Szomorúan konstatáltam, hogy a Börtönvonat Yumába vetítéséről jól lemaradtam, az Uránia emeletén egész korrekt kávét adnak kettőötvenért, a szomszéd asztalnál a susinadrágos Szőke és a jólszituáltság kényszerétől láthatólag jobban szenvedő Badár ad interjút, illetve egy ismerősöm megjegyzi, hogy a sajtóigazolványomra nyomott képen határozott James Belushi-fejem van – nagy vonalakban így abszolváltam a 15. Titanic Filmfesztivál (április 3-13.) első napját. A továbbiakban azért igyekszünk elhitetni magunkról, hogy tudunk filmekről is írni, ennek első nyomát ebben a bejegyzésben találjátok, ajánló gyanánt. Mit várunk mi, mit nézzetek meg ti, melyik lesz a szexuálisan legtúlfűtöttebb film a feszten és egyéb információk a tovább után.
Nash szerint a Titanic
Fél Nelson (Half Nelson)
Ryan Goslingra egyre inkább úgy tekintek, mint Hollywood fekete lovára, aki előtt két lehetőség áll eddigi filmjei alapján: vagy bepucsít egy jóízűt, és elvállal még pár olyan szerepet, mint a Fracture-ben, és Shia LaBeouffal karöltve ők lesznek a Brad Pittek és Johnny Deppek következő generációja, vagy megmarad annak a jó arcnak, aki a Plasztik szerelemben szeretetreméltósága ellenére se válik érzelgőssé. A Fél Nelson ugyan 2006-os film, de eljutnia most sikerült hozzánk, és én bizony kíváncsi vagyok, hogy játszik Ryan harmincas, crackfüggő tanárt és egyben kosáredzőt egy gettókörnyéken, mindezt úgy, hogy a filmzenét az örök kedvenc Broken Social Scene jegyzi.
Cité Soleil kísértetei (Ghosts of Cité Soleil)
Maradva a rossz környékeknél és az izgalmas zenei kötődéseknél, a haiti nyomornegyedek bugyraiban tobzódó Cité Soleil kísérteteiben Wyclef Jean játszik a Fugees-ből, és bár nem saját magát alakítja, így is a film két meghatározó témái a zene és a harc. A bizonytalan politikai helyzet erőszakot szülő közegében fordul egymással szembe 2Pac és Bily, mindketten a haiti utcákon gyökeret eresztett bandavezérek. Az eltérő jövőlátásuk miatt elvbeli ellentétek felforrósítják kettejük viszonyát. Talán az egyik legtöbb lehetőséget magában rejtő darab a fesztivál kínálatából.
Ez itt Anglia (This Is England)
A Titanic idei felhozatalából nehéz kikerülni azokat a filmeket, amelyekben szemernyi politikai töltet sincs; személy szerint nem utasítok el egy kis véleményformáló fejmosást, így én az Ez itt Angliát választottam. A thatcherizmus Angliája amúgy is visszataszítóságában vonzó számomra, és nem, nem csak túl sok Adrian Mole-történetet olvastam, azokban amúgy is némi komikus elbagatellizálással mennek el a legtöbb korabeli, társadalmi probléma mellett, amit viszont ezúttal a pofánkba kapunk bele. Elsőre kissé megfeküdte a gyomromat, hogy egy kreténképű kiskamasz kalandjából a sötét oldalon valaki filmet készít, de hát ez van, tabudöntögetés is sülhet el jól. Egy szemernyivel se fognak a skinheadek az ember szívéhez közelebb kerülni, ezek után sem, de talán egy kicsit nagyobb rálátást kaphat az ember, hogy honnan is jött az, amit ma a nemzeti ünnepeken játszanak vidám bácsik és nénik a budapesti rögvalóság utcáin.
Na, és akkor a jöjjön a másik slágertéma, az erotikus-sikamlós mellék-, vagy nagyon is központi témájú Titanic-filmek számomra egyik leizgalmasabbjának ígérkező Boarding Gate, amiben Michael Madsen és Asia Argento játszanak face-to-face szexuális ütközeteket. Madsent én speciel a csúcsmacsó kategóriába sorolom a Kutyaszorítóban óta, Asia Argento vonzerejével versenybe szállni pedig akkora ötlet, mint a Romantica TV-n, főműsoridőben pankrációt adni. A rendező, Olivier Assayas szerint filmje modern film noir, és a két főszereplő kvalitásait tekintve erre minden esély fennáll.
Oizys szerint a Titanic
Egy maroknyi (szó szerint) gyerek embertpróbáló kihívásai a kínai akrobata suliban, ahol az ország, a környezet és a társadalmi normák keresztmetszetét tekintve, valószínűleg sok nyugati felnőtt nem állná meg a helyét a kemény követelmények és fegyelem mércéi mellett. Az 1980-as Fame kínai selyemköntösben.
Első címránézésre az Éjszaka a Földön kifordítása, a plot és a trailer után viszont már nem marad semmi. Cseh stop-motion remek a sötét dadaizmus és az absztrakt animáció találkozásánál. Két nappal a Quay-fivérek legutóbbi filmjének (Földrengések zongorahangolója) megnézése után azt mondom, ez is egy must-see!
Fiatal japán tehetségek gyűjteménye ez, amiben a legkülönbözőbb kisfilmek legkülönbözőbb nézőpontjai és stílusai nyomán nyerünk bepillantást a jakuzák világába. Szép, vicces, zenés, kamu-doku, még a műfaj is szanaszét ágazik. A téma, a megvalósítás és a montázs szerkezet miatt mind kíváncsivá tesz.
Egy kajálni szerető kiscsaj, akin van egy csöpp plusz, az anyja viszont ezt nem tolerálja, és a végsőkig elmenne, hogy lányából akár csákánnyal is de lefaragja azt a néhány kilót. Azonnal a Weeds jut eszembe, benne Celiával és az ő folyton túlsúlyos Isabellével, akivel az utcára menni is ciki. Ha lehet hinni a szinopszisnak, itt még kapunk néhány témaorientált csavart, úgy mint kórosan sovány anyuka és egy dagira izguló apuka, bár ez a trailerből nem derül ki.
Egy őrült kaszkadőr, aki a legdurvább mutatványokat is bevállalja, hogy ő legyen a legjobb a szakmában. Új-Zéland találkozott a Jackassel, és néhányan csúnyán rajta maradtak.
Zenés filmek, koncertfilmek, együttesfilmek, portréfilmek – ezekből jó néhányat kínál a Titanic idén, és a felhozatal is kivételesen példás. Elsőként említeném a filmes portrékat (Brando, Spielberg Spielbergről), majd a Joy Division filmet, de ezek sajnos időzítés okán kiesnek. Marad viszont az izlandi bájt bemutató és turnéról mesélő Sigur Rós doku, és a koncertalapítós táborozás rocker csajokkal a Girls Rock!-ban. Utóbbira egyébként mondanám elsőre, hogy túl pink, de a trailerben mérges metálüvöltést produkáló ötéves kiscsaj annyira eladja a dolgot, hogy muszáj látni.
A filmfeszt honlapján a leírásból valami közepesen érdekesre gondoltam volna, de annyira brutálisra biztos nem, mint amit a trailer mutat. Kőkeményen arcul csapó svéd miliő sorozatgyilkolással és egy kisfiú főhőssel.
Az Ausztrálok válasza a nagyobb kontinensek puha drogos filmjeire. Egy heroinista pár élete és próbálkozásai: pénzért dugástól a bolti lopásig, vágyakozástól a rögvalóig. Metsző, mégis emberközeli; nem annyira hatásvadász, mint inkább valóságos.
Végül, de koránt sem utolsó sorban a britek legújabb skinhead filmje. Az általam legjobban várt filme az idei Titanic Filmfeszten. A trailer nézése után egyértelmű a Romper Stoper áthallás, a bandavezér figurája még külsőre is Handóra hajaz, de a mondanivaló itt állítólag egészen más, amit majd megnézek magamnak. A sztori egy kifiúról szól, aki a nyár agyoncsapására a skinheadekkel haverkodást választja, bejön neki, majd az események elkezdenek gyűrűzni egy kevésbé szépreményű végkifejlet felé. Izgalmas bepillantás, ha brutalitás mellett egy valódi társadalmi illusztrációt kapjuk, így a habzó szájú idealizálás mellett akad bepillantás a munkásosztály életébe is, ami magyarázatokat is ad a kántálás mellé. Nagy várakozások!
Minden filmről, vetítési időpontokról és a filmfeszttel kapcsolatos hírekről bővebben olvashatsz a 15. Titanic Filmfesztivál hivatalos honlapján. A Kultblog pedig igyekszik majd minél több filmről személyes benyomásokat is közvetíteni. Hogy ezt jobban nyomon követhesd, a site menüje alatt, bal oldalt egy új boxot hoztunk létre, ahol megtalálod a legfrissebb cikkeket a feszten látott filmekről.