Van egy mese, amit számtalanszor elmondtak már. A lányról, aki ifjonti hévvel, naivan. A lányról, aki ártatlanul, és hiszékenyen. A lányról, aki vakon és nem kevésbé lázadón. Az Egy lányról (An Education) erről a lányról szól – és nagyon lehet szeretni.
A lány ezúttal Jenny (Carey Mulligan BAFTA-díjas alakításában), egy álmodozó, eminens középiskolás, szigorú szülőkkel, szigorú egyenruhában a szigorú Londonban. Egy nap aztán fehér ló helyett vagány sportkocsin megérkezik hozzá a herceg az eső mosta buszmegállóba. Lehengerlő modorral, ámulatba ejtő világlátottsággal és életörömmel. Igen, ez ő, a nagybetűs férfi, és a nagybetűs szerelem. Igaz, furcsa a nagy korkülönbség, vagy hogy David (Peter Sarsgaard) a vaskalapos szülőket megnyerő stílusa mellett hazugságokkal veszi le a lábáról, mint ahogy az is, hogy lassan kiderül, David furcsa, félvilági üzletekből él. A baljós sejtelmeket azonban elfújja a tavaszi szél, tomboljon a szerelem, gyere nagyvilági élet. Aztán persze jön a csattanó, de nem szól nagyot, és nem marad más, csak a sablonos, didaktikus befejezés és nagy-nagy tanulság. Valahogy mégis lemegy az ember torkán, addig meg egészen odáig vagyunk. Hogy miért működik az Egy lányról? Köszönjük meg számos fontos tényező szerencsés összhangjának.
Először is a forgatókönyvíró Nick Hornbynak, akinek regényeit már többször megfilmesítették (Szívem csücskei, Pop, csajok, satöbbi, Egy fiúról), most pedig ő írt filmet Lynn Barber önéletrajzi ihletettségű írásából. Az eredmény természetesen ismét romantikus és szórakoztató. Aztán itt van a főszereplő Carey Mulligan, a zseniális fiatal színésznő, tündér, kedves és finom jelenség – nem véletlen, hogy sok kritikus a fiatal Audrey Hepburnhöz hasonlítja. Életre kelti, átélhetővé teszi a történetet, még azt a lehetetlen helyzetet is elhisszük neki, hogy vakszerelmes extázisban képes latint magolni. Mellette a többi színész is lubickol, legtöbbször frappánsan megírt párbeszédekben: Rosamund Pike (Hasonmás) jobb, mint valaha, Alfred Molina pedig Jenny apjaként végtelenül hiteles alakításával abszolut sztár. Nem utolsó sorban pedig köszönjük meg a rendezőnek, Lone Scherfignek (Olasz nyelv kezdőknek), aki nagyon ért a helyzetteremtéshez, a színészvezetéshez, és különleges éleslátással és empátiával tud filmet készíteni.
Hiába tehát a végtelenül közhelyes, bár a film idejében, a ’60-as években inkább releváns kérdések (úgy mint ambíciók versus jazz koncertek, unalmas és fárasztó tanulás vagy jó éttermek, gürizés és nélkülözés vagy nagyvilági, léhűtő élet és végül karrier vagy család), a film mégis eleven, élettel teli, és valahogy végig elvarázsolja a nézőt, úgy, ahogy Jennyt a szerelem.
Egy lányról trailer