A három hétvégi moziélmény – Bibliotheque Pascal, Látogatás, Kolorádó Kid – alapján mérsékelt izgalmak jellemezték az idei Szemlét. A három film közül egy sem volt kiugró, zseniális darab, de jó érzés, hogy a filmek látványilág és a történet kerekségét tekintve igényesek és egységes színvonalúak. Még azt is mondanám: itthon közönségfilmként is eladhatók.

A Bibliotheque Pascal egyszerre lenyűgöző, ha a teremtett világ erejét nézzük, ugyanakkor kiszámítottan mesei is, ami zavaró. Bár a rendezői koncepciót a négy Szemle-díj és egy berlini filmfesztivál-meghívó is igazolta, én pont ezt az átgondoltságot érzem túl direktnek. A Bibliotheque-kel mintha Hajdu is elkészítette volna a maga “kusturicás”, mágikus-realista Balkán-filmjét, amire majd harap az európai közönség. Az angol helyszín perverz térkialakítása és helyzetei igen, a romániai színek varázslós-mutatványos képei éppen ezért nem tetszettek. A Szemlén elnyert díjai: az abszolút fődíj, az Arany Orsó, az Országos Diákzsűri fődíja (a Zöld Holló), a meghívott külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díja, és a legjobb operatőrnek járó díj.

A Kolorádó Kid a rendezésben újonc, de a médiában nagyon is régi, underground megmondóembernek számító Vágvölgyi B. András több éve várt ’56-os filmje. Vágvölgyi személye számomra megosztó, voltak jó és rossz dobásai is: a Magyar Narancs létrehozása például piros, Fabricius Puha neon fejlövés című szoft-kemény médiakönyvének haveri elfogultságú túlértékelése pedig fekete pont. Idén ez a film nyerte a néhány éve életre hívott közönségfilmes fődíjat és a legjobb díszlet díját. A főszereplő a mindig hiteles és erős Nagy Zsolt, Vágvölgyi témához való hozzányúlása pedig kifejezetten szórakoztató és mai: filmes-műfaji rájátszások közegébe helyezi a történelmi eseményeket, így az egy magyarhoni jampec buddy movie, egy elegáns film noir és egy hősdráma ironikus ötvözetét nyújtja. Hogy mindeközben mennyire komoly és következetes, az mélyebb elemzés kérdése.

A Látogatás c. filmből

Végül a Látogatás a magyar krimis újhullám (megelőlegezem a mozgalom létét) egyik jobban sikerült darabja. Képes feszültséget teremteni, nem válik egy ponton sem nevetségessé – ezek lélektani kriminél talán alapelvárások, de a magyar műfaji filmeknek nem szokott sikerülni a bravúr. Így a legjobb rendezés megosztott díja két hasonló, titkokra és elfojtásokra épülő alkotásnak, a Látogatásnak és a Dyga Zsombor rendezte Köntörfalaknak tulajdonképp műfaji bátorítás. Valószínűleg a zsűri is megérezte, hogy a bűnfilm jó irány a hazai filmgyártásban, mert nagy nézettségű sikermozikat eredményezhet.

A Köntörfalak a rendezői díjon kívül begyűjtötte a diákzsűri nagyjátékfilmes különdíját, a legjobb vágás, és Elek Ferenccel a legjobb férfi alakításért járó elismerést is. A legjobb forgatókönyv díját az a film nyerte el, amit az ajánlóban titkos favoritnak neveztem: Pacskovszky József fekete-fehérben forgatott darabja, A vágyakozás napjai.

További fontosabb díjazottak:

• A legjobb tv-film fődíja:
  Mátyássy Áron: Átok

• Legjobb tudományos-ismeretterjesztő film:
  Sári Zsuzsa: Egy világfi Szegeden – Szentgyörgyi Albert szegedi éveiről

• Dokumentum kategória fődíja, az Ember Judit-díj (megosztva):
  Csáki László: Bádogváros
  Almási Tamás: Puskás Hungary

• Legjobb kísérleti film:
  Magyarósi Éva: Léna

• Legjobb kisjátékfilm:
  Szimler Bálint: Itt vagyok

• Legjobb női alakítás:
  Kerekes Éva Vica a Ki/Be Tawaret c. filmben nyújtott alakításáért

• Simó Sándor elsőfilmes díj:
  Almási Réka: Team Building