Tűzvonalban, Hacktion, Társas játék: nem nehéz előzményeket találni, hányféleképp próbálkoztak valami újjal izgalmassá tenni a magyar sorozatok meglehetősen unalmas koktélját. Eléggé vegyes a felhozatal; van, ami számottevő közönségsikere ellenére már kaszát is kapott, van, aminek koncepcióját teljesen újragondolták időközben és van, ami egyetlen évad után Csipkerózsikaként bukott az asztalra, és szunnyadt el ki tudja, mennyi időre. A Terápiát körbelengő kedvező hangulat mégis azt mutatja, hogy egy jelentős itthoni réteg van kiéhezve egy rendes, nézhető, tartalmas és minőségi sorozatra hazai szereplőkkel, és ez a bizonyos réteg ezúttal nem is a kocsmák félhomályában merengő… szóval szélesebb közönséget jelent. A jó hír pedig az, hogy – a premierhéten látott öt rész alapján – Gigor Attila és Enyedi Ildikó sorozata képes lehet az űr betöltésére, még akkor is, ha a kanapékon süppedők jelentős része nem fog vele találkozni.

A Terápia számára valahol ott jöhet a jéghegy, hogy – bár az interneten is nézhető az HBO mellett – ezt azért igazán sokan nem fogják követni hétről hétre. Persze, ilyen-olyan módon fusiban is lehet nézni, de nem csak amiatt. Mácsai Pál pszichológusának öt kezelése-időpontja ugyanis már az első hét alapján is kemény és elgondolkodtató témákat hordoznak magukban. Dargay András (Mácsai) öt hétköznapját követhetjük: minden egyes alkalom egy kis tragédia, a legtöbbször mindenféle katarzis, vagy legalább feloldás nélkül. Egyetlen szobában, két fotelben, lényegtelen háttérrel: ami inger, az “csupán” emberi. Minden a tekinteteken, a hangokon, a játékon múlik. Nehéz vállalás, nehéz műfaj. Az amerikai változat (amit egyébként Izraelből importáltak) se húzta három évadnál tovább, hiába lett ott kultsorozat és nyert vele a főszereplő Gabriel Byrne Golden Globe-ot vele.

Hétfő 09:00, Laura

Ahogy a hét is nehezen indul, még a második kávé után se klappolnak sokszor  a dolgok, úgy a Terápia se húz be az első nappal. Marozsán Erika vonzó és izgató karaktere igazi eyecandy a férfiszemnek, vörös koktélruhájában klasszikus kontrasztot nyújt a még szürkének is seszínű Andrással szemben. A csábos, a kacér kerül szembe az elemző, ésszerű, már-már hideg férfival szembe: nem is az a baj, hogy ezt a történetet már rengetegszer láttuk az elmúlt pár száz (na, inkább ezer) évben, hanem hogy nem is sikerül az epizódot kifuttatni egy erotikus kanyar után egy másik nagy klisénél többre. A páciens beleszeret a pszichológusába – ahogy András is mondja későbbi epizódban, klasszikus, tankönyvi eset. Hát olyannak tűnik nekünk is.

Kedd 10:00, Máté

Kicsit visszahőköltünk az első nap egyértelmű csalódása után – nem is jöhetett volna jobb ütemben Nagy Ervin megalomán üzletembere. A téma is életszerűbb, hitelesebb – a gyáros-cégvezető Máté pár hónapja kirúgott emberei közül az egyik úgy dönt, szart se ér az élet és vérfürdőt rendez családi körben, magát se hagyva ki. Mi több, búcsúlevelében személyesen egykori főnökét nevezi meg kiváltó oknak. Nagy Ervin hibátlanul, az eseményektől látszólag érintetlenül játssza a modern aranyifjút, aki csak valamiféle felmentést vár Andrástól – akitől ez mégsem kapja meg. András viszont szép lassan ráébreszti, hogy élete korántsem olyan tökéletes, mint aminek hiszi, és partnere apró gesztusaival egyre jobban lead a védelméből. Ha választani kéne, melyik napban van a legnagyobb lehetőség, egyértelmű lenne a választásunk.

Szerda 16:00, Zsófi

A jobbára ártalmatlan ismeretlen Sztarenki Dóra zsenge tornászlánya az első hét fekete lova. A fiatal színésznő hitelesen és erős, valós érzelmekkel telten játssza a teljesítmény-centrikus tornászlányt, aki “csak a szakvéleményért jött”, amit a biztosító követel tőle homályos balesete után, amiben eltörte mindkét karját. Andrással mégse alakul ki igazi játék, kapcsolat közöttük: persze, hiteles ahogy a tinilány dühöngve utasít el szinte minden párbeszédet a felnőttel, de ez itt mégis egy kicsit az epizód kárára megy. A lezárás mégis felveti a lehetőséget, hogy lesz ebből valami hasonlóan erős, mint Máté napjában.

Csütörtök 19:00, Petra és Tamás

Nehéz eldönteni, hogy a feloldhatatlan ellentét miatt vagy más okokból, de a csütörtöki házaspár epizódja a Terápia első hetének talán legkevésbé szerethető része az összes közül. Nagy Zsolt figurájában annyi kontrollálhatatlan düh dolgozik, terhes, de abortuszon gondolkozó feleségével annyira erős a konfliktus, hogy tulajdonképpen a teljes játékidőben őket mutatja a kamera, amikor pedig Mácsai közbe tud vetni valamit, azzal semmit se ér el. Szamosi Zsófia karaktere esendő és valódi nő, aki amint belép a szobába, hatással van mindkét férfire – a plasztikus alakítások ellenére mégis kellemetlen(ül mindennapos) a negyedik nap problémája.

Péntek 20:00, Ágnes

A csütörtöki nap végén egy végzetes pillanatban megtörő András péntek este menekülésszerűen keresi fel egykori szupervizorát, akit 10 éve nem látott. Igazi akasztják a hóhért-szituációt hagytak a végére: itt derül ki, hogy milyen is hősünk a másik székben. És hamar kiderül, hogy csak a fegyverek mások, de a harc ugyanaz, András pedig igazi kellemetlen fráter tud lenni minden beleszorult empátia ellenére. Csákányi Eszter nagyon nagymamás, nagyon csöndesen vádló, aki állja egyre dühösebb ellenfele minden támadását, sőt, egyre inkább húsba vágó kérdéseket szegez neki, halálos nyugalommal. Bár úgy válnak el, hogy talán újabb tíz évre jegelik egymást, mi persze sejtjük, nem lesz ilyen egyszerű dolog.

Verdikt

Mint ahogy nem egyszerű véleményt mondani a Terápiáról sem. Érdemes nézni? Nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. Van néhány periódus már az első hétben is, amit egyszerűen át kell vészelni, hogy igazi értéket találjon az ember, az idő azonban a türelmeseknek kedvez. A cikk megjelenésekor már lement a második hét is, ami alapján nyilván kerekebb az összkép, mi azonban mégis azt mondjuk, a Terápiában van annyi értékes munka és pillanat, hogy jó szívvel ajánljuk – legalább kipróbálásra. Vagy egy kis önvizsgálat erejéig.

Terápia előzetes