket egy frankó nagytotálos, lassított snittben. Nagy a pörgés, tapsolnak a Rutger Haueren szocializálódott akciófreakek, de azért itt meg lehetne adni egy kicsit a módját. Aztán ahogy a szépfiúk meg a szerelmi szál megkavarja az egészet, az egyre lejjebb süllyeszti az egykor volt legendás szörnyek mai dicsfényét.

A végső döféseket már csak úgy mellékesen, szinte félkézzel osztják le a forgatókönyvírók remekbeszabott mondatai, mint például az a kivételesen példás darab, amelyben a büszke amerikai honpolgárok értetlenül állnak az az egyáltalán eshetőség előtt, hogy a kormányuk hazudna a hű és lojális lakosainak. (“The government doesn’t lie to people!” – amúgy ennek kapcsán széljegyzet, hogy tanulmányt lehetne írni abból, hogy ez az idézet kétszer alig szerepel egyformán az egész interneten.) Illetve szintén kellemes arckarmolást okoz a “People are dying… we need guns!” felkiáltás.

Ahhoz képest, hogy eredetileg csak annyit akartam írni a filmről, hogy “szégyen”, egészen hosszúra sikerült, úgyhogy most már rövidre is fogom a végét. A rendezés gyenge, a szereposztás komikus, a sztori nulla, a forgatókönyv egyszerűen ciki, és az egész összességében annyira szar, hogy nekem, nézőnek kínos. Pedig abszolút fanja vagyok a teljes Alien sorozatnak, de amit az AvP-ben elkezdtek, és ebben a folytatásban megkoronáztak, az csuklóból bealázza az egész legendát.

Utóirat. Valójában az a helyzet, hogy az Alien vs Predator első része és a mostani folytatás annyira színvonalon aluli, hogy abszolút reflexből eszembe sem jutna az eredeti Alien sorozat továbbviteleként gondolni rájuk. Ez egyébként meg is könnyíti a két film feldolgozását. Úgy felejtem el őket, mintha csak valami gagyi tinihorrort láttam volna, a legenda pedig mégis érintetlen marad. Mert egészen egyszerűen semmi közük egymáshoz. És pont.