Stephen Turnbull, azaz Bull már egy éve képtelen elhagyni King’s Cross-i lakását. Pánikroham tör rá minden egyes alkalommal, mikor megközelíti az ajtót. Napjait szertartásos rendben éli meg; pontosan 27 percig zuhanyozik, négy percig mos fogat, majd katalógusba rendezi az elhasznált fogselymét, üvegekben raktározza a vizeletét és megméri annak pH-értékét. Történetünk akkor kezdődik, mikor vegetáriánus lasagne-ból felhalmozott raktárkészletét egerek rágcsálják meg. Stephen gondosan megtervezett napi rutinjába így hiba kerül, fertőzést kap, delíriumba esik és megindul az a flashbackekből felépülő sztori, ami megmagyarázza, hogy mi okozta Stephen neurotikus zárkózottságát.

Szürreális mese veszi kezdetét Steph visszaemlékezéseivel. Bár nem mozdulunk ki a londoni lakásból, mégis egy road trip helyszínei bontakoznak ki Stephen hallucinációinak köszönhetően. Stephen és legjobb barátja, Bunny német szakácskönyv és röntgen múzeumban, majd lengyel cipőmúzeumban járnak, később pedig találkoznak a spanyol Eloise-zal. A lány melléjük csapódik és az Ibériai-félsziget felé veszik az irányt. A naiv és szerény Bull persze menthetetlenül beleszeret a tüzes lányba, aki viszont a szerencsejáték-őrült, megbízhatatlan Bunnyval szűri össze a levet. A barátok kapcsolata persze megromlik, az európai körút pedig tragikus véggel zárul.

A road trip helyszínei nem valósak, hanem kollázsok, rajzfilmek, stop motion technikával készített mozgóképek, látványviláguk lehengerlő, tudatmódosító szerek hatása alatt pedig kifejezetten félelmetesek lehetnek. Bár ez a megvalósítás mindenképpen innovatívnak számít a brit vígjátékok között, a Mighty Boosh rendezőjének, Paul Kingnek első játékfilmje nem éri el célját és összességében a Bunny and the Bull nem emelkedik ki az angol komédiák közül. Ez részben annak köszönhető, hogy korántsem olyan szórakoztató, mint ahogy egy a Mighty Booshért felelős Noel Fielding és Julian Barratt vendégszereplésével készült britcomnak lennie kellene. Az egész filmet olyan mély melankólia és a klausztrofóbia szövi át, hogy a vidámnak szánt road tripet sem lehet felhőtlenül élvezi. Stephen alapvetően szerencsétlen karaktere mellett az önző Bunny is egyre kibírhatatlanabb, ellenszenvesebb. Ahogy közelebb ér a megoldáshoz a film, és ahogy Stephen számára egyre nehezebbé válik a múlttal való szembenézés, egyre fojtogatóbbá és morbidabbá válnak a hallucinációk. Felépítése szempontjából ez érhető, viszont nézőként szinte végig kényelmetlenül érzem magam, sőt egyenesen idegesít a film. A történet pedig csak egy óra elteltével válik igazán izgalmassá, viszont ekkor nagyon szépen összeáll a film, és egyszerűen felemelő, ahogy a szürreális képzeletvilágból hirtelen átváltunk a valóságba.

A Bunny and the Bull nem egyszerű eset, nem könnyű felette ítéletet hirdetni. Mindenképpen érdekes kalandozás azok számára, akik valami különlegesre vágynak. Kifejezetten örülök annak, hogy felfedezhettem magamnak, ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy csak az utolsó 15 percében éreztem azt, hogy egyértelműen jó és értékelhető egésszé olvadhat össze ez a fojtogató szürreality show.

Bunny and the Bull trailer